Szirtes András: Jaj Mama!

…az a baj, hogy
nincsen gyermekkori
emlékem az ölelésedből…..
….pedig megírtam
az egész életedet….
mivel sokan mondták
olyan érdekfeszítő
…..jó „hoollywoodi sztori”
lenne belőle……
….de hát te is tudod
az életet nem lehet
….„megfilmesíteni”
ahogy a te Auschwitzodat sem
……pedig filmen jobb lenne
……mint az eredeti…..
(mondám szarkasztikusan)

itt hordom szívemben
örökkön örökké
lelkifurdalásunkat
talán ezért is szúr és sajog
….magányban fekszem
ágyamon, szemem előtt vagy
és kérded tőlem:
– Miért nem jössz sűrűbben fiam?
– Élem az életem mama!
feleltem, s te tágra nyílt szemmel
bólintottál némán….

hetvenkét oldalra futotta történeted,
fogtam a kezed
utolsó vég fuldoklásodban
azt mondták nincs több morfium
karjaim közt haltál meg
és én ezt amúgy sem tudnám
megcsinálni
mozgóképben
….talán igazuk lehet…
mert vannak szent dolgok ám
miket érinteni nem szabad
…ami személyes
az maradjon is
csak az….
…..sírkövedet, mit egy évig
faragtam márványba
két kezemmel….
….még nem lopták el….
ott ragyog feletted
ahogy te is énbennem
itt vagy elrejtve
lelkemben mélyen
elásva Muter….

A képen anyám 25 évesen,született Neubrun Katalin (1921. április. 30.- 2004. augusztus.14.)

Kategória: Szépirodalom, Vers.

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.