Pethes Mária: labirintus
minden ébredés feltámadás a hajnal kisimítja az álmok gyűrött lepedőjét fölmagzik a szerelem virága a tér megvilágosodik száz éve hallgatják a védett fasorban a fák a kezdetek szimfóniáját valami melankólia panaszkodik a tücsökzenében közénk zuhan egy józan pillanat mi már nem tudunk meghalni bőrünkön a bűntelenség bélyegével nem írunk sétáinkkalTovább…
