Kiégés
szavait behunyta
hogy senki se lássa
nemi némasága
férfiatlan álca
hol adott hol elvett
a lelke halandó
csak lefolyó ondó
teste örökké lett
*
Kő
folyékonyan születtem
kemény kővé váltam
voltam üstökös tüze
most kő egy házfalában
a város fényei vakítanak
(még sötét betonruhában is)
és nem látom az embert
csak a kő házait
felhőt hasító tornyokat
műanyag parkok reggeleit
és a savas esőt érzem
már majdnem felér az államig
*
Feltámadásig
Sétálok a sírok között,
“mindenszentek” ünnepe van.
Holnap “halottak napja” lesz.
Körbeálljátok a sírt, majd körbenéztek,
számoljátok a koszorúkat, gyertyákat,
virágokból font díszeket:
önelégültek ; a miénk a szebb!
Olyan mint egy kapcsolat “stációi”;
először különszobában alszunk,
párterápiára járunk,
de húsvétra úgyis “megfeszülünk”.
Sírsz majd!
Én harmadnapon feltámadok,
és elkezdek nélküled élni.
*
Megváltás
Hitted, jobb lesz.
A túlvilág kapuja kitárva,
belépni könnyű és ingyenes.
A lövész pénzt kér a lőszerért,
aztán céloz.
Grátisz nem kínál halálnemet.
*
Átváltozás
a nyakad köré fontam szemérmem
a melleid közé temettem arcom
felizgultam piros lámpád poros fényében
a papírvékony falon át
hallottam a szomszéd lány lépteit
pisilnie kellett
lehúzta
valami elfolyt
veled se járok mást se kísérek
a szomszéd lánynál vagyok megbúvó kísértet
*Első közlés