Ölelj át, illatod áradjon szét bőrömön,
Tárulkozz ki, mint tavaszi pillangó,
Puha kezeddel barangold be testemet,
Ne hunyd le szemed,
Oldozd fel bennem a félelmet,
Hogy rideg szentélyből kihúzó denevérek
Látványa ne riasszon többé!
Erősíts meg engem,
Illatod, mint emlékkép, éljen verseimben.
Ne hagyj árván, szomjan,
Ne hagyd elvarratlan’ elnyűtt érzéseimet,
Fészkeld be magad a szívembe!
Beleborzongok, ha más érinti hajad.
*Fésűbe gyűlt hajszálaidból fonj kötést szerelmünkre!
Ha álmomban simogatsz,
Közel vagy hozzám,
Feloldod az éj sötétjét és magányomat.
Pillantásod,
Ajkadról a dal,
Egy csók
Ezernyi rózsát nyit arcodon!
Add a kezed, szerelmed kiolvasom vonásaidból!
Lépésed őz szökellése…
Ne fuss el, szeretlek!
Gyere, ölelj meg,
*Ajkaidról adj az élet vizéből. **

* A hajnak rontó szerepe van a népi kultúrában. Hajszállal szerelmi rontást lehet elkövetni, erre utal a fésűbe ragadt haj összegyűjtésével
** A szöveg szerint „lélek vize – Can suyu van”, de ezt élet vizének fordíthatjuk.
*** Fordította: Gősi Vali, Bartha Júlia nyersfordítása alapján
**** Első közlés
Köszönöm, hogy e gyönyörű vallomást remek tolmácsolásod által megismerhettem !
Hajnalka
Nekem öröm a kedves figyelmed, Hajnalka. 🙂
Köszönöm!
Én is köszönöm a szép illusztárciókat, Ágnes. 🙂
Köszönjük remek műfordításodat, Valika!
Öröm és megtisztelő a közlés, köszönöm.
Megtisztelő… Köszönöm szépen 🙂
Megtisztelő 🙂 Szívből gratulálok a laphoz és köszönöm az első közlést! 🙂