The post Cs Nagy László: …kitalálnálak appeared first on Litera-Túra.
]]>fogadóórát kérnék Istennél,
bár nem állnék be a körmenetbe,
veled ragyogna bennem az este,
szemed keresném minden parázsban,
meglelnélek majd a hallgatásban,
neked adnám ami megmelenget,
húznék fénnyel köréd sziluettet,
várnálak estig üres tereken,
szívvonalam ott ülne kezeden,
ott lobognál minden kis szál gyufán,
téged álmodna rám a délután,
betöltenél minden üres lapot,
és meghallgatnád hogyha hallgatok,
célom lennél, ha céltalan futok,
tudnád rólam amit én sem tudok,
hangom mindig csak hangod követné,
tengerből válnék veled egy cseppé,
nem tűnne semmi sosem nehéznek,
úgy is látnálak ha nem is nézlek.
©Sarolta Gyoker: Kitalálnálak
The post Cs Nagy László: …kitalálnálak appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Cs Nagy László: …nyoma sincs appeared first on Litera-Túra.
]]>– magadban csörgeted a láncot –
mielőtt súlyát megtanulnád,
kifosztja elvetélt magányod.
A tegnap fényét eltagadtad,
magadnak vettél vásárfiát,
jó olcsót, mit eléd kiraktak,
neked zengő papírtrombitát.
Csend nélkül veszel el a zajban,
ujjong a lelkesült közönség,
szűk a tér, bezárva szokatlan,
nincs vagyon, elherdált örökség.
A szót szétfeszítik a rések,
kemény kövön térdrehullt csoda,
felhőkön túl ha körbenézek,
fényszilánknak nincs többé nyoma
The post Cs Nagy László: …nyoma sincs appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Cs. Nagy László: …árvaházunk appeared first on Litera-Túra.
]]>ez itt egy társas árvaház,
hol csupán árnyékod rokon,
a csend itt másnak magyaráz,
jöhetsz ide hívatlanul,
lesz a magánynak fekhelye,
míg a világ majd megtanul,
túlélni hogyan kellene,
addig csak tartsd a markodat,
zajos a nincs horkolása,
lassan levetik maszkjukat,
idővel úgyis levásna,
az idő követ csak nyomon,
az ellátás nézd, folytonos,
nevelő szándék pár pofon,
lángolhatsz mínusz hat fokon,
a hőség lassan ellazít,
hidd el, idővel megszokod,
akit a lét kijózanít,
megőrzi volt, halvány nyomod.
*Első közlés
The post Cs. Nagy László: …árvaházunk appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Cs Nagy László: …semmi, vagy minden appeared first on Litera-Túra.
]]>a percek lemorzsolódnak,
mára nincsenek fegyverek,
túlélhet mindent a holnap,
egy imát talán megérne,
de magam ellen változok,
kinek vethetem szemére,
ha már nincsenek lábnyomok,
idő nem hagy el lépteket,
marad a tőrbecsalt kétség,
sandán vesz rólam méretet,
a magasról hulló mélység,
magam ellen már nem megyek,
nem faraghatnak ki másból,
arcomra vésődött jelek
harsognak a változásról,
mindegy veszítek vagy nyerek,
majd engem takar be ingem,
magamból friss kortyot merek,
mi lehet semmi, vagy minden.
*Első közlés
The post Cs Nagy László: …semmi, vagy minden appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Cs Nagy László: …szólengő appeared first on Litera-Túra.
]]>akár a kerti almafa,
villámodtól kiégek,
emlékemben még felpezseg,
ha ágam néha megremeg,
hogyan nyüszít a lélek,
sorsom halomba rakhatom,
nincs, hol fejem lehajthatom,
már csended sem vigyáz rám,
bűneimtől feloldalak,
megvárlak, hogy elhagyjalak,
s rád leljek fényben, árván,
s míg megszegem volt eskümet,
a fák dobják le ingüket,
csontvázuk halk, törékeny
dalban hajlong, mint rongyosok,
nincs éj, mit át nem gondolok,
lengek egy szókötélen.
*Első közlés
The post Cs Nagy László: …szólengő appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Cs Nagy László: … rajzolnék appeared first on Litera-Túra.
]]>kapuján az est lélegzete,
a hold épp a csillagokkal flörtöl,
hulltukból csöppnyi fényt mentene,
mitől a sötétség gyúlna lángra,
mutatva a semmi hol lakik,
és a szálló csend alá beállva
csak beburkolóznék nyakamig.
Állnék, mint ki idegenbe tévedt,
– a világ egy apró fénysziget –
s ha a sötét már végleg elvérzett,
rajzolnék csendben egy fényszívet.
*Első közlés
© Kelebi Kiss István – Titok (tus)
The post Cs Nagy László: … rajzolnék appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Cs Nagy László: … nem lehet appeared first on Litera-Túra.
]]>túlélni önmagam kevés,
tükrömbe szemed ver szeget,
kifosztott lelkiismeret
karmol eleven húsomba,
lázam hidegen kioltja,
akár lehulló csillagok,
szavak mögött olyan vagyok.
Magamból csorgó vérüket
felissza, úgy hajt majd rügyet
a hangtalan feloldozás,
egy szóbafojtott dobbanás
hull kezembe észrevétlen,
míg a hideg járdaszélen
állok, szívig megkövülve,
hitem sem vehetem ölbe,
mögöttem megkötött kezem
kaparja belémvájt sebem,
nincs más, csak e pillanat, mi
próbál ajkamba harapni,
mert lenni kell, ha halkan is,
feledni temérdek hamis,
lelketfeltépő ítéletet,
jónak látszani: nem lehet.
The post Cs Nagy László: … nem lehet appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Cs Nagy László versei appeared first on Litera-Túra.
]]>Hordozom túl a fellegen
mit itt kéne szebben akarnom,
a hold bámul rám, meztelen
szívemet karomra hajtom.
A holnap tegnapba temet,
ki hal ennél ezerszer jobban?
szóval feltépett földemet
látom égmagas, hűlt halomban.
Léptem nehéz útra bocsát,
ingem csak játéka a szélnek,
hogy’ vétkezhettem ekkorát,
hogy súlyos-súlytalannak mérnek?
Minden szó lelkem bocskora,
lábnyoma az égő valónak,
az álmok hideg homloka
borul szememre takarónak.
Nézem a lemálló plafont,
jóságom árnyékai jönnek,
míg a fény magamból kibont,
nem marad időm sem a csöndnek.
*
Csak pont
Kolonca lettem nézd a tájnak,
míg telt időben hempereg,
rég elfeledt’ dobozban várnak,
vad hegytetők és tengerek.
Világot rajzol Isten ujja,
köröttem kemény burkokat,
szemem a sötét éjre hunyja,
megáll a szédült mozdulat,
megáll az ég, és újraalkot,
legyőzve hinni nem lehet,
éles kontúrban ott az arcod,
napfénybe mártott halk ecset,
már hajlong a nád, az ég, a tó,
a színek épp egybeforrnak,
pont vagyok, ki sem mutatható,
a táj cipel még koloncnak.
*
…önkereszt
Csak élünk behunyt szemek között,
két pillanat ha összeérhet,
foltozgatjuk ami eltörött,
hagyjuk a lecsöppenő mérget
halovány arcunkon lefolyni,
és az önérzet csúszik térden,
sután próbáljuk eltitkolni,
hogy kicsit meghalunk egészen.
Lelkünkben fosztjuk ki a napot,
a múltat röptetjük a szélben,
míg az elpárolgott illatot
beszívjuk, horpadásnyi-mélyen.
Tompán, már észre sem vesszük,
küszködve feladjuk önmagunk,
ablakunkat sötétre festjük,
s vádlón csak befelé hallgatunk.
Talán elbújt mögöttünk Isten,
-daloktól megfosztott, néma száj –
keze sem mozdul, hogy segítsen,
mindünknek csak önkeresztje fáj.
The post Cs Nagy László versei appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Cs Nagy László versei appeared first on Litera-Túra.
]]>Mit ér, ha ott a másik oldal,
közted és közte a víz szalad,
hullám viaskodik karoddal
ha a túlra képzeled magad.
Nincsen híd, nincs bárka, vagy ladik,
az út is előtted ér véget,
és múltad tolakszik sarkadig,
a víztükörben magad nézed,
csak állsz, úgy tűnik partra értél,
hol minden lépted megcsikordul,
nem látod odaát, hogy’ élnél,
a víz előtted meg se mozdul,
hajt az ösztön, míg beljebb gázolsz,
hínár öleli át a térded,
ha elmerülsz, vajon kit vádolsz?
szavaid ott majd mennyit érnek?
*
Szememmel festlek-szonett
Szemembe csordulsz mindig és egyszer,
sötétben, vakon nyomodba járnék,
álmos csendben szívzörejem felver
minden csillagot, mint tolvaj árnyék
lopóznék vad lángjaimon túlra,
még a tűzhalál sem érdekelne,
ha szűk bordám mögött megtanulja
a dobbanás, mit nem érdemelne.
Szememmel festlek bele a képbe,
a mindenség nyílik meg felettem,
és szétmálló időmmel kezemben,
nem tudom már, ugyan merre tartok,
mezítelen keresem a partot,
ha hullámot játszom közeledben.
*
…ki?
Ki mondja meg az örvény meddig ér fel
a mélyből, haragvó hullámok között,
hol már egy dobbanásnyi szív se fér el,
mert épp vérvörös korallnak öltözött.
Az idő, ha volt-önmagába torpan,
majd ki mondja meg a lélek mit tegyen,
elmúlhat-e az égretárt karokban,
még ölelni vágyó, belső küzdelem.
Ki mondja meg a hófehér homokra
ki, hogy’ vergődik az aki fuldokol,
hogy’ lop hitet a mélység árva foglya,
ha éji fény után hasztalan lohol?
Ki mondja meg vigasszal meddig él még,
ki ismeretlen határokra téved,
s ki adja meg időtől elcsent bérét,
igazzá szülve álmodott meséket?
The post Cs Nagy László versei appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Cs Nagy László versei appeared first on Litera-Túra.
]]>Karöltve fényem már a holddal,
élesebb fények tűje, bánt,
csak rajzolom magam a tollal,
egy rím olykor a mélybe ránt,
csikorgó foggal tán megértem,
a vers lebegtet mint a víz,
soha sem kell a partra lépnem,
enyhül számban a füstös íz,
ha életem már csontra szívtam,
nem izzik fel már velem sem,
a hold fényének hogy’ tanítsam?
hogy sötét éjben keressen.
*
…kilestem
a felhők széléről majd’ leestem
kapaszkodót csak benned kerestem
horzsolt sebeknek láz-pírja éget
magamra zárom tőled a véget
ha kívül rekedsz a teliholddal
ajtómnak feszülök törött csonttal
körömmel vájok minden szilánkot
nem vérzek ha fáj nem is kiáltok
lelkemen kapart résen kilestem
nem látom magamat már veled sem
*
„Lehettem volna”…..
Nem emberöltő, de kialszanak,
vagy ránk hullnak égve a csillagok,
minek hagyni e rövid időre,
fénytől kifosztani ami vagyok,
csak hagyni kell kihunyni egészen,
nem kell felidézni egyre-másra,
a “lehettem volna” szűk mezőjét,
ahol más a jövő krónikása,
retúr jegy a visszaútra nincsen,
odáig szól, hol fényükbe halnak
a semmire ítélt, vak csillagok:
az ember többet mit is akarhat?
The post Cs Nagy László versei appeared first on Litera-Túra.
]]>