The post Erdős Virág: Nincs mese appeared first on Litera-Túra .
]]>egyszer volt
hol nem volt
volt egyszer
de már nincs
se a kert
se a kút
se a zsák
se a kincs
se a kard
se a hős
se a csúf
se a nős
se igaz
se szegény
se vigasz
se remény
se hegy se
hegytető
se hegyhen-
gergető
se béna
se ügyes
se kanga
se füles
se muris
marabú
se akit
mar a bú
se veled
se velem
se örök
szerelem
egyszer volt
egyszer volt…
se sárga
gyalogút
se fény se
alagút
se dia
se fotó
se dorka
se totó
se panda
se grizli
se élő
se disney
se dobrüj
gyéduska
se nyúl se
jézuska
se ózd se
kolontár
se kohn se
kolompár
se bécs se
baracska
se jófej
halacska
se óriás
se mini
se szakma
se gimi
egyedem
begyedem
se ingyen
egyetem
egyszer volt
egyszer volt…
se bajok
se gondok
se nacis
vakondok
se bú se
vigasság
se magyar
igazság
se híre
se hamva
se pogi
se manna
se szíved
se szavad
se bátor
se szabad
egyszer-volt
de-már-nincs
se a zsák
se a kincs
se ásó
se kapa
se anya
se apa
se bársony
takaró
se bögre
kakaó
föle se
leve se
se puszi
se mese
egyszer volt
egyszer volt…
Forrás: http://www.erdosvirag.hu/zenek/nincs-mese/
*
Erdős Virág – Beck Zoli – Nincs mese
https://www.youtube.com/watch?v=fGxWotTcYuE
The post Erdős Virág: Nincs mese appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Erdős Virág versei appeared first on Litera-Túra .
]]>éppoly
észrevehetetlen mint a kun utcai
szent rita plébánia kétméteres
téglakerítésén átbukó borostyán üde fényes egészséges
levelei közt lógó
kompressziós nejlonharisnya
*
forrásvidék
volt egy öregapó volt néki volt néki nem
volt néki soha semmije a világtörténelem
kezdete óta fél
hat óta az első teljes
asics-kollekció feltűnése és
tovakocogása óta itt
áll az idő
sűrű sötét rengetegében a
Thermal Zugló Lakópark frissen kitolt
kukái fölött mint szarvas a hűs
forrásvíz fölött tiszta
gasztroenteritisz
ahogyan héjak hajak háztartási
hullazsákok illatos
csirkék pesztós
pelenkák épphogy megkezdett
repiborok közt
ás guszta
kukatúró kesztyűjével letörli a
nagyját rákap az ő
szája többé nem iszik pohárból
*
esélyegyenlőség
itt mindenki
gurulós bőröndöt húz ő is egy
gurulós bőröndöt húz csak ennek
nincs kereke
(világító versek – a 100 kis budapest, című kötetből)
The post Erdős Virág versei appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Erdős Virág: Erdős Virág appeared first on Litera-Túra .
]]>az egy dél-budai szólásmondás,
olyan, mint a „bungee jumping”,
akkor szokták mondani,
ha nem jut az eszükbe más.
Erdős Virág
az egy természeti katasztrófa,
függőleges,
tizenkét betű.
Erdős Virág
az egy kedvezményes díjcsomag,
már feltéve, ha arról beszélsz,
amiről akarsz.
Erdős Virág
az egy többfunkciós termékcsalád,
voltaképpen rajtad áll,
hogy mit kezdesz vele.
Erdős Virág
az egy amfetaminszármazék,
csak az a gáz,
hogy később elég nehéz róla leállni.
Erdős Virág
az egy poszttraumás stressz-szindróma,
olyan, hogy az ember mondjuk
üldögél a tévé előtt,
gondol egyet,
fölpattan,
és olyat tesz,
hogy hu.
Erdős Virág
az egy kamatozó kincstárjegy,
de nekem aztán beszélhetsz,
én elverem az egészet, és kész.
Erdős Virág
az egy free style T-shirt,
bele is van nyomatva, hogy
”NO”.
Erdős Virág
az egy fokozottan védett állat,
akárcsak a gólyatöcs,
az ugartyúk,
a törpesas,
elejtése, befogása,
élőhelyének megzavarása,
fiókáinak, tojásainak gyűjtése
tilos.
Erdős Virág
az a híres-neves hackerkirály,
de nyugi,
már lebukott.
Erdős Virág
Erdős Virág
az Allianz Csoport tagja,
úgyhogy bizonyára nem lep meg,
hogy hosszútávon biztonságos jövőt garantál.
Erdős Virág
az egy Tüzes Pokémon.
Erdős Virág
az egy veszedelmes programféreg,
az ember épp csak ráklikkel,
és máris kész a baj.
Erdős Virág
az egy elvadult mutáns,
én nem is értem,
hogy engedik képernyőre az ilyet.
Erdős Virág
az egy úgynevezett extrém sport,
felhajtasz egy szponzort,
aztán nekimész fejjel a falnak.
Erdős Virág
az egy vadonatúj feldolgozás,
csak az a kár,
hogy tele lett nyomva
hiphop elemekkel.
Erdős Virág
ilyen címszó nincs.
Erdős Virág
az egyik leghíresebb magyar író,
de már sajnos meghalt,
vagyis nem halt meg,
csak mindig nagyon későn jár haza.
Erdős Virág
a másik leghíresebb magyar író,
pólókat ír,
szélvédőket,
állítólag ő írta, hogy
„I love Budapest”.
*Ez a vers, 15 éve “Hazudós mese” címmel szerepelt a Másmilyen mesék című kötetben, a Hátrahagyott versekben már Erdős Virág neve a cím.
The post Erdős Virág: Erdős Virág appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Erdős Virág: magyar táj appeared first on Litera-Túra .
]]>kupakmező a boldog virradatban
golgota mélyén szeszgyár utca hatban
hangoskodók és megborult kukák
két ablak közt romló sonkák hegye hűl
benn bőg a bőgő papa mama lázban
krízis koncert a közösségi házban
lenn a fal tövében egy vén kácsa ül
megrebben a szárnya ha kinyit a bolt
elröpül a gondja bármekkora volt
megveszi viszi kinyitja kiszopja
ajkán ragyog a búbánat iszapja
fura kis firkákat csapdos a szél
ARMANDÓ HÜJE na bumm JÉZUS ÉL
The post Erdős Virág: magyar táj appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Erdős Virág: Én vétkem appeared first on Litera-Túra .
]]>Hagytam, hogy kapásból hülyére vegyétek,
hagytam, hogy tettleg is helyére tegyétek,
hagytam, hogy ne legyen mázlija juszt se,
hagytam, hogy ne érje el még a buszt se,
hagytam, hogy pokollá tegyék az életét,
hagytam, hogy röhögve kérjék a bérletét,
hagytam, hogy bagóért szopja a rezet,
hagytam, hogy ne fogjatok vele kezet,
hagytam, hogy piti kis vétkekért szívassák,
hagytam, hogy ne derüljön ki az igazság,
hagytam, hogy beszálljon apuka cége,
hagytam, hogy ok nélkül rakják a „c”-be,
hagytam, hogy vergődés legyen a suli,
hagytam, hogy kibukni legyen a buli,
fejvesztve fusson a Kultúra Házából,
hagytam, hogy kitessékeljék a plázából,
hagytam, hogy ráálljon, ne nagyon szarozzon,
hagytam, hogy félpénzért, feketén falazzon,
hagytam, hogy fogdossák buzgón a fenekét,
hagytam, hogy sokallják sokan a gyerekét,
hagytam, hogy tojjon a fészküket rakókra,
hagytam, hogy fújjon a többségi tahókra,
hagytam, hogy Budáig fusson egy kérvénnyel,
hagytam, hogy gazdagabb legyen egy élménnyel,
hagytam, hogy ne legyen gyógyír a bajára,
hagytam, hogy ne jusson gázra, se kajára,
hagytam, hogy ne teremjen a föld eleget,
hagytam, hogy lopnia kelljen a meleget,
hagytam, hogy ne legyen kéznél a zsepije,
mikor a kisboltban tör rá a depije,
hagytam, hogy kihulljon végleg a rostán,
amikor palávert csinál a postán,
hagytam, hogy kibukjon, hagytam, hogy elázzon,
hagytam, hogy retardált náciktól parázzon,
hagytam, hogy hiába legyen a pánik,
hagytam, hogy ne felejtődjön el máig,
hagytam, hogy köpködve szidják az urát is,
hagytam, hogy lemossa csendben a csulát is,
hagytam, hogy szorongjon nappal és éjjel,
hagytam, hogy emiatt menjenek széjjel,
hagytam, hogy hibát a hibára halmozzon,
hagytam, hogy üljön a seggén és malmozzon,
hagytam, hogy börleszkké legyen a bánat,
hagytam, hogy bringával hajtson a fának,
hagytam, hogy ne játsszon érdemi szerepet,
hagytam, hogy ne legyen bennetek szeretet,
hagytam, hogy krumpliban mérjék a segélyét,
hagytam, hogy félvállról vegyék a fekélyét,
hagytam, hogy ne legyen alku a kaszásnál,
hagytam, hogy ne legyen jobb hecc a baszásnál,
hagytam, hogy jöjjön az utolsó ítélet,
hagytam, hogy röhejbe fúljon a hitélet,
hagytam, hogy ne vágyjon más hókuszpókuszra,
reggel egy felesre, este a Fókuszra,
hagytam, hogy ne legyen dolga, se tébéje,
hagytam, hogy romokban álljon a tévéje,
hagytam, hogy horrorrá legyen a valóság,
hagytam, hogy ne legyen számára tanulság,
hagytam, hogy diadalt üljön az enyészet,
hagytam, hogy hagyja a francba az egészet,
hagytam, hogy ne tudja, ne lássa, ne értse,
hagytam, hogy ne fogja fel még a felét se,
hagytam, hogy ő legyen most is a lúzer,
aki a legeslegelsők közt húz el,
hagytam, hogy nyűg legyen kint is és idegen,
s épp olyan hazátlan jöttment, mint idebenn,
hagytam, hogy hadd higgye, ami volt, köddé lett,
bárhogy is kezdődött annó a történet,
én viszont ott voltam, van róla papírom,
fura, de van ez a heppem, hogy megírom,
ott álltam, pénztárca, mobil a zsebbe’,
bedugtam tövig az ujjam a sebbe,
láthattam, láttam is mindent és mégis:
hagytam, hogy hagyjátok, hadd hagyjam én is,
én vétkem, én vétkem, én igen nagy —,
hagytam, hogy így legyen, de te ne hagyd.
*Forrás: babelmatrix
The post Erdős Virág: Én vétkem appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Erdős Virág: Hídavatós, öregemberhangra appeared first on Litera-Túra .
]]>*
The post Erdős Virág: Hídavatós, öregemberhangra appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Erdős Virág: nézzétek appeared first on Litera-Túra .
]]>előttünk egy középkorú
jóltáplált tetem
körülötte csend amerre
ment alatta térkő
bőre itt-ott szederjes a
nyálkahártya vérbő
termeiben sok a vendég
öltönyök és frakkok
belfelszínén szürkésfehér
meszesedő plakkok
vérfanokból élő pajzs a
pulpitus körül
a metszéslapról bőséges de
híg savó ürül
kint a turbó transporterrel
száguldó idő
bent a puha pihepárna
tapintatú tüdő
elméjében már leszállt és
kiépült a menny
érintésre megremeg és
felfakad a genny
az arányszámok biztatók a
kilátások szépek
a kamra kissé tág a pitvar
üregei épek
az államháztartás is pompás
magántakarék
szikével még nyerhető egy
kevés kaparék
s míg a zsír az állományban
felszaporodik
a klinikáktól egészen a
stadionokig
s környezetét beszűri az idegen
szövet még
eldöntheti helyes-e ha közéjük
lövet
de
bármilyen nagy dolog is a
munka amit végzett
a korpuszán már tíz körömmel
írva van a végzet
szegényembert vacsorázott
kenyérrel de most
ráfázott és véres torkán
fennakadt a rost
lesújtott a törvény amit
magának kreált
a rigor mortis láthatólag
testszerte beállt
kezéhez még sűrű nyákos
alvadék tapad
de a nyelvgyök:
szabad
*
Forrás: nepszava
The post Erdős Virág: nézzétek appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Erdős Virág: Nem appeared first on Litera-Túra .
]]>Nem te vagy a sürgető kérdés.
Nem te vagy a szembeötlő jelenség.
Nem te vagy a zavaró tényező.
Nem te vagy a megoldandó probléma.
Nem te rontod a levegőt.
Nem te rontod az utcaképet.
Nem te ijeszted el a turistákat.
Nem te botránkoztatod meg a járókelőket.
Nem miattad kell kitenni a táblát.
Nem miattad kell felszerelni a rácsot.
Nem te jelentesz fenyegetést.
Nem te jelentesz kockázatot.
Nem te veszélyezteted a közrendet.
Nem te veszélyezteted a közbiztonságot.
Nem tőled kell félteni a közvagyont.
Nem tőled kell félteni a közegészséget.
Nem tőled kell megvédeni a kulturális értékeket.
Nem tőled kell megvédeni a világörökségi helyszíneket.
Nem tőled kell megtisztítani az aluljárót.
Nem tőled kell megtisztítani a felüljárót.
Nem téged kell kitiltani a gyermekjóléti intézmények száz méteres körzetéből.
Nem téged kell kitiltani a közoktatási intézmények száz méteres körzetéből.
Nem téged kell kitiltani a Blaha Lujza térről.
Nem téged kell kitiltani a Kossuth Lajos térről.
Nem a te tartózkodásod jogellenes.
Nem a te tartózkodásod szabálysértő.
Nem neked kell mentegetőznöd.
Nem neked kell szedelőzködnöd.
Nem ellened kell fellépni.
Nem ellened kell eljárni.
Nem te vagy az elkövető.
Nem te vagy útban.
Nem
neked szól az utolsó
utáni figyelmeztetés,
hogy az életvitelszerűen,
és visszatérően,
és folytatólagosan,
és bűnszervezetben,
és különös kegyetlenséggel bitorolt közterületeinket
fél másodpercen belül
hagyd el.
The post Erdős Virág: Nem appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Erdős Virág: Ma appeared first on Litera-Túra .
]]>ma csend vagyok
ma utcazaj
ma csöpp öröm
ma szörnyű
baj
ma almacsutka
kiflibél
ma eldobott nya-
lókanyél
ma roncs vagyok csak
kész tragacs
ma szélvédőre
kent ragacs
ma előrántott
karszalag
egy zebra aki
átszalad
ma bús vagyok és
elesett
ma sajnálatos
baleset
a seb helyén a
sárga heg
a rendelő falán a
teg
ma ronda taknyos
zsebkendő
ma hintán
feledt fecskendő
ma mászókák hideg
vasa
ma anya sápadt-hold
hasa
egy répa ki a
nyúlba’ hisz
a bank ki minket
sírba
visz
ma hét-
pecsétes tesi-
naci
ma egy lógó
belű
maci
ma csak egy mel-
lékelt ábra
ma a világ
vége
tábla
ma egy spulni
sárgaréz
ma elgépezett
menzapénz
ma leárazott
husika
ma cini-cini
muzsika
ma egy harcos
kedvű
körző
lemészárolt
ellenőrző
elkódorgott
barika
ma egy köldök
karika
ma a folyton
kínzó éhség
ma egy nagyon
príma
pékség
hideg zsírban ülő
lángos
kuka mellé
való vánkos
ma egy kisszék
(rokokó)
ma lerobbant
robogó
ma egy tonna
pillepalack
ma egy egész
sárga
barack
barátságos fűtött
utca
néni le-föl
hurcolt
cucca
járókelő
csukott szemmel
halottasat
játszó
ember
ma még szelíd
ma már vad
gesztenyével
kilőtt
pad
ma egy döglött
bála-bálna
ma egy másik
állat álma
ma egy nagyon
rémes érzés
ma egy végér-
vényes
végzés
vakvilágba
nyíló ajtó
vérző
szívű végre
hajtó
új élet a lomokon
rongyszőnyeg a
homokon
ma még törvény
ma már lutri
ma még otthon
ma már
putri
nyári paplan téli
berek
ma egy földön
alvó
gyerek
The post Erdős Virág: Ma appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Erdős Virág: A kisgömböc appeared first on Litera-Túra .
]]>Telt múlt az idő mikor is a király egy szép nap fogta magát, kidoboltatta, hogy annak adja a lányát, aki pam-paramm, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a kisgömböc egy hirtelen támadt hisztériás rohamában már-már majdnem kidobott az ablakon egy kanalat, ami pedig muzeális családi darab volt, persze apai ágon, vagyis éppen azokból a boldog gyurgyószentmihályi időkből származott, amikor az emberek még falun éltek, és nem akartak mindenáron rosszat. A kisgömböc akkor aztán egy-kettőre rádöbbent, hogy akárhogy is cirkuszol, egy kicsi szaros fabatkát sem ér az egész élete, és arra gondolt, mi lenne, ha mondjuk titokban, mikor senki se látja, halálra zabálná magát, aztán pedig villámgyorsan visszacsinálna mindent. Szerencsére éppen vasárnap volt, de az is lehet, hogy szombat, ami külön öröm, mert Fókusz Plusz, de mindegy, a kisgömböcnek így is, úgy is, örökké volt valami baja.
Na, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, ez a kisgömböc a családjával egyetemben egy szépen berendezett újlipótvárosi lakásban lakott, megvolt szinte mindenük, még hűtőszekrényük is volt, csak az volt a nehézség, hogy a hűtőszekrény ajtajára mindenféle mágneses kis bizbasz volt ragasztva, Gombóc Artúr például, meg a Három Kismalac, meg lengyelül egy jótanács, hogy “Nagyon meg fogod járni!”, meg ilyenek, plusz a Női vonal a női vonalakért elnevezésű segélyszolgálat telefonszáma, amit akut vészhelyzetben akár ingyenesen is igénybe lehetett venni. Na, ezen kisgömböc egy picikét megingott, és már-már azon totózott, hogy mégis inkább valamilyen normális hétköznapi elfoglaltságot választ magának, átgondolja a problémáit, vagy mondjuk nekiáll és alaposan kimossa a kádat, de alighogy ezt kitervelte, azon nyomban rájött, hogy minek. Magyarán hogy minek folyton tetézni a bajokat, mikor sajnos mindnyájunkért eljön a halál. Úgyhogy inkább gondolt egyet, jobban mondva leguggolt, s mint akinek semmi se fáj, kinyitotta ügyesen a hűtőt.
Ahogy aztán bekandikált, és már éppen készült volna valamilyen tesséklássék eleséget vadászni magának, hát egyszerre nagyot nézett, mert már majdnem el is felejtette, mennyiféle finomságot vásároltak össze a minap. Volt ott aztán szinte minden, ami csak egy becsületes, négykerekű magyar család minimális napi szükségletéhez hozzátartozik, ötven karton élőflórás kaukázusi kefír például, aztán három mázsa fürstli virsli a csepeli corából, selyemsonka, fátyolsonka, bíborsonka, bársonysonka, meg például ezerféle garantáltan növényi eredetű kompót, zalavári juhtúró a legeslegjavából, plusz egy egész rakás ilyen-olyan aromájú valami, aminek a címkéjét a kisgömböc már meg se nézte, úgy saccolta, akármi is, ártani nem árt.
És akkor leült, és nekilátott. És csak evett a kisgömböc, evett, három éjjel három nap, evett, és egyre csak evett, ült a hideg konyhakövön, feledte az álmát, és evett. De akármennyit evett is, csak nem volt elég.
S mikor aztán nem maradt más, csak az üres flakonok, plusz körülbelül másfél köbméter újrahasznosításra gyakorlatilag teljességgel alkalmatlan polietilén, akkor a kisgömböc arra gondolt, szó mi szó, most már bizony késő volna eredménytelen tárgyalásokba bocsátkozni a pszichológusával, magyarán a legtöbb, amit megtehet, hogy minden dráma ellenére megkísérli önerőből élvezni az életét. És tovább nem is vonakodott, vett egy jó nagy levegőt és azon nyomban bekapta a hűtőt.
Mikor ezzel megvolt, nagy sebesen végiggurult az előszobán, gurult, gurult, mígnem végül zutty, begurult a gyerekszobába. Épp jókor érkezett, ugyanis két, küllemre kissé szembeötlő kinézetű leánygyermeke éppen pokémonost játszott, és pont kellett volna egy Jessy, vagy egy Jens, aki mindenkit megöl. A kisgömböc viszont a maga józan paraszti eszével értésükre adta, hogy addig jár a kiskorsó a kútra, amíg bír, és még a világért sem színlelte az eléggé jó anyukát, úgy csinált a szájával, hogy hamm, és tényleg nem is hazudott, mert azon nyomban bekapta az egyik gyerekét. A másik erre persze rögvest megtáltosodott, és próbált volna szélsebesen kifutni a világból, de hát a kisgömböcöt sem ejtették a feje tetejére, úgyhogy végül akárhogy is berzenkedett, őrá is csak rákerült a sor.
Ettől viszont a kisgömböc kimondottan vérszemet kapott, és mint az őrült elkezdte keresni a férjét, tűvé tette szinte az egész lakást, de persze hiába, mire végül szomorúan vette tudomásul, hogy hát akkor biztos éppen kint van a határban, vagy ha ott nem, akkor meg a budaörsi autópiacon, vagy esetleg pont ahol a madár se jár, vagy másutt, hiszen olyat ki látott már széles e világon, hogy egy felnőtt férfiember órákon át effektíve ne legyen sehol.
Ezért hát a kisgömböc a továbbiakban úgy okoskodott, hogy ő sem pihen naphosszat a jól megérdemelt babérjain, hanem inkább felveszi a szandiját, és tessék, úgy is történt, felvette a szandiját, és emeletről emeletre legurult a lépcsőn.
Ahogy aztán kidöccent a ház elé, minden privát prognózisával ellentétben meglepődve tapasztalta, hogy na lám csak, hét ágra süt a nap. És akkor eszébe villant egy jelenet a Flat liners-ből Julia Roberts-szel, és hirtelen arra gondolt, ha most mondjuk mégis inkább összeszedné a maradék eszét, és minden hátsó szándék nélkül beugrana a sarki patikába, akkor cirka másfél levél Tisasen A plusz B tabletta árán megspórolhatna magának egy egész rakás ilyen-olyan negatív gondolatot, arról nem is beszélve, hogy mégse kéne tűzifává aprítania a komplett ruhatárát, … de ez már csak bla-bla volt, szalmaszál az éjszakában, a kisgömböc is tudta jól, mert hát azért annyira még ő sem volt hülye. Tovább nem is totojázott, éhes disznó tatár átok, gondolta, és attól fogva még a legvérmesebb kulináris csábításoknak is könnyű szívvel engedett.
Például ahogy kiért a körútra, azon nyomban meglátta a templom egerét. Ott ült pont egy hatalmas OTP-automata mellett, úgyhogy éppen útba is esett. Láthatólag nem nagyon fűlt a foga a dologhoz, térden állva rimánkodott, kígyót-békát kitalált, sőt még azt is bemesélte, hogy jó tett helyébe jót várj. Na, ezen a kisgömböc egy kicsit el is vacakolt, de aztán eszébe jutott, hogy állítólag mindenki a saját maga szociális helyzetének a kovácsa, úgyhogy aztán nem is nagyon bánkódott tovább, hanem inkább egycsapásra bekapta, és ezzel aztán le is zárta az ügyet. És akár a hal a vízben, máris gurult sebesen tovább. És gurult, gurult, gurult, amíg világ a világ.
Egyedül csak attól félt, hogy ismerőssel találkozik, mert egyszer már olyan is volt, de az meg is bánta. Még egy titkos szerelmébe is majdhogynem belebotlott, de aztán még idejében észbe kaptak, és mint aki se lát, se hall, szerencsésen folytatták a saját külön útjukat.
Mikor pediglen a kisgömböc egy cseppet úgymond elnehezedett, és a sok-sok gurulástól azt se tudta jóformán hogy hol is a helye, akkor ahelyett, hogy sebbel-lobbal belevetette volna magát a Dunába, ehelyett inkább villámgyorsan felkapaszkodott egy négyes-hatos villamosra, hogy egy kicsit ott is legyen, ha már eddig nem volt. Persze jött az ellenőr, csóri még köszönt is, a többit ki lehet találni. Na, a kisgömböc leült az ablakhoz, úgy értve, hogy helyet csinált, aztán már csak nézelődött jobbra-balra boldogan. És ahogy ott nézelődött, falatozott, csipegetett, egyszeriben kitalált egy annál is jobb ötletet.
Na de aztán attól kezdve nem is volt egy másodperc nyugalma se, orrát túrta, körmét rágta, míg csak be nem futottak a szebb napokat látott Széna térre. Szegény már a Bem mozinál alig bírt magával, pláne, mikor meglátott egy fél regiment katonát, de akkor már úgy volt vele, nem akart leszállni.
Csakhogy ám a Széna téren sem álldogált hiába, hanem inkább mind az összes hetvenhétmillió hétszázhetvenhárom és fél négyzetméterével, plusz egy sárga szívószállal, plusz egy nagyon sanda tekintetű bácsikával egyetemben egy az egyben bekapta az egész ronda Mammutot. Úgyis csak egy förtelem volt, senki se szerette. Akkor aztán nem volt több gond, jöhetett a Rózsadomb, hegyek-völgyek, eszem-iszom, Kiskovácsi, Nagykovácsi, Vitorlázó Repülőtér, trallala. Ezt bekapta, azt bekapta, mígnem aztán nem gatyázott, szép sorjában bekapta az egész zordon Kárpát-medencét, és mind az összes fenyvesekkel vadregényes tájat, csak a moldávokat köpte ki, mert azok mind hülyék.
Na de most már meg sem állt a király kapujáig, bekapta Európát, Ázsiát, a Földet, az ilyen-olyan bolygókat, satöbbi, csak a Holdnál adódott egy kisebb-nagyobb próbatétel, mert ahogy ott térült-fordult, ágaskodott, matatott, és már éppen tátotta a száját, hogy na most, akkor sajnos egy csapásra eszébe jutott egy prepubertás-kori szexuális természetű fóbiája, amit pedig akárhogy is idegeskedett, még a híres Békakirály mindenható erejével se volt képes legyőzni soha, – pláne így, hogy tudta, hogy most bajt csinál, és félő volt, hogy megint ő lesz, akinek a végén meg kell inni a levét.
Ettől aztán kifordult a lába alól a világ, érezte, hogy bajok lesznek, hánynia kell, nincs mese, így hát gyorsan hazaszaladt, mert már úgyis este volt, felhajtotta a vécéülőkét, fölé hajolt és hosszan, nyökögve hányt.
Telt-múlt az idő, egy esztendő, két esztendő, két és fél esztendő, de a szegény kisgömböc egyre csak ott térdepelt, és öklendett, és jajgatott, még a szemfestéke is elkenődött, ami egy külön bonyodalom, úgyhogy már éppen kezdte bánni, hogy buta fejjel egyáltalán a világra jött, mikor kintről egyszeriben hallja, hogy hahó.
Na, csórikám erre aztán végképp becsinált, mert már akkor rögtön rájött, hogy ez bizony nem lehet más, csakis egyes egyedül a férje.
És már szinte látta is maga előtt, ahogy az a szegény ember egy szál koszlott pizsamában odakint topog, ide áll, oda áll, megpróbálja kisakkozni, hogy vajon a helyében most mit lépne az apja, mígnem aztán teljes joggal besokall, és rátöri az ajtót, és beront, és majd nagyra tátja a szemeit, és azt mondja, hogy így meg úgy, hogy tudta ő azt nagyon jól, hogy akármilyen nagy a lángja, előbb-utóbb ígyis-úgyis elhull a virág, mert lám, amíg ő oda van, és tejben-vajban robotol, és hetet-havat összehord, hogy legyen mit megenni, addig az ő violája itt okád a budiban, és nem csak hogy nem tudja végre befogni a száját, de ráadásul undorító hájakat növeszt, — és itt majd durván félrenéz, és szánakozva azt sziszegi, fuj, meg hogy látod-látod kicsi gömböc, hová vezetett ez a te katasztrófafilmeken felnevelkedett fantáziád — aztán végül puff, bevágja a vécéajtót, és se szó, se beszéd. Kiválaszt egy gyereket, és elmegy. És majd újra szépen összejönnek a Gyukicsedinával, kikapcsolják a mobiltelefont, hogy éjt nappallá téve csókolózzanak, és házat vesznek Nagytétényben, meg kerti bútort, meg party grillt, és ide mennek, oda mennek, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak autóbalesetben.
Ám a kisgömböc ezúttal tévedett. Ugyanis a férje nem hogy nem nyújtotta be a válókeresetet, de ráadásul azon nyomban letörölte a pórul járt kisgömböc szája széléről a maszatot, hozott neki vizecskét, hogy lemenjen a rossz íz, megölelte jobbról-balról, lefektette, betakarta, aztán szépen melléfeküdt maga is az ágyba.
És azt mondta neki, hogy madaram. Meg hogy édes boldogságom. Meg hogy kicsi bogaram. A gömböc meg csak feküdt ott a nagy, buci hasával, és csak hallgatott, és moccanni se mert, csak ámult, és bámult, és azt gondolta, hogy ez mind csak mesekönyv, de nem.
Először én is azt hittem, de nem.
in: Másmilyen mesék (Magvető, 2003)
The post Erdős Virág: A kisgömböc appeared first on Litera-Túra .
]]>