az elhatározás bűvöletében – Kovács József Hontalannak
elnémult faliórákban jobblétre szenderül az idő.
a hőségben megpuhult falakra a remény hét színét
festi az ablakra akasztott kristály. fényképed nézem.
tekintetedben a kockázat fénye. az elhatározás
bűvöletét villantja mosolyod. pedig tudod, semmi
nem változik: örökké margók mentén menetelni.
a szabadság vakfolt a látómezőben. talentumod
tumort növeszt a koponyádban. ellenállhatatlan
az utazás kísértése a teljes eszméletvesztésig.
hogy egy új kezdethez érkezz, ahol nem kell
csapdákra lesni szüntelen és nem emlékszel
a folyóiratokra, amikben mélyen hallgatnak
rólad. ne feledd a visszatérés gyönyörűségét.
sorsod az írás. minden ideát van. igazolhatóan.
*
az öröm hajléka
elfut a gyermekkor
aminek középpontjában álltunk
kedves ábrázatát
foncsoros tükörben nézi
marad valami könnyes emlék
örökölt tehetség
halk muzsika a messzeségből
egy kertecske
amiben elfér az egész világ
fölötte esténként a csillagképek glóriája
marad szeretett szülőnk képmása
szava felfénylik a világtalan éjszakában
elűzi félelmeinket a túlvilágra
érezzük karjának zuhanásunk alá tárt
szárnyát
marad a magasztos érzés
ha szánkban a semmi ízével ébredünk
csendes sirámainkból gyöngéden
a szerelem szigetére repít bennünket
az álom és a valóság két partja közé hintett
reménység fénye dalol tekintetünkben
és a mosoly édesanyanyelvén szólunk
köszönöm uram hogy a keserűség ködén át
utódaim létében megleltem az öröm áldott hajlékát
*Első közlés