éjszaka ezerszer pittyegett
mint mikor sms-t kapok
de nem mutatta a telefon
hogy bárki keresett volna
a lepedő fodra lett dallamvonala
a nem is volt keresésnek
gondoltam ilyenek voltak
Odüsszeusznál a szirének
átfordultam a másik oldalra
zárt szememben a fény is elkorhadt
erősebbnek véltem a zajokat
vörös tengerként mossa el az alkonyat.
*
amikor az ég közelébe tartva arcod
napsütésbe mártottad a délelőtt
langyos tömegéből a téglafalak
egy sötét sarkot takartak el
mindent ami mozdíthatatlan
az volt az a pillanat amikor
az idő múlása hátat fordított
az óramutatók járásirányának
és te aki most is ott állsz az ég alatt
azon gondolkozol hogy lehet 30 éve
egyfolytában tegnap ebben a tompa
önmegsemmisítő ketyegésen a vérerek is
percek bizonytalanul lassuló ritmusára pulzálnak.
*Első közlés