napok hetek hónapok rezdülései VIII.
madarak lehunyt szeme
dajkálja a sötétséget
mintha belőlem szivárogna
elkoptatott kis neszek
lassítják álmom izgatottan
verdes a függöny szárnya
vágyaink fogadója
ez a szoba szép kilátásra
néz az ablaka
holdfény borotválja
az utcát a csend
kézenfog hozzám vezet
nyelved a számban
kezed pont ott
ahol lennie kell.
hasonlítunk egymásra mint
különböző tengerekből
való két emlék-kavics
amikor elmész bőröd
selymét idézi a lepedő
együtt vacogok az ággyal
aládúcolom az éjszakát
nehogy rám omoljon
a józan ébredés
*
napok hetek hónapok rezdülései X
érett gyümölcs-puhák
kékszőlő illatúak az esték
nyirkos a sötétség különleges
titkok az idő szembogarában
szél imbolyog a fasorban
avarlepedőt gyűröget magukba
révednek a gyökerek meddő fény
öregszik a borostyánkőben
a Tó jobb partján hallgat a város
bal partján engem hívnak a hegyek
hogy megajándékozzanak a hittel
vérkörömben két veszélyes
vérrög packázik velem
szabadság szerelem