elfelejtett szavak neszeznek
a vattás égből néma esőcseppek
hullnak az éjszaka nedvesen gőzöl
a vízszintesen elgyengült mezőn
elsodródom az évek deltájából
elvándorolok a látszatokból
és az emlékek forgószeléről
dalolok a szétmálló éjben
hová lett a hajó a sóvárgás taváról
hová a gyermekkor kenyérillata
a kéz ami dagasztotta
a hang amit a rákarcolt kereszt ejtett
honnan érkezik a harangszó
ami a kert füvén békésen legel
és hova illan el
a bárányszelíd csöndben
kiürítem a délibáb zsákját
elhajítom a nyár fanyar gyümölcseit
fölfedezem a napot
ami a szabad térbe vezet
világíts te ködben rejtőző csillag
mutasd meg a pontos helyet
ahol tenyerem jászlába vehetem
a hiányzó arcokat
©Kiss Andrea
Szeretettel olvaslak itt is. Köszönet az élményért, újra és újra!