The post Gősi Vali: Emlék után appeared first on Litera-Túra.
]]>a régi házban, a kályha előtt,
fonott kosárban fahasábok
őrködtek apámmal a tűz fölött.
Kiszáradt földben halott virágok:
szomjas magányban nyíltak el,
árvult magvaik anyámra várva
álmodnak becéző kezeivel.
Álmomban én is lopva szállok
a lassan kihűlő emlék után,
anyámat, apámat nem találom,
gyom kúszik a néma ház falán.
The post Gősi Vali: Emlék után appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Gősi Vali: Átölel a fény appeared first on Litera-Túra.
]]>ahogy jössz elém
ha majd én is érkezem;
fehér világon átívelő,
északi fény leszel!
Utat mutatnak égre nyúló,
büszke ősfenyők,
s a felém hajló felhők mögül
az ég angyalai.
Aranyhajukat
könnyű szél lengeti,
közülük halkan szólít majd valaki:
régóta várlak, gyere, ne félj!
– és gyengéden átölel a Fény…
(Asszociáció Dsida Jenő: Tündéri éjben érkezel, című versére.)
©Sándor Edit: Fk. 1 – 2019
The post Gősi Vali: Átölel a fény appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Gősi Vali: Nem foghat rajtad appeared first on Litera-Túra.
]]>ha napod, órád sem marad
a pillanat is elvetél
emlék leszel csak
tűnt kacat
(hát ezért ne gyűjts unt tárgyakat
porrá válsz velük a föld alatt)
Végül már senki sem sirat
csak közhelyeket mondanak:
megboldogult… fölötte gaz…
a neve kódolt számadat…
Ha valamit mégis gyűjtenél
csak néhány kincses gondolat
legyen az, bölcs és igaz
mit szerte hordhat majd a szél
s a világ fátyol-homlokán
ki égre néz ott megtalál
nem foghat rajtad a halál
© Barta Lászlóné Enikő – Tagebuc 1
The post Gősi Vali: Nem foghat rajtad appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Gősi Vali: mintha a fény appeared first on Litera-Túra.
]]>aki még hinni tud az őszinte, igaz emberi érzésekben –
mintha
a szerelem
mint ha a féktelen
boldogság beteljesül
ebben a mélységben
csak a csend
csak az ámulat
csak a béke él
a
szívekben
mintha
csak suttogó
áradó halk imák
mintha csak áhítat
mintha idilli volna az
örökig tartó világ
mint mikor ébredez’
bennünk ott legbelül
valami
vágy
mintha
mély hódolat
mint mikor kiragyog
a felhők mögül a Nap
mintha a csillagok
arany lampionok
mintha csak leplezett
titkos találkozás
sejtelmes
holdvilág alatt
mintha
a szeretet
mintha a szenvedély
hamvadó fényvirág
kihunyó rőzseláng…
de mégis hívni még
inni a fényt tovább
élni csak
fölfelé
akár a fák
The post Gősi Vali: mintha a fény appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Gősi Vali: utóirat appeared first on Litera-Túra.
]]>nem tudom mit mondanék neked
leírhatatlan
reménytelen az élet itt
káosz és sötétség ma a világ ura
és valami könyörgő halálhangú
erőtlen tavasz-szonáta az újjászületés dala
s ha rám zuhan néha hirtelen a fénytelen éjszaka
álmodom veled de hajnalra széthull az álom is
halványul szép örök-mosolyod és hiába suttogom
a távolodó fénybe
szeretlek
nincs válasz soha
de másnap éjjel újra álmodom
és levelet írok neked
csak pár szót
rövid mondatot
amilyet te is írtál néha
„ma nem történt semmi velem
utóirat: szeretlek”
álmodom veled
©Csikós György – Örök nő
The post Gősi Vali: utóirat appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Gősi Vali: Félek appeared first on Litera-Túra.
]]>Te, ki a földet, eget és vizeket
ezüstös fényeddel óvod
az időtlenségnek,
és esténként újra gyújtod
az ég lámpásait,
hol csillagok őrzik az isteni holdfényt,
miért borítottál fekete fátylat
árva anyákra s férfiszívekre,
kik hősként éltek és szeretni jöttek?
Miféle átkozott világ ez,
ahol a szívünk mindig fázik,
ahol velünk vacog a bánat,
s a boldogság búvó oázis?
Ó, hol van a derengő gyermeki béke,
a türkiz égbolt angyal-ragyogása
ébenfekete éjszakák után,
mikor a hízott hold jeges udvarán
áttör a félszeg hajnali pír?
Nincs arca az emléknek, időnek,
alig verdeső szíve már némuló,
e kegyetlenségtől kiégett földi létnek.
Mégis élek…
Ó, hány nap még a végső ébredés,
ami a káoszból kivezet?
Hány csillag vakító fénye kell,
hogy tisztán lássunk,
ha számtalan gazság festi is
koromsötétre az eget?
Miféle tudomány
és rend vezet ki a zűrzavarból?
Már veszni érzem hitemet,
hogy meglátom még újra felderülni
a felhők mögül a kék eget.
Mondd, Uram, hová lehet fellebbezni
veszett remények miatt,
ha áltudománnyá lesz a szeretet,
és már csak bűn és pusztulás fenyeget?
*„Csak értéktelen, földi ékszerek,
azok vagyunk mi, mind itt, emberek!”
Néha tűnik a fényben a rettenet,
pirkad a reggeli ábránd,
felhőkhöz bújik a foszló, tündéri vágy,
és vijjogva szálló madárraj húzza tovább
az éledő, ezüstös álmot…
de félek, mit hoz az éj még,
ha haragra lobban az isteni láng
és sötétbe borul a világ?
*Vernyik László verssorai
The post Gősi Vali: Félek appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Gősi Vali versei appeared first on Litera-Túra.
]]>akár a Föld hátán
ütemre forgó évszakok
homokszem-létű ember
gyermek anya és nő is
úgy vagyok
voltam bár
májusra ébredő
szivárvány – létcsoda
lettem a forduló idővel
ostoba
perzselő nyári láz után vacogó
faágtól jajongva búcsúzó
haldokló falevél
lapuló hant alatt
rég halott madarak
kísértetdala volt altatóm
mozdultam kő alól didergőn
bújó hóvirág
hajoltam előre-hátra süvítő
szél dalára
remegve táncoló barkaág
vagyok reszkető gyertyaláng
fagyban kinyíló jégvirág
porszem-létemet áldozom
bárány-szeliden fohászkodom
legyek a fény
egy csillag mosolya
végtelen úton
örök anya
*
Édes teherként
Van, akin nem fog a démonok átka,
van, aki véres öklét üvöltve
néha ártatlanok felé rázza,
de öntudatlanul hanyatlik végül hátra,
könyörülettől fényes szemek
tisztaságát látva, szitok helyett
csöndes imára vált; kegyelem várja.
Gyengülő öklében enged a szorítás,
megtörik átka.
Van kit a mély bánat
sem roncsol széjjel,
arcán a béke bölcs derűt érlel.
Van, kit a sírás sava sem mérgez,
könnyei végül fényesre érnek,
s mint tenger „igazát”
a gyöngyhalászok,
féltett kincsként csiszolják
óvják, fény felé tereli ő is a sorsát,
ég – adományként éli,
s mint Krisztus a keresztjét,
csendben cipeli minden terhét.
Anyák hordják így
magzatukat
– édes teherként –
nem érzik súlyát.
*
Időtlenségbe őszülőn
Ma még a fényre árny vetül,
holtak emléke menekül velem,
hideg szobor ‑ viasztetem –
a tűnő jelen: ajkamra dermedő szó.
Rideg-fehér vánkoson legfeljebb
könnyes lenyomatom hagyom…
Foszló anyag vagyok: múlt
és jelen nélkülem rohan.
Sötétben vonszolom magam,
öles, csábító tegnapok fakó
nyoma vet árnyat sápadt,
tetszhalott holnapomra:
kifakad könnytelen, kiszáradt
arcomon, félénken átoson,
és beledermed a súlyos létbe
torz szobor-mosolyom.
Arcomra fagyott szó leszek…
Örökül végül ennyit hagyok?
Némán és vakon lépdelek,
mögöttem fakó emlékhegyek,
valószínűtlenül távoli, áttetsző
múlt-pillanat sodor a végtelen felé,
ahol minden mérhető eltűnik
nyomtalan, valahol,
túl az anyaglét kőfalán,
ahol tűnt, földi árnyakat
nem siratnak tovább
a mindenségben örökké létező
nők – az anyák.
Anya legyek csak,
időtlenségbe őszülő folytatás!
*Első közlés
The post Gősi Vali versei appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Gősi Vali: Ez már a tavasz appeared first on Litera-Túra.
]]>bár halkan pilinkél a hó,
délután néha kipiroslik a Nap,
és az is egy parányi vigasz,
hogy hajnalban, bágyadt hangon
ébresztőt fújnak az ablak alatt
a pőre fákon ácsingó madarak,
és a fagyos földben mocorgó
gyökerekben újult nedv kereng,
boldogan hordják az életírt
a kis hajszálerek,
a fű közül néhol kiremegnek
a szégyenlős hóvirágfejek,
az erőtlen napmelegben ocsúdik a fény,
a fagy utat enged
az újjászületés bimbóinak,
és harsány hangon
élni hív megint
a tavasz!
The post Gősi Vali: Ez már a tavasz appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Gősi Vali: Ez már másik létezés appeared first on Litera-Túra.
]]>csillagokhoz ér a táj,
arra tartunk kézen-fogva,
ahol együtt égnek el
– a szürke alkonyt ha bejárták –
mind, a hamis földi játszmák,
az álnokság és rettegés,
s én kivilágos-virradattól
termékeny, szép csendben várom,
amíg a fény felderül
a szétolvadó jégidőből,
s mellettem majd ott lebegsz,
hol a lángos naplemente
belevész a sűrű csendbe –
ez már másik létezés;
alant türkiz, fönt tengerkék
fényárban a föld és ég,
a japánbirs skarlátszínben
élni hív és hinni még,
hogy a lassan szétfolyó időben
a szerelem pompás lángja
újból ég, óda szól a fenségekben,
újraéled versben – rímben,
s e tavaszi révületben,
fényözönben imbolyogva
csillagok közt táncolunk.
*Első közlés
©Bögös András -A váltó rémálma
The post Gősi Vali: Ez már másik létezés appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Gősi Vali: Jászol-melegben appeared first on Litera-Túra.
]]>a fahéjillatú,
vége-nincs,
beszédes mosolyoktól fényes,
világmegváltó esték,
mikor még végérvényesnek hitt kiábrándulásaink
sem tudtak lehúzni az agyagos földig,
és makulátlan, félszeg gyermeki tisztasággal
vallottuk meg a fenyőillatban,
az ünnepi asztal körött,
csalódásainkon át is megérlelődött,
újjászülető szerelmeink,
hazugságaink legfeljebb apró,
kegyes füllentések,
könnyű röptű valótlanságok voltak,
mint az elhulló tűlevél,
ha fölkapja a fenyőfa alól
és széthordja a játszi szél,
ha legbelül már csak
a végeérhetetlen,
némaság beszél
akkor sötét hamisságaink
kilátszanak majd a fehér csend alól,
ráeszmélünk,
hogy ez már nem az igazi ünnep,
nem az a meghitt jászol-meleg,
inkább valami
megmásíthatatlan végveszély,
hogy a csípős gyantaillatban
lángra kap és hamuvá ég
a szeretet.
*Első közlés
The post Gősi Vali: Jászol-melegben appeared first on Litera-Túra.
]]>