az úgy van, hogy eltelik ennyi vagy annyi idő, aztán az ember egyszerűen megunja az életét, fogai kihullnak, hajában nyáron is őszelő, és valami furcsa szomorúság lepi el két szemét. ül a kertkapuban, térdén kockás takaró, vén ebe néha megnyalja lecsüngő kezét, mosolyában a vándorlás vágya az útravaló, így utoljára […]
Dézsa A dézsa és víz ikerkölykök voltak, a donga dagadt, engedve a sorsnak, sok haszna volt, s kigondolta a méret, hogy mire lesz segédje majd a kéznek, volt benne búza, és ő volt a mérték, míg tartalmát még nem súlyra mérték, volt öle tejnek, s öblösült a jászol, a fejt […]
Julcsinak Ha az utcán járok-kelek, úgy érzem, a világ kerek. Mindenkinek jó a kedve: meg lehetünk elégedve. Nem kell hogy a szívünk fájjon, minden szép e- zen a tájon, itt ligetes, ott meg bankos, kicsit puccos, kicsit punkos, takaros – sőt: takarékos! –, csak: nem elég csapadékos. Az meg aztán […]