Baso
Ugyan, ki lehet
e háncsruhában járó
tarka Tavasz-úr?
Tavasz közelít.
Ó, ti ködfátyol mögé
rejtező hegyek!
Tavaszi eső.
Alvó darázsnépet hűs
fürdő kelteget.
Mozdulatlan tó.
Vizébe béka pottyan:
halkan csobban – csend.
Egérfészekből
harsány kihívás: dalra
hát, verébfiak!
Ifjú növényke:
hóvilágon küzdi át
gyönge bíborát.
Kelő napkorong
szilvaillat-özönben
hegy útján gördül.
*
Buszon
A kikötőn túl:
víz, hajó, nagyvilág – köd
lepi Koreát.
Tavaszi zápor.
Százszín kócgolyó: labda
ázik a tetőn.
Tavaszi zápor.
Vándorok álma: füstös
konyha, lakott ház!
Tavaszi zápor.
Füröszd hát, tenger, kagylós
partod kincseit!
Tavasz, tengerár;
hullámok szakadatlan,
rajt’ messzi alkony.
Sík vidék, tavasz
simogat vizeivel.
Hova sietnél?
Hosszú munkanap.
Vén fahídnál eltévedt
fácán felriad.
*
Gjódai
Olvadó havak,
ködpárába bújt hegyek,
varjúnyi magány.
Bazsarózsához
jött vendégségbe a hold
szürke lepelben.
Őszi hegyoldal
teraszain füst: álmot
őrző tűzhelyek.
A tél sóhaja:
holdfényes éjben a jég
zizzenései.
Ó, kicsi tavasz!
A tenger is végtelen
békéről mesél.
Múlóban az éj.
Dúlt egek visszhangoznak
zokogó szelet.
*
Issza
Pattanó bimbó.
„Tavaszi szél…“ – énekelj,
boldog kismadár!
Rizsföldek felett
tavaszi napnak pírja.
Alkony, elidőzz.
Tavaszi égbolt.
Verébfióka-kórus:
„reggelt, Ragyogás!“
Árva kisveréb,
jöjj és játsz velem, hisz’ jól
tudod sorsomat!
Hé, te kisveréb!
El az útból, de gyorsan;
Ló Úr közelít.
Boldog pacsirta!
Még e csöpp szigeten is
vígan szántanak!
Mozdulatlanul
a béka, elmélkedve
nézi a hegyet.
*
Kikaku
Ünnepi menet:
délceg darvak vonulnak
Újév hajnalán.
Egy szédült madár,
tótágast állva zengi
köszöntő dalát!
Ezüst káprázat:
a merítőhálóban
közös reszketés.
Ó, Hajnalcsillag!
Merre?… Cseresznyevirág,
vagy ködös hegyek?
Önts még több vizet!
Tücskök, verebek, nehogy
kimaradjanak!
Levelibéka
banánlevél trónuson,
szellőországban.
Cédrus a szirten,
magas boltív a párja;
óvja őszi éj.