A hangodat szerettem leginkább,
Mint párás időben a friss kenyeret,
A hozzám mindig baráti és könnyed,
Szerelemre hívó kedvességedet
A kezedet szerettem leginkább,
Mely apró, hűs és patyolatfehér,
A milliónyi szépség a világon
Mind kevés, mi kezeddel felér
A szemedet szerettem én leginkább,
Mely hol ártatlan-kék, hol mohazöld,
Nincs alkotás, boldogság és szellem;
Ennél különb csodát nem termett a föld
A mosolyodat szerettem legjobban,
Mely feledtetett minden keserűt,
A remény bontott szirmot a szívemben;
Mosolyod csak békét szült s derűt
A természetedet szerettem mindig,
A buktatókon talpon-maradást,
Anyatigris természeted áldás,
Nem győzhet le már hamis ámítás
Önzetlen szívedet szerettem legjobban,
Óvó anyaságod a gyermekek felett,
Szereteted gyönyörű teljesség,
Magad vagy a Szeretet, mindenekfelett
Sugárzó lényedet szerettem leginkább,
Bátorsággal vallott őszinteségedet,
Általad a dolgok kiteljesedhettek;
Boldogság, hogy téged szerethettelek
* Parafrázis Mitat Çıbuk, török költő Sevi şiiri c. versére, írta Gősi Vali – Bartha Júlia nyersfordítása alapján
**Első közlés
Köszönettel folyóiratunk tartozik, drága Gősi Valika!
🙂 Öröm itt lenni Veletek 🙂
Ez valami csodálatos! Öröm olvasni! Gratulálok Valika!
Nekem öröm és megtisztelő a jelenlét – Veletek… 🙂
Köszönöm szépen a megtisztelő megjelenést.