Nagy Bandó András: Huszonnégy haiku

Part

Megszőkült füzek
hajfürtjeit mossa az
örvénylő folyó.

Minden

A víz elsiet,
a gyors idő eliszkol,
pantha rei tovább.

Jégvirág

Ma már csak álom
a befagyott ablakra
írt ákom-bákom.

Küszködő küzdés

Sokáig halni
sem akarsz, aztán meg már
élni se nagyon.

Semmittevő

Haszontalanná
úgy válj, hogy elfeledjen
végleg a haszon.

Haranghang

A csönd figyel,
szíve erősíti föl
a belső hangot.

 
Fönt és lent

Lángoló nap, kék
jégen ég, ráfagyott hold,
szétporladó föld.

 
Átdereng

Oda a fény és
az árnyék, felhő falja
a teliholdat.

Mezei nász

Meztelen testük
fényben csillog, ruháik
holdra kötözve.

Cserepad

Jönnek az újak,
és te még mindig itt vagy,
a régiekkel.

Időzítés

Az óra delet
üt, egy kocsi üti el
az öreg órást.

Az idő pénz

Órabért kap, azt
mondja, az ő ideje
nekem dolgozik.

 
Elhasználódott

Régen az üzlet
foglalkoztatta, ma már
csak az ízület.

Lét

Hogy beszéljek a
létről, ha egyszer minden
a nemlétről szól?

Torzkép

Bemutatkozott
a tükörképének mert
idegennek tűnt.

Rendes

Nem egoista,
ma azt mondta: én csak én
utánam jövök.

Tesz

Sosem volt lusta.
Bármit mondj rá, csak azt ne,
hogy „nem tesz semmit”.

Vagyon

Meggazdagodott,
irigyeld: még a bőre
alatt is ész van.

 
Előleg

Persze, bólogat,
kártyát még nem kapsz, csak szokd
a pin kódodat.

Éji fények

Csillagok apja,
nap az anyja, lámpásunk
az éj smaragdja.

Mécsvilág

Holdfénymagányban
apró örökmécsesek
az éjszakában.

Vacogó

Ólompikkelyek
borítják a vacogó,
esőverte tavat.

Habozna

A gyilkoló kés
habozna, de hát ember
kezébe került.

Tudáshalmaz

Ó, ha a földbe
elásott tudás fele
a miénk lenne!

*Első közlés