Fapadfon
angyalok repülnek sivítva az égen
akik vannak lesznek akik voltak
boszorkák poklok szárnyán a seprűnyélen
szavuk álság köpködik a holdat
vonzza baj új tájak ígéret viszályok
nyüzsgő népség nem maradhat veszteg
vihart kavar nyálából villám szivárog
álmot homokon tengeren kerget
gőgfüsttel csíkozzák a felséges kéket
pillantásuk csak éjsötét árok
bennük a jóakarat tömjént nem éget
hangjuk kínt hörgő értelmet tátog
hazug idill perzsel semmis varázs hajtja
szárnytolla dérre hull nyugat felé tartva
*
Telégia
gyűlöl minket a tél
fogunk közé szahara homokját
hordja villámostora cserdül
délről évszakidegen zivatarnak
bennünket gyűlöl a tél
hátunkra ukrajna havát
kancsukával mutat csillagokat
decemberi földig hajlító
szél fölött el-eldördül duhaj
kedve ha melegszik a skála
fennakad s hó fölött uszít a sastél
fizetteti sarcát földjeinkkel
a változásban kedvét leli
kopog a másnap gyedmaróz
minden telek atyja
merevíti a higanygolyókat
nagyokat húz a piros alkoholból
csak a lopó gömbalján árválkodik
behívod bundás kutyádat
napfényben öröm a tél siklik lécein
lavina szakad latyakos hóból
a korcsolya álnok jégtóba szakad
reggelre az utat önmagához
nem találod pálinkás közeli
felebarátod kopogásod hallja a szélnek
holott a kihűlt nap ezüst derűje emelkedik
a föld és az ég zöldfényű sarka távol
észak lebomló fénye a szűkölő láthatáron
a tél kutyával jár farkasok elől felfal
veled együtt minden melegvérűt
bolsevik módon felfal haragja a télnek
odakint kaszál a forradalom
szorgalma életszemét kinthagyta
földrehajlott agitációnak
*
Tánc földünk tojáshéján
“Emberiség, ma táncra hívott a mámor, járjad,
borral mulass, a sós vért örökre megutáljad.”
Nagy László: 1954. szilveszter
mire bealkonyodik vége az évnek
előjönnek a kóbor szellemek
a dőreség most is ittasodik vérrel
ha torz anyák torzabbat ellenek
tűzijáték tépett csönd kikapcsolt mobil
recseg riad a lelkiismeret
elszökött rakéta bomba hol ott hol itt
kondenzcsík isten szántja az eget
kénkőtől elvásott a szerelem foga
szitaszavak álnok kívánságok
évezredek hátán lovagol ostoba
bombatölcsér részegnek az árok
mire megvirrad elalszanak a gondok
álmos az utca söpörni kezd a gondnok
*Első közlés
Helycsere © aga https://agarajz.blog.hu/