A szomszéd kakasát fejbe lövöm egyszer, az tuti, hajnal óta pofázik a rekedt hangján, hogy nem bír elcsendesedni. Nincs mit csodálni ezen, hát a gazdája is akkora barom, mint a kakasa, mert az meg reggel-este a fát hasogatja, senki nem érti, minek az a sok hasáb, hát több évre valóTovább…
nincs szó, mit Isten hallana, akár a kerti almafa, villámodtól kiégek, emlékemben még felpezseg, ha ágam néha megremeg, hogyan nyüszít a lélek, sorsom halomba rakhatom, nincs, hol fejem lehajthatom, már csended sem vigyáz rám, bűneimtől feloldalak, megvárlak, hogy elhagyjalak, s rád leljek fényben, árván, s míg megszegem volt eskümet, aTovább…
Ahogy a méltóság belehalványodik a döntő pillanatokba, látod határát keretednek, kifelé sújtod úgy a választ, hogy azt nyújtsad, aki vagy, akiért szeretnek. Még gabalyodnak a szálak, még a csomót ránthatná valódi lábad, hogy várjad a választ, hogy az légy, akiből szeretnek. Oldalra taszít az érintés, minek csomóját, az abszurditás tétovaságaTovább…
Micsoda bódult örök-bizalom! Tévedhetetlen tavaszi virágzás. Szirom feszül, dúlt öröm csöndbe lázmáz. A jót követjük el ismét vakon. Milyen élni szabad szabadalom! Borzongás remeg, a szél szerte vágtáz. Hullongó fehér sziromfényes áldás. A lét túltesz minden javallaton. Vetkezik az égben selypeske csillag. Mennyi meztelenség illan, lebeg. A láz csupaszul komolyodvaTovább…
azt hittem ilyenkor tiszta az agy az ébredés legsötétebb óráiban klimaxolnak az utcalámpák nem marad más néhány ócska felvillanás mint a föltámadás utolsó reménye az mégiscsak más mintha izzó gyöngyként szikrázna az összes lámpa és isten keze lógna abba a sárga fénymosásba valamit le kéne szednie a lámpatestek kigyúlt vasfejérőlTovább…
egy léggömböt szeretnék és összeszednék mindent, ami felesleges például amiket megígértél, de aztán soha semmi sem lett belőlük, minek őrizgessem, nem igaz? vagy azt a mondatot amit reggel a boltban kaptam a mogorva pénztárostól a blokk mellé, és az a képkeret, soha nem került közös fotó bele, pedig én úgyTovább…
attól hogy a május gyilkos és belevirágzik szívedbe nem vagy soha egyedül viking külsejű angyalok tartják a föld ős oszlopait talpaid alatt bár a hegyek még föléd nőnek s lábaik a puszta rojtos szőnyegén kiáltásod mint millió madár fölreppen és utazik a kék színű ólomüvegen hol betekint az Öregkorú ésTovább…
egy kottában … koffein illatú reggel kritikán aluli fények keverednek a színekkel tompák,de mind az enyémek holnapom áhítom ,mint a szanaszét dolgok a rendet glédába hajtogatom majd a jövőt ígérő trendet emléked gömbölyűségét préselném kockafejembe szerelmed egyterűségét szikráznám a végtelenbe ölelve ölednek titkán minden napomat hűenTovább…
Egy centi Láttam valahol az arcodat, csak nem ragyogtál ennyire, s vörösre festett az alkonyat szerelemtől épp egy centire. * Kilenc milliméter A torkolattűz úgy ragyogott, mint a város szürke egét hasító gyilkos hajnal, megölve egy lövéssel az éjt, elszökve reménytelen szavakkal. Tovább…
A számítógép melletti íróasztalon, a felhalmozott könyvek között kotorászott; nem mondta ki, de megállapította, az egészséges rendetlenség kezdett egészségtelen méreteket ölteni. Az egyik könyvkupac alján megtalálta, amit keresett, egy Rimbaud-kötetet. Alig tudta megfogni, kecsesen vékonyan lapult ott, igyekezett kihúzni, ám hatalmas robajjal szinte az összes könyv leborult a padlóra. –Tovább…