Ecetfa
Tűzfalak tövében,
gangos házak szűk udvarán,
csorbult kockakövek
között is megveti gyökerét,
él, s az élni-akarás
diadalával küzdi le az embervilág
magátsebző ártalmait.
Az idő élettelent és élőt vegyítve
múlik, vedlett vakolat-ruhája alatt
sápad a ház, a lakók éveiket vesztve
vénülnek, míg az ecetfa évszakokon át
őrzi lényegét, csendben vastagodik.
A nyarat elhagyva készülünk
a zörgő fagyos intelemre,
ő lombját vesztve pihen,
vár türelemmel, míg
az égi hatalom,
tengelyén megfordulva,
jó szögbe állíva a fényt,
rá nem küldi újra
a zöld-érlelőt.
*
Test és teszt
Silány testem felszíne,
kitagadva eledelem
felhasználhatatlan részecskéit,
világra tárja térképét.
A foltok mutatják
fonnyadt irhámon
az ártó rend hatalmát,
– a jelek majd véremből
kérnek rá igazolást.
Ettem búza eső után
a fájdalom kenyeréből,
és eleségem tilalmas összetevői
daccal töltötték fel belsőmet.
Most nem tudom a kúszó lé
foszlányai
a fénytelen úton meddig
vesztegelnek még bennem.
Szervezetem,
ez a tőlem
független univerzum,
égten ég,
menekülni kíván
a vészt okozó, tárggyá vált
idegen anyagoktól.
Sírva kiállt rám:
ezt meg ezt ne egyed,
holnap és holnap után is
gyötör majd, ha nem fogadsz szót.
Bajod nem csak a tiéd
– teszi hozzá vigasztalón,
az ismeretlen,
benned cirkuláló szubsztancia
már körülszegi a glóbuszt.
Az ünnepi menük élvezetéből
rendre kimaradok,
orromba jó leső illat hiába száll.
Dísztelen falatokat kóstolgatva,
folyvást emésztésem
roncs-válaszait kell figyelnem,
és hiába tesztelem testem
utak szélein nőtt füvekkel,
csodafák őrzőivel,
és hiába szórtam szét
az áldozati magvakat,
s jutottam hét kapun át
Irkalla elé[1],
nem tudtam meg mire van
szüksége vegykonyhámnak.
Ki fog rajtam megkönyörülni?
Aki vétkezik, viselje bűnét!
De mit vétettem én?
S nem értem, történelem előtti
étkeket kereső magányomban,
miért tör vesztemre,
ki elméjében kigondolt,
emberré formázott,
miért tart még életben,
ősidők étrendjébe süllyesztve,
gyötrelmes kegyelemben
a viharisten?
[1] Utalás a Gilgames eposzra . Irkalla a Nagy Föld Úrnője, a holtak és az alvilág istene.
*Első közlés