Hajnali fénnyel
Szobámba hívok egy felhőt
megmosom benne arcom
az éjszaka mikor rám lőtt
kormos lett ablakom is
de várni kell hajnalig
csak addig maradj velem
bőrödre simul a szám
fölsebzi a szerelem
homlokunk kigyöngyözik
mindkettőnk kérdőjele
fölibénk száll egy madár
s az éjnek zajaival
hajnali csillagfénnyel
ablakunk majd betöri
*
Sárgaföldes
A két kanális között
a Szigeten megtelt
a sárgaföldes gödör
színültig tiszta vízzel
ott fürödtünk strandol-
tunk nyaranta gyerekek
s ugrottunk fejest hasast
meg suszterszéket s úszni
tanítottuk a lányokat rá-
fektettük a vízre őket és
fogtuk bimbózó mellüket
s csapdostak kézzel-lábbal
de el nem eresztettük –
akár a kifogott halat mert
véltük megtartani könnyebb
mint visszaengedni a vízbe…
*
Éjszakai repülés
Ablakpárkányomon hagyta
nyomát – hullajtott szárnytollát
egy galamb éjszakai
repülése során…
talán nekem izent – tanuljak
repülni vagy írjak vele
ideje volna
újra
mélységeket – magasságokat
átmérőket – érintőket szelni
e földi létben!
©Nászta Katalin – A kutya