Rítus
Leeresztett redőnyön fény szüremlik.
A semleges sötétben sarkok, élek
bútoraikról levált kerete.
Kerete megteremti közegét.
Mint írás és hang, veszti és találja,
ami lehetne, dereng, csak szüremlik.
Már fordít magamból a fénylő élek
lassú rítusa! Sötétből fehér?
Kísértés volt. Újra villanyvilágban
visszatapadt, másíthatatlan élek.
*
A nyíló horizont
Apró buborékokkal kezdődött.
Úszkáltak, felfelé szálltak.
Mosoly támadt, lebegett a gangon.
Haladtam a hátsó lépcső felé.
Az ásatag bérházban.
láthatatlan ollószárnyak nyíltak .
Átragyogott köztük a bizonytalan nap.
*Forrás: Irodalmi Jelen