Fázott a rövid ujjú ingben, nem gondolta, hogy május végén még lehet ilyen hideg. Az öreg Ford is nehezen indult, köhécselt egy kicsit, majd feketén gomolygó füstfelhőket eregetve nekilódult a saras utcának. Rosszul aludt az éjszaka, a tegnapi nap járt fejében. Főnökasszonya kétértelmű célozgatásai felborították a nyugalmát. Meg sem fordultTovább…
A púdert egészen vastagon kente a szeme alá, hosszan vizsgálta magát a tükörben, elégedetten szemlélte az eredményt. Karainé Mariska még mindig szép asszony volt, szép arccal, formás mellekkel, gömbölyű fenékkel megáldva. Kicsit fájt az arccsontja, de sokkal jobban fájt a lelke, mintha egy középkori börtön kínzókamrájában szaggatták, égették volna húsát,Tovább…
Tegnap reggel úgy ébredtem, hogy nem élek, alig pirkadt még, ott ültünk a Halállal az ágy szélén, májkrémes kenyeret majszoltunk, tejeskávét ittunk, néha hátrapillantottunk a mozdulatlanul heverő testemre, nem mintha bárki is el akarta volna vinni; megállapítottuk, bolond a világ, az újkori vallásháborúk áldozataiért különféle nyelveken, más-más Isten kegyeiért szólnakTovább…
Mindennek van üzenete. Legfeljebb nem értjük meg. Vagy nem akarjuk megérteni, netán képtelenek vagyunk megérteni. Persze mindig ezzel a fránya megértéssel jövök, ám a megértés tünemény, nem csak verbális, hanem emocionális, spirituális és egyben a legegyszerűbb dolog, mint amikor felkapcsoljuk a lámpát s mindent meglátunk, pedig valójában a sötétség nemTovább…
– Csupa gyönyörűségből vagyok összefonva – közölte a kis boszorkány, letámasztotta seprűjét az ajtónál, belépett az előszobába, lehajolt, kifűzte a cipőjét, én pedig megbámultam a hátsóját; atyavilág, valóban csupa gyönyörűségből van összefonva, állapítottam meg; bevezettem a stúdióba, öntöttem neki egy pohár baracklét, leültem a zongorához. Nézelődött, ivott, szorongatta kezében aTovább…
A számítógép melletti íróasztalon, a felhalmozott könyvek között kotorászott; nem mondta ki, de megállapította, az egészséges rendetlenség kezdett egészségtelen méreteket ölteni. Az egyik könyvkupac alján megtalálta, amit keresett, egy Rimbaud-kötetet. Alig tudta megfogni, kecsesen vékonyan lapult ott, igyekezett kihúzni, ám hatalmas robajjal szinte az összes könyv leborult a padlóra. –Tovább…
Már este hét is elmúlt, mikor eszébe jutott, aznap még semmit sem evett. Ült a konyhában, három tojásból rántottát készített, apró kolbász darabokat pirított a pattogó zsírban, aztán szeletelt gombafejeket zúdított rá; kínai gomba, ma már minden kínai, még ő is. Felnevetett. Hétfőn az ablaknál ücsörgött, a sarkon befordult aTovább…