a fehér vásznakat ha marná a rozsda
vagy kalózok vére festené pirosra
színes pillangók az Isten Vize felett
hánykolódik lebeg céltalan lebegtet
haladnak hajóink parttól távolodnak
embert feszítenek hajlott árbocokra
partok távolodnak kötél meg se kötne
a jövő kikötője a múlt mindössze
csalóka a mély ég alatta a kék víz
kalandokra a vágy tengerre idill hív
skorpió homokban szemhatáron pálma
tevekaravánt űz a fatamorgána
a templom kifestve Isten ismeretlen
*Első közlés