Mélyaltatás
Az élet végtelenszer
ismétlődik,
suttogja a fülembe
az ápolónő,
míg a vénámba
szúrja a tűt,
de én tudom,
hogy hazudik.
A falon egy szétkent
rovar újra
összeáll, és
elindul a fény
felé.
*
Demens ikon
Nem ismer meg.
Az ágy szélén
ül. Beszélni kezd,
egy megbénult
nyelv
szavakat formál,
a test
Igéit –
Istenbe zuhanó,
befejezett
világ
a
*
Automatikus mozdulatok
Saját magát
teremti meg újra
és újra –
ezek csak
automatikus mozdulatok,
mondja a mellette
fekvő beteg,
akit három napja
operáltak. Nincs már
jelentésük.
Bólintok. Szökni
készül belőlem
a Lélek,
elfordulok –
*
Zárlat
A rovarnak a falon
túl sok lába
van. Mosolyog,
az óra
mutatói
nem mozdulnak –
a semmiből talán
így lesz minden,
ha hagyom.
Hátradőlök
a lángoló ágyon.
A második
körre gondolok.