Puttonyban jött el megint a tél,
hideg lett újra, csillog a dér.
Csengős szánkó siklik a havon,
Mikulás kocog ablakomon.
Jégbe fagyott az egész világ,
újra szolgál a télikabát.
Sapka, sál, kesztyű előkerült,
fa, bokor, virág elszenderült.
Boldog vagyok, hull a hó végre,
korcsolyámmal megyek a jégre.
Szánkóm talpát eszi a rozsda,
dörzsölgetem, nem vagyok lusta.
Vár a lejtőn sikamlós pálya,
ezernyi gyermek, repesve várja,
vígan csússzon, ülje a szánját,
szél csipkedje pirosra arcát,
Láthassa, amit tavaly látott:
kihűlt ablakon jégvirágot.
Friss hóban apró csizmák nyomát,
Hóból készült pocakos komát.
Dobhasson újra hógolyókat,
láthasson befagyott folyókat,
hófödte réteket, hegyeket,
sok-sok fázós, boldog gyereket.
*Első közlés
Kedves András,
játék és játékosság…
Amik leginkább hiányoznak mai életünkből.