The post Böröczki Mihály: Őszellő appeared first on Litera-Túra.
]]>A part is megpihent. Alábbhagyott a pezsgés.
Sminkel a nyár. Már sárga festékért lót a szín.
Nagy csönd mereng a fecskék vak villanydrótjain.
A nád, mint sereg szálfa, még issza a vizet.
Belepusztult a nyárba. Most napfényért fizet.
Sugárba kötve csokrát, még hízeleg a Nap.
A víz a cikkant fények nagy tükrébe harap.
A fák is készülődnek. Már várják a szelet,
s az ágakkal már alkut kötnek a levelek.
Üres a fészek. Csőrös, nagy madarakra vár,
s jövőre újra visszatalál a gólyapár.
©Sarolta Gyoker: Minden nap egy utazás, és maga az utazás az otthon. /Matsuo Basho (1644-1694)/
The post Böröczki Mihály: Őszellő appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Böröczki Mihály: Fecskemarasztaló appeared first on Litera-Túra.
]]>hosszút suhan, cikkanva száll,
hogy kék legyen a láthatár,
a messzi földről visszaszáll.
Így repülik a nagy utat
a villás fecskeszárnyúak,
a fészek gazdára talál,
s kemény pöttyökben köt a sár.
Az otthont friss toll tölti meg,
és belül lélegző meleg,
piciny idő csak, s kéket áld
a tollas, óvatos család.
Hát féltsük őket, kellenek,
mint védelmező hadsereg,
vigyázzuk vályog-fészküket,
s az Isten óvja röptüket
The post Böröczki Mihály: Fecskemarasztaló appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Böröczki Mihály: Istenkereső appeared first on Litera-Túra.
]]>loholva űződ, kergeted,
kezdettől sakkozik veled,
s hogy ne szegje a kedvedet,
szemernyi előnyt ad neked,
még hitetlen is kedveled,
ha elfutsz, utánad ered,
ő alakítja jellemed,
olyan, mint szón az ékezet,
mert vezeti értelmedet,
és kijelöli a helyed,
ismer, s te mégse ismered,
és ellenedre is szeret,
fényt küld és ölelő szelet,
az ismeretlenig vezet,
megszünteti félelmedet,
s a halállal lesz egy veled.
*Első közlés
The post Böröczki Mihály: Istenkereső appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Böröczki Mihály versei appeared first on Litera-Túra.
]]>Egy titkot őrizget gyerekkorom,
hogy bevett vár lett a templomtorony,
ott magasabban voltam, mint a fák,
és lelkem körbe néződte magát,
a falépcsők vén pora rám tapadt,
megragacsozva pőre talpamat,
a tornyon fönt födetlen ablakok
ölébe lógva két harang lakott,
fölkapaszoltam, nem félve sokat,
és megrebbentettem a baglyokat,
de bármekkora volt a szenvedély,
megroggyantatta lábaim a mély,
a rejtély vonzott, nem a félelem,
s míg Isten némán nyújtózott velem,
a nagyharangon körmöm pöcgetett,
de bennem zúgott az egész üreg,
s a szent zaj, mintha csöndjét féltené,
úgy röppent föl a mennyország felé.
*
Hegyőriző
Óvjad, mint egy ritka kincset,
ide testált hegyeinket,
s vigyázd, mint a jövőd sorsát,
nagy a család, szűk az ország.
*
Bakony
Bár csak felnőttként szívhattam belőle,
a falunkig is elért levegője,
le-, földombult, de különleges nem volt,
a fák tetején ott zöldellt a mennybolt,
csak tette dolgát, nem volt az sem nagy kegy,
hogy sugározta jeleit a Kab-hegy,
a gyógyításra rávette a fákat,
és Farkasgyepűn kezelte apámat,
mert dőlt az ózon, mint a nyári zápor,
a Dunántúl óriás mellkasából,
a neve ősi szász lehet, de trükkös
nagy görbülettel azt jelenti, bükkös,
a Pannon tenger medreit takarja,
s nagy jókedvében Isten ujja varrta.
*Első közlés
The post Böröczki Mihály versei appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Böröczki Mihály: Anyám három arca appeared first on Litera-Túra.
]]>1.
Az évek rakják egyre bugyrát,
nem gyűjtött magának soha,
a gondok most is földre húzzák,
cipeli, s nem kérdi – hova?
Ti csillagok, az anyám jussát
őrizzétek, hisz kész csoda,
hogy békén járt a földi buckák
között, bár födte út pora.
De olyan szegény soha nem volt,
hogy valamicskét ne adott
volna a meggyötört marok.
Hisz övé volt az egész mennybolt,
fehér hajára fényt rakott.
Vigyázzatok rá, Csillagok!
2.
A fiad garabonciás lett,
a lányod kórt-bajt orvosol,
szegény anyám, a dac csodát tett,
hisz tested-lelked robotol.
Az én anyámból óriás lett,
a lelke hóvirágcsokor,
a lehetetlenre is rávett,
a hitben – tudta – nincs pokol.
Én Istenem, segíts fiának,
adj erőt minden mozdulásnak,
hogy dolgom dolgáért tegyem,
hogy lépteire úgy vigyázzak,
ha mégis-mégis botlanának,
a keze kezemben legyen!
3.
Már sok esztendő év nyomja vállad,
ültél a Hoffer traktoron,
az életedet masináltad,
de az a kéve most se nyom.
Apám a gyárba járt, de láttad,
hogy melyik munka van soron,
a fél világot átkapáltad,
nyisszant a sarjú, hullt a gyom.
Most más világ jár, mégis őrzöd
fogyó erőd, bár alig győzöd,
de föl nem adnád. Nem lehet.
Öreg magadat megelőzöd,
s a múlt is szolgádnak szegődött,
hogy fényesítse életed.
The post Böröczki Mihály: Anyám három arca appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Böröczki Mihály: Téldarabok appeared first on Litera-Túra.
]]>öregek lesznek a fák,
kicsi, nagy kopaszodón
pörgi le lombozatát.
*
Hunyorogna jégen a fény,
tükörén tovacsúszna nap,
de a jéglepedőre hótakarót
húz vacogón a patak.
*
Fák csupasz ágán
zúzmara csönd
álmát riasztva
csattog a fagy,
s jégszirom tüskék ejtik rabul
a tétova fénysugarat.
*
Bokrok, a fák, föld jéghidegén
fázik a semmi, a magja kemény,
nézem a tájat, magamra ha hagy,
s kesztyűm alá paroláz be a fagy.
*Első közlés
© Márkus László
The post Böröczki Mihály: Téldarabok appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Böröczki Mihály versei appeared first on Litera-Túra.
]]>Valami megmarad a nyárból,
egy sárga dallam, sárga hang
a búzatáblák karcoló zajából.
Valami megmarad a nyárból,
kócos izzadtság, görbe dac
a régi rendre dőlt derék jajából.
Valami megmarad a nyárból,
a szikkadt jókedv, gyűrt mosoly
a fehér bélű kenyér igazából.
*
NYÁRBÚCSÚZÓ
Elsuttyant ez a nyár,
a csősz ősz szele jár,
s őrizi, mint az ég
gyümölcsfák örömét,
felhőkbe bújt a Nap,
fényei alszanak,
új évszak jön elő,
kilyukad az idő,
s bár gyógyul, mint a seb,
egy nyárral kevesebb.
*
ŐSZELŐ
Faágra ül a sárga csönd,
s míg himbálódzik odafönt,
megringva hallgatja a nád,
a besurranó víz dalát,
felhőkbe mártózik az ég,
valahol elveszett a kék,
s az idő bandukol tovább,
ott hagyva széllel rojtozott,
– mit eltakart már a homok –
kivehetetlen lábnyomát.
The post Böröczki Mihály versei appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Böröczki Mihály: Bodza appeared first on Litera-Túra.
]]>az utak mentén, lassú kertek alján,
szétterült-borult, mint egy fehér sátor,
a május benne virágzott magától,
és mint aki két, három hétre ráér,
úgy virulázott szét a virágtányér,
a friss levegőt összebabonázta,
a csöppnyi szirmok szerte fújt varázsa,
rákiabált az arra baktatóra,
az illatát a lába elé szórta,
a Teremtőtől annyi jót öröklött,
a virágjában napfény ízű szörpöt,
s a feketére gömbölyült bogyóból,
kis akarással kiforrott a jó bor,
s ha gyűrték, törték, óvták nyakra-főre,
a pálinka is kicsorgott belőle,
meg annyiféle búra-bajra szedték,
az árokpartok tudós egyszeregyét,
a május mikor elmegy, elfelejted,
de bódulatát ingujjadba rejted,
mert jó egy év múlva majd eléd térdel,
az újabb tavasz összes örömével.
The post Böröczki Mihály: Bodza appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Böröczki Mihály: Füttyögő appeared first on Litera-Túra.
]]>kék a dal, zöld a fütty,
fára száll száz madár,
hírt röpít, hírre vár,
égig ér csöpp levél,
ág hegyén ring a szél,
minden új gyönyörű,
csupa szál, csupa fű,
méz finom a szirom,
csordul és semmi nyom,
csecsemő levegő
libegőn tör elő,
tánc fény, tűzzel ég,
sugarán lóg az ég,
s a világ ravaszul,
köribénk tavaszul.
*Első közlés
The post Böröczki Mihály: Füttyögő appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Böröczki Mihály versei appeared first on Litera-Túra.
]]>Most sír a szél és hallgatják a fák
a marokra gyűrt ágak dallamát,
a március bár meleget remél,
friss hangszeréből szaggat húrt a tél.
*
AHOGY-VALAHOGY
Ahogy finom kezeddel rám cirógatsz,
ahogy nem félek érted semmitől,
ahogy az egyből mindig milliót adsz,
ahogy kiráncigálsz a bármiből,
valahogy így esik a fény hajadra,
valahogy így ér szemedig a távol,
valahogy így kezd szavam a szavadba,
valahogy így jön, megy minden magától.
*Első közlés
The post Böröczki Mihály versei appeared first on Litera-Túra.
]]>