Hol lakik Varró Dani? *

Arra, a nagy hullámtörőn túl, ahol Ködlámpa előtt
W.S. hálája leborul, Marc el(l), ki írni bősz,
ki elmúlt huszonegy,– szólt egy vén professzor: “Elvégre…”
egy meg egy az néha lehet egy,
senki sem vitathatja többé utolsó szó jogán,
kicsinyke testamentum a Szilvalekvár és a Zabpehely.
Vándor éji dala, csapódik ide, oda – Hol lakik Varró Dani?* –
kagylóból búgja szirének hada, de mielőtt
szikláról verődne az ének – Minek, minek? – dokkolhat,
lakhat akár toronyban, vagy buszon, lényeg, a bögre az Úr,
nyomják hókon egymást az elgyötört tengerészek.

*

Környezetismeret óra helyett

Reggel beírtuk az üzenő füzetbe,
hogy elmarad az anyák napja.
Gitta néni virágot tett az
első padra és az osztályképet.
Gyertyát gyújtottunk. Sírtam.
Ebéd után Jutka jött értem.
Amikor befordultunk a sarkon,
megláttam Bongót. Épp úgy ugatott,
mint mindig, a farkát is csóválta,
ma mégsem szaladtam előre.
Ha én lennék a tesóm, soha
nem engedném meg, hogy
felvigyenek az angyalok az égbe.

*

Fényfestõ

Én minden reggel
megfestem a fényt.
Ecset nélkül.
Ujjaim nyomán
telítődik a fehér.
Fürkészem, ahogy
egymásba pulzálnak
a felhordott színek.
Távolodom.
Nem kell
visszanéznem.
Tudom, hogy
ott feszül a vásznon,
éles kontúrok közt,
maga az ember.