Akkor kellett volna megölnöm, mikor egyszer láttalak meztelen, a nagy konyhakést beledöfnöm hasadba, mely volt számomra verem. Megölni, s vérben elszaladnom túl a léten, túl a csillagokon. Miattad könnyekre fakadnom, ahogy sírásban telt gyermekkorom. Ott kellett volna kitörölnöm a lelkemből, lúgozni agyamat. Iszonyattal vágyban pörölni – a látvány után bűnnekTovább…
Micsoda bódult örök-bizalom! Tévedhetetlen tavaszi virágzás. Szirom feszül, dúlt öröm csöndbe lázmáz. A jót követjük el ismét vakon. Milyen élni szabad szabadalom! Borzongás remeg, a szél szerte vágtáz. Hullongó fehér sziromfényes áldás. A lét túltesz minden javallaton. Vetkezik az égben selypeske csillag. Mennyi meztelenség illan, lebeg. A láz csupaszul komolyodvaTovább…
A szép Nap a gyepen felejtett néhány cihátlan hópárnát a fényben, tavasz ez már, de csak úgy felerészben, mohavánkos hűl a fa mellett. A félénk rügyek bizseregnek, gyanakszanak az éjszakai fagyra, gyors kört tesz a hírvivő balga hangya, tulipánok fázva feszengnek. A verebeknél nagy az ünnep, szárnyat ráznak, ereszen kiabálnak,Tovább…
Ha ettem, kirázom az abroszt, elmosom a tányérokat, s közben ide-oda tolat bennem a sok volt zűr s a halk most, mert mindent megtettél te értem, ami, úgy tűnt, mindennapos, s ami, mostan, rajtam tapos, s mi akkor, úgy látszott, nem érdem. Pedig léted naponta lopta, egyszínűre kábán csiszolt, mígTovább…
Szabadulva Tekerd nyakadra sárga sálad, zsebre tett kézzel nézd a holdat, amint az életedre sápad, s szívedre szenny-időt vakolnak. Dobd a sötétre dúlt kabátod, ne hűljön át, amibe tartasz, kár volna jónak lenni, látod, ha mindent, semmit se akarhatsz. A cipőid felsorakoztak, szarvakat növesztett a kesztyűd; valami titok arra szoktat,Tovább…
Dr. Makai Ödönnek olyannyira sikerült úrinőt nevelni a meggondolatlanul feleségül vett József Jolánból, hogy az lassan túltett a neki ajándékozott, igen úriasszonyosan hangzó Lucie néven: szeretőket tartott, kártyázott, külföldi fürdőhelyekre járt. Jolán kétségtelenül vonzó, vibráló és intelligens egyéniség volt. Túlságosan is, így aztán Makainak is kellett valaki, és ráfanyalodott aTovább…
A harmadik év ősze gyászol, szívemben mind több falevél hull, minden érzi: nekem hiányzol, bennem, látod, goromba szél dúl. Nézd, csontvázzá váltak az ágak, a bánat barnán lerakódik, csörög az avar, festi számat a köd, és félelemre tódít. A két karod, mellyel öleltél, a fáradt semmibe enyészett, voltál te nekemTovább…
Mit elmulasztottam, köröztet, pedig már a halál se vétkem, csak megnyugvásom felerészben – addig élnem fogyó fölösleg. Elvégezni magam maradtam, a Nap bennem csak tompa tályog, bent minden éjszakát kivájok – kint lépked a szívem szavakban. Semmit sem kívánok egészen, szétszállt, mit hittem, több darabban, szabad már, mit sose akartam,Tovább…
Ajándéknak érzem Ajándéknak érzem, hogy itt lehettem, ki szeretett, azt magamként szerettem, fogékony voltam a szelídre, jóra, hajlottam békén az emberi szóra, amíg mások az életemre törtek, én csöndben akartam látszani többnek, vigyáztam, mást semmivel sose sértsek, és senkit nem tekintettem cselédnek, nem szolgáltam ügybuzgón aljasoknak, s bántott: az emberTovább…
Elég lesz majd néhány injekció. hogy belénk költözzék a részleges örök ifjúság és legyünk szeles, s ne csak azt fogyasszuk ,ami bió, hanem bármit, magunkat beleértve: múltat, tempót, partnert mohón cserélve. Öcsénk,húgunk lesznek gyermekeink, önmagunknak is visszaszájalunk kergülve új életkorunk szerint, mint Rómeó s Júlia.Ősz hajunk visszabarnul s messze lobogTovább…