Dió az asztalon,
most érkezett könyv,
üres pohár,
tél van, hideg,
jó pár szám, már
mínusz alatt kószál
Az előszobában bakancs,
partfis, cipők,
lekapcsolt lámpa,
a falak nem engedik
eldőlni a teret,
ölellek nemsokára.
Dió az asztalon,
alma, kulcsok,
megszökött tárgyak,
a fürdőszobában ahogy labdázol
a vízcseppekkel,
megcsodállak.
Az asztalon, pulton,
mindenhol könyvek, könyvek,
rád mutató tollak,
a világ súlyával
a fogkrémes tubusból-
magamnak, kinyomlak.
Karomon az óra nyoma,
ujjamon engem viselő gyűrű,
levetett ingem a nap,
kopogok a billentyűn
harkályként,
sok betűgilisztám itt marad.
Harisnya az ágyon,
lélegző melltartó,
lecsúszott takaró,
kint hollóval bábozik
egy földből kinyúló,
néma karó,
nézem a fehér lapot,
amin járok,
itt már leesett a hó.
*Első közlés
Keserédes emlékezés a tárgyak között.
Nagyon köszönöm Márkus Lászlónak és a Litera-Túrának a közlést!!!!! 🙂
Barátsággal: Csaba