Feleslegesek a nagy szavak, végül úgyis a csönd marad. A némaságból ha feldereng a fényes ég – a régi kék – átragyog a pillanat, és visszatér a régi hang. Nem kellenek a nagy szavak, csak tiszták, szépek, igazak. S ha néhányat a világ befogad, didergő, szerény, halk szavad örökkön szólóTovább…
kattogó fogaskerékké lesz az elme a feltörő emlékek nyomán belesüvít a csendbe ahogy egy fekete varjú károg búsongva a megcsontosodott vastag kérgű almafán amelynek ágai földig hajolnak vén terhük alatt és a kertben mintha ott állna apám a ráncok megsokasodtak a homlokán hosszan az égre néz tűnődik meditál; a felhőátvonulásTovább…
Szóvarázs(lat) (három játék a szavakkal) életkópia mint velőüregekben a vörös csontvelő és lépesméz a kaptár rejtekén úgy érlelődik szívünkben a fény s ahogy a csermely a folyóhoz szalad és érleli a búzakalász az új magokat és lisztjéből nagyanyó kenyeret dagaszt úgy íródik a hosszú életregény készül a színes életkópia úgyTovább…
Anyámhoz Suttogó áhítat aranyló őszön álmodom veled méz-illatú ölelésedbe burkolózom hófehér falak közt imbolygó árnyad nyomán suttogó áhítat szól; hálaimád értem másokért holt lelkekért bársony ráncaidon időtlen béke pihen igazgyöngy érik örök könnycseppeden tenyereden az érdes kapanyom szelíd völggyé simult halvány arcodon pompás rózsa nyit én küldtem neked s ahogyTovább…
A hangodat szerettem leginkább, Mint párás időben a friss kenyeret, A hozzám mindig baráti és könnyed, Szerelemre hívó kedvességedet A kezedet szerettem leginkább, Mely apró, hűs és patyolatfehér, A milliónyi szépség a világon Mind kevés, mi kezeddel felér A szemedet szerettem én leginkább, Mely hol ártatlan-kék, hol mohazöld, Nincs alkotás,Tovább…
Ma este kiiszom a búcsú keserű poharát A kígyók szájából kúszó lányok kezéből A szívemben sarjadt verssorok elhalnak nyelvemen Este ha elsiratom verseimet meghal velük a nap is Feltoluló könnyeimmel írott emlékeim Idegen utazók hordják majd el városomból Éjjel ébredő emlékeim mint kócos tanúk élcelődnek rajtam A hullócsillagok kiütik kezembőlTovább…
Ölelj át, illatod áradjon szét bőrömön, Tárulkozz ki, mint tavaszi pillangó, Puha kezeddel barangold be testemet, Ne hunyd le szemed, Oldozd fel bennem a félelmet, Hogy rideg szentélyből kihúzó denevérek Látványa ne riasszon többé! Erősíts meg engem, Illatod, mint emlékkép, éljen verseimben. Ne hagyj árván, szomjan, Ne hagyd elvarratlan’ elnyűttTovább…
Te vagy te vagy mindörökké a kikötő felé haladó hajó nyugalma te vagy titkolt szenvedélye a kalandozóknak te vagy a távozás – az örök lehetetlen – szeretek eltűnni mélyen a szemedben akár egy sejtelmes éjsötét erdőben ahol a fák között átsüt a fény szeretek húsodba marni szenvedéllyel keresem mi bennedTovább…