The post Albert Zsolt: Verskazetta – ősz appeared first on Litera-Túra.
]]>Szabálytalansága senkit nem zavar az érkező évszaknak.
Elfoglalja az utcát, az ablakok új szögből tükrözik a fényt.
Van aki azt hiszi, nem fér el több tél a belvárosi kapuk alatt,
nem érkezhet hidegebb év, csak a tavalyi köszönt be újra.
A nehezebb időkre félretett remény magzatpózban fekszik,
ébreszteni kell, mielőtt terjeszkedő rosszkedvünknek ára lesz.
Kérni gyermekmaroknyi fényt, esernyőtartóban nyugvó vihart
és egy ablakot, amin visszafújja kiszökött időnket a szél.
B oldal
Minden úgy történik, ahogy egyébként máskor is szokott.
Az őszbe vetett magvakat visszafújva, ölünkben melegszik
néhány hónap, majd ránk unva átül egy másik fotelba.
Az összegyűjtött reklámújságok a tavasz derekáig elérnek.
Aztán álldogál még néhány ajtót záró, kályhát bedurrantó
hónap, csupán egyenruhája ismerős, felszólítás nélkül jegyet
lyukaszt. Otthonról pedig, csak belülről tűnik úgy, hogy kint
selymesen, tejszínhabbal kent utcákat csomagol a tél.
The post Albert Zsolt: Verskazetta – ősz appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Albert Zsolt versei appeared first on Litera-Túra.
]]>egy örökké tartó
szombat délelőtt formájú heverőn
tétlenségem rozsdás kapu
huzatos repülőgépgyár-csarnok
átmeneti nyári záport várok
szabad kifutópályát
hozzád
*
Bizalom
Ha a folyó nem kanyarog és egyenesen visz,
akkor könnyebben eljuthatok majd hozzád,
talán egészen oda, széltől kérges tenyeredig.
A bizalom fenntart, könnyű üzenetté válok,
lebegve a naptorkolat felé sodró hullámokon.
Kérdőjelhab kerül minden karcsapással mögém.
Mikor odaérek kiemelsz majd és megtörölsz,
eszembe sem fog jutni a meder, sem az éles
sziklák. Nem fogok emlékezni arra sem,
hogy sokáig tartott megérkezni az ébredésig.
*
Angyalpalánta
Este angyalokat locsolunk a kertben,
de úgy kell tenni mintha nem lennének.
Virágnak, bokornak, palántának nézzük
őket, ahogy állnak az áldáspermet alatt.
Amikor suttogásuk hallatszik, már tudjuk,
hogy kiegyenesítették újra szárnyaikat,
indulnak védőköröket tenni az imádkozó
házak és bevehetetlen kőkerítések felett.
The post Albert Zsolt versei appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Albert Zsolt: Elalvás előtt appeared first on Litera-Túra.
]]>vörös tetőkön ezüst delet,
mégis járja minduntalan,
mint alkony az utcát,
mint szürke halál a teret.
Őrizne néma folyópartot,
hidat mely összevarr, cipel,
hogy cölöpjein mindig álljon,
hullámai alatt a távolságot
temesse el.
Elalvás előtt érik az árnyék,
ahogy feketére keseredik
a fán felejtett meggy. Végül
vére varjak csőrén fröccsen,
de csontos magja új életre kel.
The post Albert Zsolt: Elalvás előtt appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Albert Zsolt: Zongorista appeared first on Litera-Túra.
]]>az udvar mohás járóköveit,
akik egy hete levegőért imádkoztak.
Ahogy egyre jobban kiteljesedett
és a teraszt is nyalta a fény,
az udvaron nyugalom tengere.
Rákóczi úti nyárfák kitornázták magukat,
derékhajlítás, törzsdöntés.
Szélvihar és csupasz árbóc.
A téglák vörösen, ordítva fogadták
az érkező hanghullámokat,
éneklő menetté válva a május akkordjain.
Az utca felőli lakásban maradt pár hang,
lassú bevezetések, gyors futamok,
ahogy szöktek a nyitott ablakon.
Hallatszott, amint a nyár kócos fejjel,
fekete fehér billentyűkön gyakorolt
a nagy nyitányra.
A pianínón minden kör végtelen,
az összes kávé, vagy teliholdnyi pohárfolt.
The post Albert Zsolt: Zongorista appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Albert Zsolt: Fiamnak appeared first on Litera-Túra.
]]>Ez egy olyan maraton volt, hogy közben
többször feladhattad volna, csak mindig
eszedbe jutott a cél és a mézes eufória.
Most, mire ideértél nem várnak sorfalak.
Vagányan legyintesz, hogy nem is kellett
volna. De szemedben mégsem az öröm,
inkább lassú nyugalom víztükre feszül,
melyen éveid színét vesztett szirmai
között halhatatlan küzdelmed hever.
©Csikós György – Nyári mikulás
The post Albert Zsolt: Fiamnak appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Albert Zsolt: Napló 2020. április appeared first on Litera-Túra.
]]>amíg a falakon kívül megszűnik
a nyikorgás és eltávolodik végleg
az utcán szekerét hajtó halál
a teraszon naponta kétszer megjelenik
Mózes a szomszéd napozó macskája
levegőben terjedő szabadságban
mossa csillogósra bundáját
sorokon gondolkodtam mert
nem tudom úgy elmondani a hiányt
ahogy szeretném de ettől függetlenül
ez most nem egyedül rólad szól
hanem a házon kívül mindenkiről
akikkel általában nem foglalkozom
annyira csak most hogy ritkább a
találkozás odakint meg a buszon
aki lökdösődik vagy az udvarias
a köszönő ismerős és aki ugyan ismer
de ha meglát átnéz rajtam én meg tök
hülyén érezhetném esetleg magam
ja találtam néhány régi fotót is rólunk
elég szerencsétlen ruházatban
és a frizuráink is olyan viccesek de azért
feltekert bennem is egy eldugott vigyort
mindegy mert az a lényeg hogy csend van
és a székek egymásra vannak pakolva
a padló ragyog de a bejárati üvegajtón
tábla mutatja átmenetileg nem látogatható
ezért felöltözünk itthon is ünneplőbe
mintha mennénk és beülünk a laptop elé
a facebook élőben ad mindenre ellenszert
futurisztikus élmény letöltés nélkül
feltöltődés után imádkozok rólad aztán
sorban következik a család utána barátok
de egy idő után már az egész világ
arra a listára kerül akiket megmentenék
a lakásban felcseperedett egy új világ
amíg kint elfoglalták a várost a vadak
és a belvárosi parkban egy mosolygó
szarvas iszik a szőkőkútból
reggelente fertőtlenítik az összes utcát
és persze a tavasz nem törődik semmivel
mert amíg mi túlélünk addig mohát növeszt
a szobrokon és legelőt a tereken
The post Albert Zsolt: Napló 2020. április appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Albert Zsolt versei appeared first on Litera-Túra.
]]>Nem halottak a Verseny utcai jegenyék, csak
ahogy fekete csíkot húz felettük a február, úgy
tűnik. Az út negyvenéves díszletei reszketve,
pucéran, még rá is játszanak a pusztulásra.
Csendbe ásva az úttestszéli télnek háttal,
száraz ágaikon mozdulni képtelen semmi ül.
Sorban, mint valami elgyötört, karóarcú lények
ruhaosztáston átmeneti kabátra várva.
*
Elárasztás
Mielőtt a reggel tele lesz füsttel, fent kinyílik egy zsilip
és a beáramló huzattal friss levegő érkezik a városba.
Belélegezhető égboltozat grammról grammra, több lesz
tőle minden létező, aki akar még élni az elterülő szmog előtt.
A házak fölött megtelt felhők, nehezen tudják magukban tartani,
de idővel majd elengedik az összegyűjtött keserű vegyületet.
Az első járókelők térdig gyalogolnak a hajnali éggel
elárasztott járdákon, az épületek között, a kifeszített égtükörben.
Ők egyetlen pillanatra még épp olyan ártatlanok, mint amikor
megérkeztek és az első lélegzettel lemosták róluk a magzatvízet.
Mármint akkor, ha túlélték az elárasztást. Mert ha az ártereken
az árnyékok nőni kezdenek, hirtelen megszólalni sem bír senki,
csak visszafordul saját sötét önmagába. A mutató úgy jár
óráról órára, ahogy az evezőlapát markolatát húzzák
hullámmal szemben, az ég pedig beférkőzik mindenhová,
a lelakott házaikba, a sötétséggel fertőzött szobáikba.
©Stipsits Ibolya https://www.facebook.com/Stipsits-Ibolya-Fot%C3%B3m%C5%B1v%C3%A9sz-336700570062213/
The post Albert Zsolt versei appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Albert Zsolt: Dante a Légszeszgyár utcában appeared first on Litera-Túra.
]]>Igaz, kutyám a földből alig látszik,
mégis szimata mindent felderít,
kenyérnyi teste előtt tolja földre lógó fejét.
Ebben a vérszomjas pózban ment,
s követtem én, a Légszeszgyár utcába.
Az összes sarkon megáll, jelez, rám tekint s szinte hív,
csendben utána osonok, megnyugtat, ez az ő területe.
A fűben lapuló illatdémonok térdre rogyva meghajolnak
a négy kilónyi szőrcsomó tekintélyt parancsoló.
S közben a Dohány utca túloldalán
gömblámpák figyelnek a kerítés mögül,
s nagy szemeikből irigyen vetik fényük lépteink elé.
Ebem titkos harcát vívja, el-el akad néhány bokor alatt,
hol megelőző csapást mér az éjszaka bukott angyalaira.
Mély az éjszaka, sötéten nyúl szárnyaink alá,
a Zsinkó utca torkából Dante böfögése hallatszik.
Ő egy gazdáját sétáltató óriás Nápolyi bullmasztiff,
s ez a riadalom az utca másik oldalára űz,
hisz e túlerő még sötétebbre festhetné éjszakánk.
Mert nem lennék véres konc Dante gyehennaként meredő
tűéles fogán, sem én, sem megriadt kutyám,
így menekülünk bugyorról bugyron át
biztonságba vonulva a légszeszgyár túloldalán.
©Márkus László
The post Albert Zsolt: Dante a Légszeszgyár utcában appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Albert Zsolt: Az ember aki utcának öltözött appeared first on Litera-Túra.
]]>az ébredni készülő utcák falai között,
elviselhetetlen erejű fénnyel szikrázott
a belvárosi házak ablakain.
A buszmegállóban szatyrokat
támasztott valaki a pad mellé, épp
leértek lábai a rácsos ülőkék alatt
hömpölygő sajtsárga napfolyamba.
Csak utcaszínű öltözéke,
a vastag kabát, kitaposott bakancs
és egy piszkos usanka utalt
az őt körberajzoló évszakokra.
Egymásra ragasztott plakátok
foszlányai félig leszakítva lebegtek
a fülke falain, visszaidézve néhány
egymásba harapó hónapot.
Amikor a fény kitáncolt mellé,
időnként hunyorítva felnézett,
szemét dörzsölve. Nem könnyezett
csak a ragyogásra lett érzékeny.
A hirtelen előugró farkasok ünnepi
cincálása nem fáj úgy, mint fogak
nélkül éhesen nekilátni egy kidobott
félkilós száraz kőcipónak.
A reggel összerogy hamar talpai
alatt, úgy kileheli a szuszt az összes
alumínium sörösdoboz, darabja hány
összegyűjtögetett nyomorult forint.
Felhők szemében dagály feszül, alatta
szikkadt arca ráncain végigrohanó
idő folyókat terel. Elég az éjszaka,
de ha túléli majd lángot gyújt újra.
*Első közlés
The post Albert Zsolt: Az ember aki utcának öltözött appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Albert Zsolt: Jelenlét appeared first on Litera-Túra.
]]>Mégis így aprón, nem tudom felérni végtelen nagyságod
és azt sem, hogy fejemen koronám nem a halál.
Utam nem siralom, oltalmam nem a kopasz meddő fák.
Ha hozzád mérem magam, nem semmisülök meg,
minden szavad lélegeztet, szárnyad életben tart.
Itt hiszem el, a mindenhol jelenlevőben, ahol hason
fekszenek csillagok, hogy benned én is nagy lehetek.
*Első közlés
©Vajda János- Mártély
The post Albert Zsolt: Jelenlét appeared first on Litera-Túra.
]]>