Mikor a csillagokba
mikor a csillagokba költöztek a fények
és barlangokban bújtak össze akik éltek
elküldted akkor a biztatást
hogy lesz nap szél és eső
hogy lesz gondolat szó és erő
hullámozni hívtad a tengert
reményt oltottak a homokba
a partra simuló habok
innen a szél vitte tovább a biztatást
szelíddé váltak akkor a távoli rögök
és állhatatossá mindenfelé a sziklák
és évek ezreit adtad nekünk
és csináltunk piramisokat
városokat mindenféle földön
és gépek seregét
alkotni akarjuk magunkat azóta
adj még néhány ezer évet
hogy ráleljünk egymásban magunkra
*
Érthetetlen eszmefuttatás
most jobb mint akkor
akkor majdnem rossz volt
de azt hittem jobb már nem is lehetne
pedig épp csak nem volt végzetes
billegett a szakadék szélén
de nem hullt bele mégsem
sorsszerű volt
felületesen nézve véletlen
pedig majdnem rossz volt
épp csak nem végzetes
most jobb mint akkor
most karmikus
most katartikus
kissé utópisztikus
*Első közlés
©Stipsits Ibolya https://www.facebook.com/Stipsits-Ibolya-Fot%C3%B3m%C5%B1v%C3%A9sz-336700570062213/
Remek versek! Gratulálok Zsuzsikám!