On:
In: Szépirodalom, Vers

A hatalmasság gépies mozdulata éppen most tesz összegyűrt papírrá, de ne sajnáld, fogadd el a pecsétek némajátékát, maradjon mély szeg, végső pont az igaztalan ítéleten, ne sírj, inkább énekelj, megszabadultál az önérdekből álarcot öltő nyálas hízelgőktől, kóbor bitangoktól, lelépve a színpadról meglátod csupán csak az unt, keserűség marad a szádban,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szobrok a letenyei parkban Fenyők állnak vigyázzban, akác integet, mely roskatag. Köztük e pad egy csöndes kis sziget.Ágat himbál a szél. Felettem leng, mint súlytalan kötél.Ki megdicsér, ki nem, egyképp lendíti tovább életem. * Barnálló, fülledt későnyári este. Állnak a szobrok mereven, feszengve. Már nem kereshetnek padot, helyet, kit fábaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Miért szerettem azt a reggelt, mikor azt álmodtam, ott vagyok árva, gyenge karjaidban, s a mosolyodban rám ragyog az összes jó, mit kaptam egyszer, s tudván azt, hogy meghalok, halkan, csendben már alig van bármi, amit adhatok. Két szemedben barna tenger, édes, mézes fájdalom. Miért szerettem azt a reggelt, miértTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szóvarázs(lat) (három játék a szavakkal) életkópia mint velőüregekben a vörös csontvelő és lépesméz a kaptár rejtekén úgy érlelődik szívünkben a fény s ahogy a csermely a folyóhoz szalad és érleli a búzakalász az új magokat és lisztjéből nagyanyó kenyeret dagaszt úgy íródik a hosszú életregény készül a színes életkópia úgyTovább…