mint
ujjaid között a homok
peregnek a percek
s perceg szúként
felfalva a pillanatokat
míg véget nem ér
egy falat kenyér
csak kegyelem
tettek nélküli önzés
hogy álmod ne kísértse
kimondatlan
a „mea culpa”
templomod hideg csendjét
megzavarva
a lépéskényszer nem szabadság
a fal is túl közel
hol minden kimondatlan szó meddő magként
visszapattan
s szikes talajba hull
szemeden a hályog
évek óta nem enged látni
várni
éppenséggel a jóra
nem elég
”Még nem elég!”
/„Még nem elég!” – Váci Mihály versének címe./
*Első közlés
Gratulálok!
Köszönöm szépen!
Szeretettel gratulálok itt is!
Köszönöm Valikám!