Hatszáz
hatvanhatodik
fohász
Maradj sóhajtás
álmomat megfékezem
befogadtalak
köszönöm Uram
hogy talpam alatt a föld
s fölöttem a nap
köszönöm Uram
ismét élve ébredek
ha ébredek majd –
Amit szél sodor
versbe írom hogy újból
szélbe szórjam mind
megköszönni hogy
félelmeimet oldják
szenvedéseid
kérlek jó Uram
ne rekeszd be lelkemnek
álom álmait
vagy ments fel végleg
ha nem hatnak meg félszeg
könyörgéseim
*
Varasodás
puszta sorsomat
adjátok végre vissza
hegyeim várnak
ott hagytam őket
örök silbakot állni
Erdélyországnak
kurtább már létem
mint lábam s holnapom hogy
tova csángáljak
nincs bocsánat
múltunk s a jelen között
bénák a szárnyak
szívverésem is
lassan kihagy sajnálva
ha visszavártak
*
Könyörgő
az Unióból
brüsszeli varrott csipkét
importáljatok
a törököktől
baklávát és hurikat
ne szíri/szarit
ámokfutáshoz
van bolondgombánk s honos
délibáb elég
minek német kunszt
magyar megmaradáshoz
Európában?