ÉBREDÉS
villansz fulladok
kinek borzoltad bokrod
édes munkára
forr a levegő
elfelejtett virtusok
perdülnek táncra
hogy valóság vagy
számos idegem érzi
zsong és hisztizik
ám kakas rikolt
hajnalodik és minden
álmom kialszik –
*
ÁLTATÓDAL
fejem még helyén
talpazatomon jelzés
homo sapiens
mégsem kiáltok
bár lelkemben vergődnek
igazságaim
univerzumom
legutolsó füstölgő
csillaga vagyok
álmodj nyugodtan
reggelre fekete lyuk
amit rád hagyok –
*
KULTÚRTÖRTÉNET
a sors
mint ostoba izmosabb barát
hátulról ver fricskát kobakomra
kiszáradt lelkem ropog bele
majd ismét néhányszor ha kell
csak úgy egyszerűen
ahogyan meg sincs még írva
vivát a gyöngébbnek
hogy elhiggyék bátor
mint füstölő meteorit
ha Ég és Föld között téblábol
vezérli táncos lába
csillagokhoz csapódik
tegnapból a mába
visszafogott koppanással
mint parittyázott varjú
a sárba
szerettem volna égre írni
vágyaim első és utolsó
megsiratott nevét
pihegni hozzá ahol bárki látna
s vergődni markoló szívetekben
mint fulladozó veréb –
*
HELYRAJZ
kicserélték
a belső szobát külsőre
ha bemegyek kiérek
ha kijövök bemegyek
végre
bent mély/járatú
uszály iszap mederbe
kedvemre fekszem
ágyamon megfenekedve
így élek
tegnapi mába
hol nap mint nap
a Nap önmagát is
öntüzérre hányja
sugarait szerteszórja
s mint vén barát motyog
értelmeztethetetlen szent imát
miközben elcsócsálja
savonkás kenyere
javának maradék
maradék/javát
hallgass szívedre kedves
nehogy elkezd körmöddel
kocogtatni fogad
mindennapok vérző ritmusában
a szeretet kínos áldozat –
*Első közlés