Ádám Tamás: A harangozó
Mikor pillánk összeégett seprűit feszítette a hajnal, ő már első kondulással felsebezte a hártyákat, s vállára dölt a templomtorony árnya. Kérges kezén árkokat égetett a harangkötél, csak mosolygott, és sohasem fáradt bele a denevérsuhogásba. Nappal lefoszlott róla a mítosz, hiába verte félre a galagonyákat. ©Nászta Katalin – Apák és fiúkTovább…