12. szám Április 2018.

TARTALOMJEGYZÉK: Eltelt egy év… Filip Tamás versei Erdős Virág: Nincs mese Rusvay Balázs: Villon diák balladái Murányi Zita versei Fellinger Károly versei Birtalan Ferenc versei Pethes Máris: még csendes Asperján György: Egy vadalmafára Novák Imre: Versek, képek, futamok Haász Irén: Egy hajléktalan halálára Cs Nagy László versei Arany-Tóth Katalin: Mért(ék) […]

Tovább olvasom

Eltelt egy év… (árváltozás miatt frissítve)

Kedves Alkotóink és Olvasóink! Eltelt egy év, ma már a 12. lapszámnál tart folyóiratunk, ami 610 oldalt jelent, oldalanként olykor több verssel. Első évfordulónk tiszteletére, május 5-én, az online mellé jubileumi print (nyomtatott) lapszámot is megjelentetünk, melynek bemutatója Budapesten lesz. Ennek anyaga válogatás az eltelt egy évben megjelent versekből, novellákból. […]

Tovább olvasom

Filip Tamás versei

Harangszó és himnusz A nyáron átforrósodott várfalak télen kiengedik magukból a meleget. Nem érzek semmit belőle, csupán biztatom magam, hogy nem fagyok  meg, ha ilyenek jutnak eszembe. Egész nap sötét van, és folyton harangoznak. Már nem is tudom, egy nap hány Angelus van. Próbálok verset írni fejben, de vénséges teknőcként […]

Tovább olvasom

Erdős Virág: Nincs mese

egyszer volt hol nem volt volt egyszer de már nincs se a kert se a kút se a zsák se a kincs se a kard se a hős se a csúf se a nős se igaz se szegény se vigasz se remény se hegy se hegytető se hegyhen- gergető se […]

Tovább olvasom

Rusvay Balázs: Villon diák balladái

Villon-inspirációk – részletek – Ballada az örök életről Daloltam én a múló szerelemről, s rímbe zártam a kolduló magányt. Szavamra kélt a csontos temetőből a legutolsó, férgek járta tánc. Hogy karjaimról lehullott a lánc, őrültek álmán csónakázhatok. Bár messze űzött vérszutykos hazám, míg él a dal: voltam, leszek, vagyok. Hány […]

Tovább olvasom

Murányi Zita versei

csak távolról nézni a fákat ahogy mindig fölfele törnek és a törzsben merevítve meg nyers tavaszi harmóniákat egy ág zörren zenévé szelídül a lombköpeny két gally között a néma hangközökön is muzsikál a szél a mindenséggel zárnak be átlót madárszárnyak csőrükben a csönd és a nap színe sárgább mint egy […]

Tovább olvasom

Nászta Katalin versei

Szín-vers a magyar az barna a német szőke a kínai koreai japán fekete a svéd is szőke az angol vörös a dán is vörös a zsidó is vörös az indián réz kék a halott és rózsaszín a lét most már csak válogatni kell a színek között tavasszal a zöldet épp […]

Tovább olvasom

Birtalan Ferenc versei

A félnégyes a Szent Imre téren ahol a Hév megáll s valaha egy vekni kenyeret nyomtak a kezét zsebében tartó Lenin hóna alá a fotósbolt bejáratánál támaszkodik befelé néz beszél fején fekete kendő megkötve hátul az egész alak olyan régimódi rockeres eleinte azt hittem a szomszéd zöldségkereskedő idejét múlatja az […]

Tovább olvasom

Pethes Mária: még csendes

még csendes a madárvonulás útja de mindig kibomlik a szárnyakban a honvágy százezer éve vérét ajánlja a bárány hogy ne váljunk hollóvá ne vájjuk ki egymás szemét de ki akasztja fel korgó hasa fölé az elismerés aranynak látszó pléhmedálját ki fogadja el a hallgatás ezüstpénzét ki sóvárog az igazság után […]

Tovább olvasom

Asperján György: Egy vadalmafára

Micsoda bódult örök-bizalom! Tévedhetetlen tavaszi virágzás. Szirom feszül, dúlt öröm csöndbe lázmáz. A jót követjük el ismét vakon. Milyen élni szabad szabadalom! Borzongás remeg, a szél szerte vágtáz. Hullongó fehér sziromfényes áldás. A lét túltesz minden javallaton. Vetkezik az égben selypeske csillag. Mennyi meztelenség illan, lebeg. A láz csupaszul komolyodva […]

Tovább olvasom