On:
In: Szépirodalom, Vers

Megmutatni Barangolásaimnak ára van. Angyal leszek, de szárnytalan. Tudom, sokan ezt nem merik, én így lettem sokkal emberibb. A lelkek is járhatnak gyalog, mint embernek álcázott angyalok. Úgy szállhatnak egy buszra fel, hogy szinte senki nem figyel. Van mit látnom, s van miben higgyek. Szemébe köphetek minden irigynek. A tükrötTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Osztják, már osztják az észt, túl a sarkokon, fosztják már fosztják, a tengerit, meg a tollat drága asszonyom. Fenik, már fenik a szablyát, a késeket. Ugyan ott élesítik a szót, gyártják a mémeket jó uram. Az ki oszt, kifoszt. Neki csak játék, a szó. Ki élesít fogát rám feni. ÉtvágyaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Álomkirálynő Esti csendben rám lel a nyugalom. Az apró pihéket nézem nyakadon. Légzésed zenéje lassan felemel, nézem arcod, még most sem hiszem el, hogy itt vagy, hogy veled lehetek, együtt rezdülve, mint fával a levelek. Ősz van. Lassú szelekkel jön a tél. Lábadhoz hullok. Apró falevél. Társaim súlya, véd ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Valami könnyes gondolat (BMJ!) Könnyekkel jött a reggel. Emlékkatona. Szondát nyomott arcomba, bugyogtak megrészegült szavak, szavaim részeg mámorában, alkoholba mártottalak. Lucskos fonottkalácsként hullt alá a tested, s míg a négyeshatoson oda-vissza melegedve jártam Budát és Pestet, a haldokló agysejtek, mint a Hold karéja fogytak és dagadtak, dagadtak és fogytak, énTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Megmutatni Barangolásaimnak ára van, angyal leszek de szárnytalan. Tudom, sokan ezt nem merik, én így lettem sokkal emberibb. A lelkek is járhatnak gyalog, mint embernek álcázott angyalok. Úgy szállhatnak egy buszra fel, hogy szinte senki nem figyel. Van mit látnom, s van miben higgyek. Szemébe köphetek minden irigynek. A tükrötTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szólíthatnálak úgy ahogy. Figyelném, miként térdre rogy az önbecsülésnek látszata, ahogy szerepem más játssza ma. Szólíthatnálak máshogyan. Az nem lenne soha már olyan, mint az első, őszinte szó, vigasztalanul lenne csak vigasztaló. Szólíthatnálak hangtalan, tudod a némaságnak is hangja van, s míg a hallgatásnak vértje véd, hangok nélkül is értenéd.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ha te az éji égbolt, én a Holdudvar leszek, ha Te zöldellő mező, én rajtad lágy esti neszek. Ha te égi pásztor, én bárányfelhőként a nyáj, bármi leszel, bárminek látszol, alakot váltok, hogy mindig megtalálj.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Így is lehet…. Ott ül. Magában, csendben a járdán. Fedetlen fővel, kalaptalan. Szemében mosoly, előtte árván, apróra váró kalapja van. Mellette papír, rá mottója írva : “Adtok nevetve, adhattok sírva. Lesz majd helyetek, ha mellém kerültök, kanalam már van, most villára gyűjtök. “ * Lépésenként Én nem. Te sem. MárTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az elsőt szerettem őszintén, tisztán, a másodikról hittem, hogy bennem ő is, hisz tán. A harmadik volt az első tévedésem, a negyedik tömítés fájó lélekrésen, az ötödik belém mart és én megmérgeztem, a hatodikhoz csak úgy megérkeztem. hatszor szerettem és hatszor haltam, egész életemben magamban nyaraltam. A hetedik. Hit. TemplomaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Vajúdás után A versben élnek a betűk. A versben néha rím van. A vers megfogan örömben, megszületik kínban. A vers eltűnik néhanap. A vers itt marad olykor. A vers felitat könnyeket, vagy részegít, mint jó bor. Vers hever az asztalon, vers van a szemedben. E vers magammal összeköt, nem engedTovább…