álmomban
szelídíthető vagyok
szívesen fürdök sekély tavacskákban
és szeretem a társaságot

felriadok – hajnali fél három
lucskos az ágyam
mert megint azt az éjszakát éltem újra
amikor
kiszámíthatatlan és szánalmat ébresztő voltam
akár egy sarokba szorított
szűkölő pára:
ha simogatást kap
szétmarcangolhat kézfejet
ám simulékonyan dorombolhat is

évtizedek lettek semmivé előre
és hátra
egy piszkosfehér falú helyiségben
észleltem újra
a gondolataimat
mielőtt mindhárom férfi nekem esett

letepertek az ágyra
karjaim a hátamra csavarva
arcomat a dohos matrac formázta
kíméletlenül szaggatták ruháim
gombok repültek
cipzár szakadt
s a nyakkendő a műanyagpadlón
édelgett egy porcicával

szelídíthető vagyok
szívesen fürdök sekély tavacskákban
és szeretem a társaságot

kiabáltam – a jogaimat kértem számon
és haza akartam menni
egy szál alsónadrágban
élesen hasított fülembe a prosztó hang
hogy nem vagyok együttműködő
aztán egy másik terembe tuszkoltak
ahol az egyik üres vaságyra fektettek
és annak felső részéhez

csomózták karjaimat
jóféle vékony műanyag zsineggel

húrként feszülő testem
minden rándulása csuklóimat tépdeste

a teremtmény alkotójához fohászkodott
nem vagyok én méltó
csak lábbal fölfelé tegyetek keresztre

szelídíthető vagyok
szívesen fürdök sekély tavacskákban
és szeretem a társaságot

soha olyan kiszolgáltatott és megalázott nem voltam
ötünk közül egyedül kikötözve
s míg ezen tűnődtem
a szomszéd helyiség átszűrődő hangfoszlányaiból ítélve
a három emberszabású
kiöntötte tömött válltáskám tartalmát egy faasztalra
a fémpénzek koppanása és gurulása
a kulcscsomók csörrenése
az újságok lágy csusszanása
a könyvem tompa puffanása
mint a hangok versenye egy börtönkoncerten
nem voltak még ennyire fontosak számomra tárgyak

„ne beszélj már annyit” – szólt a szomszéd ágyról egy jóarcú ifjonc
„mindenkinek jobb lesz”
aztán hallottam
a kápók sokallják a bankkártyáimat
„snapszerozni jók lesznek”

szelídíthető vagyok
szívesen fürdök sekély tavacskákban
és szeretem a társaságot

mielőtt épp bevizeltem volna
kiengedtek a rozsdás-vízköves budira
ütemesen csöpögött a vízcsap
s mikor csendben visszabotorkáltam az ágyhoz
nem kötöztek ki újra
a kegy szinte meghatott
a távolból tücsök ciripelése szűrődött a helyiségbe
s fejemre húztam a hipószagú lepedőt

húsz perc és három óra múlva üvöltötték a nevemet
felöltözhettem és távozhattam
az összeszórt holmik kupacát összegyűjtve
teljesen kiszáradtan vizet kértem
azt mondta a smasszer-kinézetű:
ott a saját ásványvizes palackod
alig hiányzik még belőle
meghúztam és nagyokat kortyintva kiittam
tüzesen marta torkomat a hajnali szomjoltó

egy valaha csilingelő gyerekhang
fakón és szomorkásan visszhangzik az éterben:
képzeld
miután hazahoztuk
apa mindent elmesélt
és álmában összepisilte magát

szelídíthető voltam
szívesen fürödtem sekély tavacskákban
és szerettem a társaságot

reggeli napfény
egyre erősödő családi zsibongás
felnyalábolt ágyneműmet
ledobom a hálószobában
és rutinosan összehajtogatom
a hitvesi ágyon

*Első közlés

The post Cirill Kabin Csaba: sátánkereszt appeared first on Litera-Túra .

mi van véled írástudó?
szemeidben a tegnapokkal
kong ürességed
beszéded semmitmondó
szőrmentén védekezel
vagy lealjasulva fröccsen szitkod
folyton folyvást

régi ingek gallérjával kopik-oszlik
a mítosz
a szellem
s mint tohonya iparos napirendjében
– ki áhítattal simogatja
öve fölül kibuggyanó has-poeticáját –
állandósulnak cigaretta-szüneteid

csak az újabb orvos-krimiken lelkendezel
ülsz fröccsöd mellett
pirosat hívsz vagy pagát ultin töröd fejed
és testedzésül nyilakat hajigálsz
koncentrikus körökre
hogy másnap nyugodt lélekkel zabálhasd
konyhai alkotásaid
s már csak az önsanyargatás kéje maradt ki
e hevenyészett lajstromból
melyet most – jobb híján –
ilyetén dalra fakadással érsz el

mivel sosem voltál értelmiségi
bár képzelted: első vagy a generációs sorban
és költőnek sem vallottad magad
– az a néhány magányos
önhitt pillanat úgysem bizonyítható –
ezért kesergésed oktalan

ha már csak unos-untalan
a mulandóság jegyében
napról-napra újra élt
haláltusát kereső románcaidat
vagy képes papírra vetni
akkor inkább legyen a csend
és ne csodálkozz – óh, teremtmény –
helyzeted rosszabbodásán

*Ez a vers, a Litera-Túra Kiadó Gondolatrajzok – 2019 antológia verspályázatán különdíjas lett.

The post Cirill Kabin Csaba: hosszú hallgatás közben appeared first on Litera-Túra .

– Villon-átirat Irénnek –

Tudom, mi a magányos éj,
Tudom, a bor milyen altató,
Tudom, kín lesz a felkelés,
Tudom, a tükröm lesz vallatóm,
Tudom a bevetetlen ágyat,
Tudom a nyitott palackot,
Tudom, hogy este újra vár majd,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.

Tudom, mi az a láb-büdös,
Tudom, a verejték gyöngyözik,
Tudom, ingemen átütött,
Tudom, a testem már küszködik,
Tudom, még testedtől kéj önt el,
Tudom, ködbe vész holnapom,
Tudom, a gyermekem nem jön el,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.

Tudom, nem vár a túlvilág,
Tudom a ravatal pompáját,
Tudom, milyen a talmi gyász,
Tudom a szenteltvíz hatását,
Tudom, majd könyveim széthordják,
Tudom, viszik az asztalom,
Tudom e versről, hogy kidobják,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.

Ajánlás

Mindent tudok hát, drága herceg,
Tudom, hol pohár s palackom,
Tudom, este újra tölthetek,
S már azt is tudom, ki vagyok.

(A 2000. év körül.)

*

dögledezés

a drogéhség állapotában
reményeim
végletekig való
fokozásával
eljutottam a józanságig

medrében csordogál
tovább a köznapi lét
holnap ugyanúgy
holnap ugyanúgy
holnap
után tán

degeszre tömött
álomzsák
nyálcsordulós
méla pillanat-órák

hess madár

a drogszomj állapotában
csak egy türelmetlen
rándulás
ez a tavasz
na és a droghalál

kuss madár

(1990-2016)

                     
Illusztráció: efZámbó István festménye – A gyönyör visszhangja

The post Cirill Kabin Csaba: Apró énem balladája appeared first on Litera-Túra .

Illusztráció: feLugossy László festménye

OPTIMISTÁK

The post Cirill Kabin Csaba versei appeared first on Litera-Túra .

eztán még inkább
újságolvasó és keresztrejtvény fejtő
jó polgár leszek
reggelente majd
vajként kenem magam
és harapok
nyelek

tússzá minősítem lényem
igazítom helyzetemet
Frázisország alkotmányához

The post Cirill Kabin Csaba: FRÁZISPOLGÁR DALRA FAKAD appeared first on Litera-Túra .

este

amikor a szeplőtelen fogantatás
gyakorlati megvalósulásáról tűnődtem
ismét
– minek is –
döbbenten érzékeltem
a semmiségek tengelyét
a sosem-volt és hátralévő életemet
semmi módon nem befolyásoló
hétköznapi ügyeket,
már ha tudjuk
mit is jelent a hétköznapi jelző
vágtam volna a sarokba, pormocskok mellé
a témát és tartalmat
rejtvényfejtő filiszteus vagyok én
én?

hajszolnám a szeretet kedvteléseit
élvezni társas örömöket
miközben tudom
a hajunk kinő
a körmünk növekszik
belül meg bármi
alakulhat, csak úgy
rosszindulatból
de különben meg
minek is
teszünk egy újabb gesztust
egy újabb életigenlést?
köszönöm, most nincs hozzá kedvem
annyi képmutatást kaptam kéretlenül
annyi rosszindulatot
annyi fájdalmat és kínt
titániumot
egy szerencsétlen lépés miatt
hogy várom a következőt
várom a kifejlet beteljesülését

mert szeretjük egymást

*

elvetélt

a mocskok
járatlan utakon jönnek
és tobzódnak
a hatványozás is jellemzőjük
mint egy sci-fiben
ez a rohadt halál
daganatokat küld ránk
fizikális leépüléseket
meg sztaniolpapírba csomagolt
demenciát
és kérdezzük, miért is?
mert ennyire tellett?
mert ennyi jutott?
mert ez az élet…
durva jelzők jöhetnének most
már ahhoz sincs kedvem

elvetélt gyermek
a végzet hüvelyében

*

a csodálatról

csak a csodálat
viaszbábuk gyertyafényben
olvadáskényszerben
vég előtti kicsengésben
csilingelve kattogva pattog
a láng
csápjaiként az érzékek kilendülésének
érzelmek? hát persze, az is…
mi lenne velem
mindezek nélkül
tehát
a viaszbábuk
ámuló fejjel várják
sorsuk beteljesülését
kívánva a felforrósodott
elgyengülést
egy közülük
elköltözött
titkoltan tette
más akart lenni
nem szerette a hatalom önkényét
a csöppnyi zavarokat a tehetetlenségben
viasz és bábu
vigasz és látjuk
mire jutott:
szétterülve lett
eltávolítandó folthalmaz
az anyagmegmaradás törvénye szerint
s boldogan hagyta
magát
letörölni

*Első közlés

Illusztráció: feLugossy Lászlő – Halandók jó és rossz passzban 3.

The post Cirill Kabin Csaba versei appeared first on Litera-Túra .

összetéptem egy papírlapot
részegen írogattam rá
józan olvasatban idióta mondatokat
agyam játszik magával
(most egyszerre vagyok részeg
és másnaposan kristálytiszta)
egy versenyről szólt
kimerevített vágyak ecsetjével
összemázolt vásznon
sprintelt a tegnap
– huszonnyolc évem –
a holnapot hátán cipelő mával
– ’91. október 31. –
a háttérben néhány kivehetetlen háztető
– úgynevezett spontán virágokkal
(ne kérdezd milyen az) –
közben a Tüköry általam kedvelt
pincére pincérei
biztosították
– felszabadították –
asztalomat
s ekkor megjelent anyám
apám karján
melegebb pulóvert
erőltetve rám
és besétáltak
egy nem létező
történelemkönyvbe
maguk után hagyva
memoár-kötetem
majdani forrásmunkájának
legfontosabb darabjait
én egy újabb sört kértem
aztán átültettek
– baráti kérés volt –
(megértettem
ritkán feltűnő
öreg
de rugalmas
bútordarab vagyok itt)
majd felvittem arcomra
a Johnson & Johnson
legújabb ránctalanító krémét
közben elintéztem
hogy helyiséget bérelhessek
felhalmozódott
könyveim és újságaim
otthonaként
de miután visszahallgattam
anyám egy újabb jó tanácsát
az üzenetrögzítőről
hogy
“gondolj az öregkorodra
kisfiam
annak idején mi is
egyedül maradtunk
– nélküled –
ki fog gondot viselni rád
én nem tudok visszamenni”
ezek után úgy döntöttem
nem mehet ez így tovább
mégis csak kellene valaki
– lehet, hogy gyereket kéne
csinálni? –
lépéseket tettem
kértem még egy sört
(valaki számon tartja
biztosan)
kitámasztottam a fejem
– a gravitáció ellenemre volt –
firkálgatni kezdtem
utolsó nyugdíjszelvényemre
s mikor az utcán
kergetett az a három strici
– azt hitték parti vagyok –
nikotin áztatta tüdőm
kapálózva próbálkozott
a kenőcsön átütött a hidegveríték
tablóvá állt össze minden ami volt
így
múlt időben
az olajbűzös záróvonalra
merőlegesen kiterülve
arra gondoltam
ha már letelt
miért is volt
örökké (?) ezt kérdezgettem eddig is
illetve
akkor is
anyukám most vigasztal
itt vagy
minden rendben
kisfiam
apám leosztja a partit
– most sem merjük egymást megölelni –
azt követően
hogy a makk alsóval nyert valamelyikünk
összetéptem
és tovább vártam rád

    Az illusztráció Schaár Erzsébet alkotása

*

NYÁLCSOKOR EGY KIRAKATÜVEGEN

utcára könyöklő erkélyek alatt
kora tavaszi bolyongásban
a száguldó autókra
muszáj figyelnem
a kirakatüvegen át
vesztegel tekintetem
jelentés nélküli feliratokon
célja vesztett tárgyakon
továbbsietőkön

miként mentsem meg lelkemet
az ösztöneimtől
jövendöléseim beteljesülésétől
hogy majd megbékélve
kerülhessek szembe
szembe köpött
szerepeimmel
a csodákat remélő
gyermek önmagammal
a kitaszítottságot hajszoló
kamasszal
a botladozásaival együtt élő
huszonévessel
harminc jeltelen évvel

s az autók itt száguldoznak
tornyok nyújtózkodnak
nincsenek kérdő mondatok
pusztán csonka mozdulatok
meg elharapott szavak
csak bú
csak dac és doh
kesernyés kipárolgás
szőrtüszőgyulladás
színes rongyokba bújtatott
sebhelyes inak
szerelem és tüdőrák
játékos trombociták
anyai simogatás
apai kézfogás
s a menekülés
a tajtékzó rohanás
a lepedőbe kapart végtagok
por, hüvely
utcára könyöklő erkélyek alatt
zajlik és tombol
morajlik és susog
a folyó
vagy a tömeg
netán egy hadsereg
holnapra kiderül
az újságok biztosan megírják

*Első közlés

The post Cirill Kabin Csaba versei appeared first on Litera-Túra .

lassító taxi –
utas-remény
távol zúgnak az éjszakai műszakok
szél taszigál
a betontömbök között
ezernyi élet jobb-rosszabb estéje
tűnik el a monotonszürke falak mögött
lámpaoltásra váró vacsoraszag
egy lekaszabolt hétköznap
a feledésnek
körbemosolygott lépcsőházi ásítások

a másik oldalukra fordulnak
az óracsörgésről álmodó
vasárnapi emberek

*

Időzítetlen talány

ismeretszomjam
szaporodó hús-vér korlátjai
az újabb születésnapokat
     idézik
és a nagy kapcsolatok
örök-hűnek tűnt tanúi
már csak korban társak

hova távolodunk
e közelítésben?

*

Talonba tett talány

Mire emlékszem majd
az utolsó reggeli közben?

A tegnapi vacsorára?
Talán arra a lányra
az évtizedek homályából?
Netán a szülői ház
azóta már idegen kéztől
átformált falára?
Vagy csak egy régmúltbeli
jövőt firtató kérdésre?

*Első közlés

Illusztráció: részlet Schaár Erzsébet “Művek az emeletről” című kiállításáról.

The post Cirill Kabin Csaba versei appeared first on Litera-Túra .

Országh Lili – Befalazva

Fulladás

Egy hályogos szempárban
cikázó holt ifjúkor.
Még bizsereg a tenyér repedéseiben
az újjáépítés téglája.
A kölyök zsebébe dugott százasok…
Intravénás mosoly
egy szeretetház ablakából.
Levegőtlen, vak utójáték;
jutalomjáték.

*

Tusa a senkiföldjén

Egy foszlány
az ágymellöli boldogságból.
Felvillanó képek túlról.
Bizonytalanságig fokozott
tétlen mozdulatlanság,
izzadtságban vacogó utolsó
létélmény.

A táguló üregben alvadó szemek.

Kapaszkodni!
Kapaszkodni
az utolsó tekintetbe.

Feneketlen tisztaság.
Fejvesztett közeledés
az új értékrendbe.

*

Boldogok a semmi közt

csak az a néhány
igazi hívő ismeri
a világ legegyszerűbb
és legbonyolultabb
találmányát
ezt az ős-modern reaktort
a gyóntatószéket

*Első közlés

The post Cirill Kabin Csaba versei appeared first on Litera-Túra .

a pap újabb és újabb
lélekmardosó imákba és
keserg-ájtatos énekekbe
kezdett
– legalább megdolgozott
a zsebébe csúsztatott bankókért
(ezen aktust egyébként szemérmes
szemlesütéssel konstatálta) –

álltam a gödröd szélén
anyámmal
a távolban kutyáid dühödten csaholták Istent
jöttek volna, hogy fogaikkal
húzzanak ki és
nyelvükkel
nyaljanak talpra

maga a gödör mértanilag szabályosra faragott
a szolgáltatás
beleértve a “belehelyezést” is
szakszerű volt
persze
nem azért
mert délelőtt
adtam a főhullásznak (à la Petri)
két lityit
meg egy kis suskát

aztán csak befejeződött
szórták rád tisztességgel a termőföldet
alaposan kitöltve
minden lehetséges üreget
hogy a férgek könnyebben megközelíthessenek
s persze ne hogy kimászhass

majd jöttek a falubeliek és környékiek glédába rendeződve
sós érintkezések
és erőtlen kézfogások közepette
együtt éreztünk
jöttek a barátim
s még valaki
hogy két év után
megfogjuk egymás kezét
egy bizonytalan és utolsó ölelésben

közben arra a pozitúrára gondoltam
ahogy fekve feszítesz faládádban
–  mint a proszektúrán
dermedt  karoddal kezemben –
életerős
alig-alig őszülő
dolgos apám

és arra
hogy hasznos volt
kikapcsolni a mobiltelefont
mert biztosan
több hír-sms érkezett
amik megzavarták volna
ezt a
rendezettséget

azóta visszatérő álmom
ahogy
álltam a gödrünk szélén
rebegve imámat:
kösz, jóisten
az odafigyelésed
gondoskodásod
a jókkal szembeni méltányosságod
[már alig jutott számára levegő
kínlódás volt minden mozdulat
mégis
az én apám
vasárnap délelőttönként
– mivel már házadba térni
képtelen volt –
rádión hallgatott szentmisét
és erejéhez mérten
suttogva énekelte:
“szent vagy,
szent vagy,
szent vagy.
mindenség
ura, Istene”]

napok hetek hónapok
mint a darvak –
mint a sejtromlás
pillanatokból épülő
visszavonhatatlansága
el tova
akár egy sci-fi

„szerbusz drága apám
itt vagyunk”
– köszönt anyám
sírod naponkénti látogatásának egyikén
amikor én is ott
(már csak így szólított
ő is velem együtt
hosszú évek óta: apám)
a hant anyám kézjegyéről árulkodik
piros és fehér
burjánzó virágok
rendezett pompája
a gyomtalan halmon
mellette üres térségen zöld gyep
földdarabnyi
megbontatlan természet
mint irdatlan mementó –
egy majdani parcella…

s mikor újra és újra magára hagyom
– hogy én is megint magam legyek –
ezredszer távolodva
és visszanézve a kocsi ablakából
a memóriámba ég a kép:
anyám
– megszokhatatlanul –
egyedül áll az út közepén
s keresztet csempész integetésébe

hogy kísérjen utamon
a mindenség ura
Istene

2002

Kép: Ország Lili – Memento, részlet
(Pilinszky János hagyatékából)

*Első közlés

The post Cirill Kabin Csaba: A lét bugyraiban appeared first on Litera-Túra .