Megszőkült füzek
hajfürtjeit mossa az
örvénylő folyó.

*

Minden

A víz elsiet,
a gyors idő eliszkol,
pantha rei tovább.

*

Jégvirág

Ma már csak álom
a befagyott ablakra
írt ákom-bákom.

*

Küszködő küzdés

Sokáig halni
sem akarsz, aztán meg már
élni se nagyon.

*

Semmittevő

Haszontalanná
úgy válj, hogy elfeledjen
végleg a haszon.

*

Haranghang

A csönd figyel,
szíve erősíti föl
a belső hangot.

*

Fönt és lent

Lángoló nap, kék
jégen ég, ráfagyott hold,
szétporladó föld.

*

Átdereng

Oda a fény és
az árnyék, felhő falja
a teliholdat.

*

Mezei nász

Meztelen testük
fényben csillog, ruháik
holdra kötözve.

*

Cserepad

Jönnek az újak,
és te még mindig itt vagy,
a régiekkel.

*

Időzítés

Az óra delet
üt, egy kocsi üti el
az öreg órást.

*

Az idő pénz

Órabért kap, azt
mondja, az ő ideje
nekem dolgozik.

*Első közlés

©Stipsits Ibolya https://www.facebook.com/Stipsits-Ibolya-Fot%C3%B3m%C5%B1v%C3%A9sz-336700570062213/

The post Nagy Bandó András: 12 haiku appeared first on Litera-Túra.

kútvödröm fülén
iszalag hiába várja
bővizű kutam

*

百生やつるひとすじの心より

szívet szakasztva
százféle színes tököt
nevel az inda

*

手折らるる人に薫るや梅の花

szilvafa ággal
virágot csentem buja
illata ámít

*

ほととぎす郭公とて明けにけり

kakukk kiáltoz
szavára lám aludni
tér a lusta éj

*

行水におのが影追う蜻蛉哉

csermely vízében
árnyékának hódolgat
a szitakötő

*

陰陽を一葉のうちに蛍かな

fény és sötétség
aprócska testbe forrva
szentjánosbogár

*

隠すべき事もあれなり雉子の声

bokorba bújva
kakatolása fedi fel
a buja fácánt

Márkus László fordítása

The post Fukuda Csijo-ni (1703 -1775) haikui appeared first on Litera-Túra.

minden tavasszal
virághabot könnyeznek
a cseresznyefák

b,

a fecskék sárból
építík fészkeiket
és álmaikat

c,

tavaszi szelek
sétálnak az április
idegpályáin

d,

a napsugár szép
csendben botladozik a
virágzó réten

e,

szőnyeggé szövi
a madárcsivitelés
a fák ágait

f,

rügyek robbanak
a fák kemény testéből
a tiszta légbe

g,

a füvek festik
zöld ecsetpamacsokkal
kékre az eget

h,

kék, sárga, piros
virágok mozaikja
csillog a réten

*Első közlés

The post Csikai Gábor: Tavaszi haikuk appeared first on Litera-Túra.

A természet az ember szülője, szellemi és testi táplálója, aki elmereng ezen, az máris közel került a haikuhoz. Hol szorosan, vagy tartalmilag és formailag vonzódva, kötődve hozzá, hol csak egy érzést őrizve, mikor történetek, gondolatok, hangulatok, képek sorozatát éljük át, vagy írjuk le, amelyek megszínezik a lelket. A rózsa lelkünk része.
Amíg az európai kultúrában jelentéssel átitatottak a művek, addig a haiku semmit sem akar elmondani, csak felkínálja magát megértésre. A haiku költői ereje a megfigyelésben és a természetábrázolásban rejlik. Nincs benne erőfeszítés, bemutatja az okok láncolatának ürességét, a dolgok ürességét, átéljük, hogyan lehet a semmibe faszöget verni. A természet elágazásaiban él. Vonzó benne formája rövidsége, sejtelmessége, az a bámulatos finomsága, ahogy néhány szóval képes felidézni természeti képeket tájakról, évszakokról, azaz az idő múlásáról, és képes benne megmutatni a gondolkodó, érző embert. A haiku olvasásakor szöveg táj, a tördelt sorok asszociációs láncba fűzve a nappalok és éjszakák útjain haladunk. Pár szóval elmondott események, vagy néhány szóval felidézett tájak jelennek meg előttünk, és észrevesszük, hogy mindegyikhez közünk van. Vagy voltunk ott, vagy oda kívánkozunk. Káprázatunk bilincsei szerinti képek vezetnek minket, felhagyunk a mindennapi élet praktikáival.
Hangulatilag és tematikusan két csoportra osztható. Az egyik a szójátékok technikájára épül, a szavakban rejlő hasonlóságokon alapul, a másik egy természeti kép gondolati háttér mögé húzódva mond képet, beszél valamilyen sejtésről. Ezek során az időpillanatok leírására vállalkozik a szerző, mikor az öt-hét-ötös szótagszámú vers írásába kezd. Ezzel együtt élményleírás is történik. A rész és egész fogalomkörében él, kicsiben látjuk az egészet. Ezért is mondhatjuk, hogy rokon az ikebanával, a bonszájjal, a tusfestészettel. Filozofikus és rövid, mint egy zen koan, és itt is a gondolatot csak felfesti a költő, és azt egészíti ki a befogadó, a hallgató vagy az olvasó.
A haiku rímtelen költészet, de nem csak versalakzat, hanem műfaj is. Érzések rejtőznek benne a természeti erők titkairól. A legismertebb keleti versforma, ami nagy hatást fejtett ki a modern nyugati irodalomra is. Elődje a tanka volt, ebből származik. A tanka ötsoros 5-7-5-7-7 szótagszámú. Annyival bővebb, hogy az első három sor a látvány, a benyomás felrajzolása, a negyedik és ötödik sor az erre adott reakciót írja le.

Bármi lehet a haiku témája, bármiről szólhat. Jellemző rá a keleti diszkréció. Tizenhét szótagban, három sorban gondolatok, képek felvázolása, felidézése történik. Egy érzés, egy benyomás, egy hétköznapi hangulat, mozdulat kap nagyobb jelentőséget benne, és válik általánosan érvényes mondanivalóvá. A zen nyelvén szólva: a világ egységének átélését fejezi ki a vers nyelvén. Az élmény, a pillanatnyi megvilágosodás ideje, és a természet titkainak kifürkészése, megragadása az idő lugasában. A titokig tudunk pillantani a flórázás és faunázás közben. Ha kelet felé nézünk, a nyugati oldalt csak emlékezetből idézzük fel, de látjuk. A természetesség, az egyszerűség, a közvetlenség ötvöződik benne. Eleget tesz ezzel a zen-életszemléletnek. Benne rejlik, hogy miért haragszunk öntudatlan.
Japánban évszázados hagyományai vannak. Fénykora a XVII. és a XVIII. századra esik. A feudális, katonai kasztrendszer szűk keretei között kialakuló városi polgárság irodalmi önkifejezéseként jött létre. A nyugati világban is inkább a városlakók számára kedvelt, hiszen a természet iránt örök vágy él bennünk, ha a füvön fekve a fűszálak közt nézelődünk, vagy az égen a fehér felhőket bámuljuk, amin nincs semmi csúnya.
A verselés máig legismertebb mestere Matsuo Bashō, aki a XVII. század második felében élt. Bashō már nem a felszínes humorra építi verseit, de az egyszerű emberek nyelvét használja, és ez már alapvetően sikert jelentett.

Álljon itt egy eredeti vers japán hangzás szerint Miklós Pál Zen és művészet című könyvéből:
Kimi hi take / Yoki mono miszerezu / yokimaroge.
Szó szerint így fordítható: Te tűz bambusz / jó dolog mutatni / hógombóc.

Hogyan fordítható versként magyarra? Erre csak kísérletet tehetünk, csak közelíthetünk az eredeti jelentés felé, pontosan – mint más verset – ezt sem lehet magyar nyelvre ültetni

Néhány kísérlet: Lángoló bambusz / mellé telepszem. Kezem / hógolyót szorít. Vagy: Hópelyhek hullnak / parázsló bambusznádra, / jégvirág csordul.

A haiku világunkat szimbolizálja, jelez, felmutatja a tényt. Nem mond el történeteket, nincs benne jellemrajz, nem fest kortörténeteket, nem egy rövid novella, nem jelenik meg benne összeütközés a szereplők között, nem ír le eseményeket, nem hivatkozik régi írókra, történészekre. A haikuk tömörségükkel, sejtelmességükkel többértelmű jelentéssel bírnak. Többre és másra is gondolhatunk olvasásukkor, így az olvasó képzeletére is számíthat a szerző írásukkor, mert mindenki hozzáteszi saját tapasztalatait a szöveghez a befogadás során.
Ahogy már említettük, gondolatiságában rokon a zen-buddhizmussal, a türelmes elmélkedés tanával. A haiku is a szemlélődést tartja a legfőbb teendőnknek, ahol szabadon áramlanak a gondolatok, az észlelhető világ részeire bomlik, majd a képzelet összerakja egy új egésszé a mozaikdarabokat. Talán ezért nevezik a tudat tizenhét pillanatának is. A tizenhét pillanatig tartó észlelés nem teljesen tudatos felismerés, nem is vált ki véleményt, állásfoglalást. Olyan, mint ahogy a moziban az állóképek gyors egymásutánja adja a mozgás illúzióját, mert ugye mozgás ott is sincs, csak észlelés.

A haiku gondolatiságában két részből áll, mely a metsző szó vagy hasító szó (kiredzsi) mentén válik ketté. Hangulatok, képek kifejezésével indul, aztán jön az általánossá válás, és ez vált ki utórezgést az olvasóból. A haikuban egyszerre rejlik benne a klasszikus tömörség és a romantikus rögtönzés. Halljuk a sziromkondulást és a felhőszakadást is. A megmászatlan hegyek vidékére visznek a halványan ragyogó fénynyilak, amelyek felsejlenek, de valójában nem is léteznek, de látszik rajtuk, hogy elérhetetlenek.
A költemények mikrokozmoszából meghitt természetszeretet árad felhőkkel és démonokkal. Motívumai az évszakokhoz kapcsolódnak, ezek terelik érzéseinket. A tavasz a csalogány, a cseresznyevirág, a nyár a kabóca, a mákvirág, a vadkacsa a telet jelképezi, míg a telihold és a krizantém az őszt szimbolizálja. Érzelmek és gondolatok. Egyszerre fejeznek ki elvágyódást és elvegyülést, ami lehet nyögés és sóhaj is. Valami mindig történik, de nem folytatódik semmi.

Oh nyári pázsit! / Be sok vitéz alussza / Öledben álmát! (Matsuo Bashō; ford. Frenyó Z.)

Tiszta zuhatag! / Hullámokon hibátlan / most a nyári hold. (Matsuo Bashō)

Hideg holdvilág: / kőpagoda árnyéka. / Egy fenyőfa-árny. (Massoka Shiki)

Az európai lírában az epigrammával tart rokonságot. A kapcsolatot a mindkettőben felbukkanó ellentétek adják. Mindegyikben ellentmondás rejtezik, megbúvik bennük egy csavar az előző gondolathoz képest, ami egy új helyzetet teremt. Aztán inkább csak a különbözőségeket sorolhatjuk, hiszen az epigramma emléket állít, erkölcsi, politikai sikerekre emlékeztet. A haikura ezek nem jellemzőek, inkább részleteket vázol, az általánosan érvényes természettörvényeket kutatja, és teszi meg vezérlő elvnek.
A városlakó számára is lírai merengésre ad alkalmat az elmúláson és az élet dolgain. Rávilágít, hogy csak akkor tudjuk meg, hogy mink van, ha elveszítjük. Addig csak füstöt lapátolunk. Aztán forró álomba lépünk, a hold néha véres vadállat. Megmászhatatlan hegyek előtt állunk, dögevő palánták közt. A fák alatt hőség suttog, dús lombú fa egyik ága csupasz. Favágók reggel nyélnekvalót vágnak az új fejszéikhez. A vén földúton senki. Felhőszakadás készül, csak a víz csillog.

Itt a körömvers / ideje, Kosztolányi! / Körömszakadtig. (Kányádi Sándor)

Kosztolányi nem véletlenül nevezi természeti rajznak, mert a felvázolt kép mögött ott egy másik rajz, egy lelki ábrázolás. A haiku írója csak megindítója a gondolkodásnak, aztán válik csak mindannyiunk lelki rajzává, mert a vers is akkor szép, ha értik. Kosztolányi páratlan beleérző képességgel fordított haikukat, de európai gondolkodással, a magyar nyelv szabályai, lehetőségei szerint. (Elég, ha csak azt vesszük alapul, hogy a japán igealakban a cselekvést egy kitalált, fiktív személy hajtja végre.) Mély átéléssel ír az elmúlásról, a hétköznapi dolgok felismeréséről. Kosztolányi haiku fordításaiban igen kevés felel meg a műfaj kötött verssorú (három) és szótagszámú (5–7–5) kritériumának. Ízelítőül néhány „háromsoros” Kosztolányi-fordítás, amelyek nem követik a haiku kötött szótagszámát.

Nyugalmas, csöndes est… / Csupán a tücskök vad zenéje harsog, / hogy szirteket repeszt. (Matsuo Bashō: Csönd)
Hogy zúg a tó. / De fönn az égen az arany Tejútnak / nyugodt, nagy íve látható. (Matsuo Bashō: Tejút)

A 17-es szótagszámra példa:
Templomi harang / bronzán lihegve / alszik / egy csöppnyi lepke. (Guchi Bushon: Harang) Ez esetben Kosztolányi a versikét négy sorban rendezte el.
Egy műfaji klasszikus fordítás:
Lámpám tüzétül / a sárga őszirózsa, / nézd, elfehérül. (Guchi Buson: Sárga őszirózsa)

Ez esetben a szőrszálhasogatók a soronkénti két hangsúly követelményét kifogásolhatják.
A magyar nyelv szóösszetételei páratlan gazdagságot biztosítanak a haiku írására. Árnyaltan fejezhetjük ki érzelmeinket egy-egy pillanat, hangulat felidézésekor. Úgy jöhetnek elő a gondolatok, ahogy a folyóba dobott kő hullámai egymásra futnak, és szétterülnek a víz felszínén. Az asszociációk is így kapcsolódnak egymáshoz. Mindezek illusztrálásaként álljon itt néhány haiku, melyeket Dörömbözi János e tanulmány kapcsán rögtönzött.

Desolatio,
Konstanza kikötője,
Otthontalanság!

Elhagyatottság,
Fogarasi havasok –
Diákjaimnak.

Felébresztette
Pippalafa árnyéka,
Elmúlt létszomja.

Olümposz ormán
Halhatatlan hegylakók,
Kozmoszt alkotók.

Apollón-szentély,
Delphoi híres jósdája –
Michelangelo.

Mái halandó,
Nüx, Sors, Halál, Moirák,
Végzet fonalán.

Igazságosság,
Törvényes rend és Béke
a három Hóra.

Epidaurosz:
Apollón – Aszklépiosz,
Test-lélek egység.

Ősi Olümpia
Altisz szent ligetében:
Ügyesség – szellem.

Otium – negotium
Pihenés – tevékenység,
Dönteni nehéz.

Életbölcselet:
Ducunt volentem fata,
nolentem trahunt.
(Seneca nyomán)

Szomorú szívvel
vidám arcot mutatni
– nem kis nehézség.
(Tibullus nyomán)

Szeretem a haikukat, mert a flóra és fauna és a természeti jelenségek együttese. Szeretem, ahogy a szavak titkokat rejtenek magukban, aztán egyszer csak felfedik a bennük megbúvó megállapításokat életről, halálról, a végső kérdésekről, és a közte meghúzódó útról. Mintha az ősállapotot vizsgálnánk, vagy fürkésznénk az évszakok változásait. Szeretem, a bennük búvó sűrített életképeket, amelyek gyakorta alkalmasak a meghökkentésre. Bíztat is, hogy kár a világ hazugságait elhinni, mert a természet tiszta képeiben rejtőzik az igazság és a szépség, és életünk ne legyen csak kajtatás a Szent Grál után, és ne az legyen fontos, ami nincs. Van más szabály is, mint a felettesek parancsa, és a pénz, az arany uralma mindenek fölött.

A haikuban köznapi történéseknek lehet olyan szerepet adni, amelyekből sorsunkra, életünkre vonatkozó megállapításokat lehet levonni. Erre jó a haikupillanat, az örökkévalóság mozzanata, a dolgok elszigeteltségének és kiteljesülésének érzése. Egy japán vers soha nincs befejezve, ahogy Kosztolányi írta. Ellazulhatunk az időtlenségben, átéljük a mulandóságot. A haiku a láthatón túlra vezet. Gyökereink a földhöz kötnek ugyan, de ábrándjaink az úszó felhők közt haladhatnak. Útunkon loboncos fejű szirmok kísértenek égő farönkökön, de nem merevednek meg dolgaink a szavakban.

A haiku segít meglátni a táj belső természetét, ahogy az évszakok zűrzavaros formákkal váltják egymást, és látjuk a jelentés és az alak különbözőségét, de a forma és a tartalom egymásba szővődik, amiben a tárgyi világban felváltva jut hatalomra a tavasz és az ősz, a születés és halál. Ahogy a keleti filozófia mondja: a jin és jang. Ha jang jön, mászkálni kezdenek a hangyák, ha jön a jin, táplálkozni kezd a szentjánosbogár. Kalandozhatunk az ezerféle dolog birodalmában. Érzelmeink a tárgyi világtól függnek. Egy levél és egy tiszta szél is képes felkelteni érzelmeinket, és hat ránk a dolgok lehelete.

Jin hívja Jangot, / Jang keletkezteti Jint / E változás – tao. (D. J.)

A rózsáról szóló versek a véletlenszerű alkalmak forrásvidékéről származnak. Túl a csábaságokon, túl az ördög álarcosbálján is, kísérletet tesznek, hogy a csalóka tünetekből kihámozhassuk azt, aminek a mérge összehúzza az arcot. Igaz, sejtjeink már egyre kevesebb energiát nyernek a környezetünkből, mert az észokoktól messze estek a tények, hiába egy a gyökerük. Sorsunkban sebekkel egyre ridegebbek leszünk, de énjeink mélyén ott a régi kérdés: lehet-e még azonosulni a természettel? Vagy csak annyi maradt, hogy önkényesen számolgatjuk a csillagokat?

A szemelvényeket Dörömbözi János válogatta

The post Novák Imre: Az érzelmek és a vágyak terméke appeared first on Litera-Túra.

Megszőkült füzek
hajfürtjeit mossa az
örvénylő folyó.

Minden

A víz elsiet,
a gyors idő eliszkol,
pantha rei tovább.

Jégvirág

Ma már csak álom
a befagyott ablakra
írt ákom-bákom.

Küszködő küzdés

Sokáig halni
sem akarsz, aztán meg már
élni se nagyon.

Semmittevő

Haszontalanná
úgy válj, hogy elfeledjen
végleg a haszon.

Haranghang

A csönd figyel,
szíve erősíti föl
a belső hangot.

 
Fönt és lent

Lángoló nap, kék
jégen ég, ráfagyott hold,
szétporladó föld.

 
Átdereng

Oda a fény és
az árnyék, felhő falja
a teliholdat.

Mezei nász

Meztelen testük
fényben csillog, ruháik
holdra kötözve.

Cserepad

Jönnek az újak,
és te még mindig itt vagy,
a régiekkel.

Időzítés

Az óra delet
üt, egy kocsi üti el
az öreg órást.

Az idő pénz

Órabért kap, azt
mondja, az ő ideje
nekem dolgozik.

 
Elhasználódott

Régen az üzlet
foglalkoztatta, ma már
csak az ízület.

Lét

Hogy beszéljek a
létről, ha egyszer minden
a nemlétről szól?

Torzkép

Bemutatkozott
a tükörképének mert
idegennek tűnt.

Rendes

Nem egoista,
ma azt mondta: én csak én
utánam jövök.

Tesz

Sosem volt lusta.
Bármit mondj rá, csak azt ne,
hogy „nem tesz semmit”.

Vagyon

Meggazdagodott,
irigyeld: még a bőre
alatt is ész van.

 
Előleg

Persze, bólogat,
kártyát még nem kapsz, csak szokd
a pin kódodat.

Éji fények

Csillagok apja,
nap az anyja, lámpásunk
az éj smaragdja.

Mécsvilág

Holdfénymagányban
apró örökmécsesek
az éjszakában.

Vacogó

Ólompikkelyek
borítják a vacogó,
esőverte tavat.

Habozna

A gyilkoló kés
habozna, de hát ember
kezébe került.

Tudáshalmaz

Ó, ha a földbe
elásott tudás fele
a miénk lenne!

*Első közlés

The post Nagy Bandó András: Huszonnégy haiku appeared first on Litera-Túra.

Csak az irodalom adhatja meg, hogy kapcsolatba lépjünk elképzelt alakokkal, átéljünk meg nem történt eseteket.

Megvallom, többre tartom és értékelem az egy-egy cselekedetben rejlő elszántságot, a szépség iránti vágyakozást és az abban megbúvó lendületet, mint a megvalósuló földi hatását. A szellem eleven izgalmát érzem ilyenkor, nem csak a gépies létezés meghatározott szakaszait. Ebből következik, hogy nekem fontos minden gondolatkísérlet a világ értelmezéséről. Nem az álmodozó tunyaság mondatja velem, hogy jó szemlélődni vagy jó a szemlélődővel tartani, ahogyan jó szabadnak is lenni, amennyire csak lehet.

Fodor Ákosról, a költőről viszonylag keveset lehet tudni a lírai tömegtermelésben, adatokat leginkább megjelent kötetei előszavából, illetve az internetről gyűjthetünk munkásságáról. Zárkózott alkat Saját bevallása szerint nem szereti villogtatni személyét, ezért ritkán ad interjút, felolvasásokon, beszélgetéseken is elvétve találkozhatunk vele.  Ami belőlem érvényes és közzéteendő, az a szövegeimben található – vallja. Színészek, zenészek, táncosok, illetőleg a mindenféle média-figurák esete lényegében más: az ő produkcióiknak szerves része a testi jelenlét – mondja magáról.

Budapesten született 1945-ben. 1963 és 1968 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt, 1968-tól 1988-ig a Zeneműkiadó szerkesztője, azóta szabadfoglalkozású íróként dolgozik. Első verseskönyvét, a már említett Kettőspontot további tizenegy követte. Műfordításkötete: Macuo Basó: Százhetven haiku (1998). Nevéhez fűződik számos opera, operett és musical fordítása, illetve átdolgozása (Nádra 2004: 14). Legjellegzetesebb megnyilvánulási formája a haiku. Idéző jelek (1979) című kötetében 39, a Jazz (1986) címűben 54, a Lehet – Válogatott, örökbefogadott és újabb versek (1995) címűben 87, a Dél után – Jelek és ábrák egy korsó cserepein (1997) című kötetben 29, az Addig is – Változatok a jelen létre (1999) címűben 96, a Buddha Weimarban (2002) címűben pedig 63 haiku található. A legteljesebb az Akupunktúra (1989) című kötete, amelyet „tisztán” haikuk közlésére írt, ennek 130 oldalán 125 haiku szerepel. Foglalkozását tekintve költő, műfordító és szerkesztő, a haiku mestere.

2003-ban Artisjus Életműdíjjal, 2006-ban Nádasdy Kálmán-díjjal, 2007-ben az Artisjus Irodalmi Alapítvány Irodalmi Díjával, 2010-ben Bank Austria Literaris osztrák irodalmi díjjal ismerték el tevékenységét.

A költészetről így fogalmaz: mint ahogy a szerelem sem úgy pottyan az emberre, mint egy cserép a háztetőről, hanem már igen szerelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy a számtalan szembejövő közül épp mi ketten tudjuk azt mondani egymásnak: TE VAGY AZ! – valahogy így történt a haiku és az én esetemben is.

Számára a haiku mindenekelőtt és mindenekfölött: mentalitás. Ennek a mentalitásnak „lelke” a csend, a figyelem, a béke, amibe némi játékosság is vegyül. Így fogalmaz: számomra – messze a haikuval történt találkozásom előtti időtől fogva – a költészet lényege nem egyéb, mint a ritka-drága, tartalmas és eleven csend, amely a legszükségesebb szavak foglalatába helyezve úgy ragyog föl, hogy képes átköltözni befogadójának szemébe-szívébe is.

A haiku a japán költészet egyik jellegzetes versformája, mely már a 13. században is kedvelt műfaj volt. Az apró érzékelés világa. A látás, hallás, tapintás, szaglás különleges pillanatait ragadja meg. Időnként élesedik, aztán halványul a kép. Hol madárszárnyak verdesése, hol hullaházból csontzene szól.

A rövid vers nem csupán a keleti irodalomban vált népszerűvé, a 20. században európai, sőt amerikai hódító útra indult. Ezekben a kultúrákban sajátos jelentéssel átitatottak a művek, mert az ősi japán haiku semmit sem akar elmondani, csak felkínálja magát megértésre. Csak felvillant, csak támad, mint a szél, remeg, mint a füstoszlop. A haiku költői ereje a megfigyelésben és a természetábrázolásban rejlik. Nincs benne erőfeszítés, bemutatja az okok láncolatának ürességét, átéljük, hogyan lehet a semmibe faszöget verni. A természet sokféle útjaiban él.

Formailag tekintve háromsoros, 17 szótagból álló, hangsúlyos vers. A sorok rendre 5, 7 és 5 morásak (a fordításokban szótagosak). A sorvégek rímelhetnek, de ez nem előírás. Még címet sem kívánnak. (Itt érdemes megjegyezni, hogy Fodor gyakran ad címet verseinek.) Nagyon erős zeneiség jellemzi, részben a szimmetrikus forma ritmusa, részben a magán- és mássalhangzók hangulati értéke miatt, melyekre a vers rövidsége miatt a befogadó is nagyobb figyelemmel van. Vonzó a rövidsége, sejtelmessége, és az a bámulatos finomság, lágyság, ahogy néhány szóval képes felidézni természeti képeket tájakról, évszakokról, azaz az idő múlásáról.

A haiku olvasásakor a szöveg táj. Jég zsibbad a tó vizén, láthatatlan madár száll, dögszag terjeng erre-arra. A létezés történik. A tó sem gondolkodik apályról és dagályról. Fodornál is bármi lehet a haiku témája, bármiről szólhat. Haikui a világunkat szimbolizálják, jeleznek, felmutatnak egy-egy tényt. Nem mesél történeteket, nincsenek bennük jellemrajzok, nem festenek kortörténeteket. Kosztolányi nem véletlenül nevezi a haikut természeti rajznak. Fodor haikui az ősi elveket követik. A virágok nála is tudnak hallgatni.

Lássuk példát is:

a hópehely és
árnyéka találkozik
végül a földön

*

december. Éjfél.
Életemnek is körül-
belül mélypontja

Fodor Ákosnak így ír a haikuról: a haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt, szeretővé. Leírója nem sámán, nem szónok, nem sebész; elolvasója nem alávetett, nem elszenvedő, nem tétlen. Találkozva e fókuszban, oldva oldódhatnak, gyógyulva gyógyíthatnak s válnak, míg vállalják, valami Harmadikká. Aszketikus forma, próteuszi műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt. Boldogok, akik – ha egyetlen haiku pontjában is – találkozhatnak és megérinthetik egymást.

Fodor a kicsinység és nagyság érzékeltetője. A szabadság érzését keresi. Haikuival az idegen galaktikákba való belépésre tesz kísérletet. Összeolvad a természettel, megnyílik számára tér. Kezében nem hal meg a lepke. A meghasonlottság érződik szavaiban, mert tudja csak látszólagos a szabad terjeszkedés. Verseinek teste van, túllép a szavak szótári jelentésén, felfedezésre, kibontásra váró gondolatok lapulnak mondatai mélyén. Tornyosodó válságok között vigaszt nyújt, hogy ne csak a szírénhangok dúdolására figyeljünk. Egy-egy sora impresszionista barangolás, apró hangulatrezdülések megragadása, sziluettekből felbukkanó asszociációk láttatása. Százféle csillogásúak, bizarr szavakkal ír a brutalitásról, az álmodozásról, a vergődésről, hogy a világ tágul is és szűkül is.

Nézzünk néhány versét:

KOAN

„sötét van” mondta
és a lámpa fénye is
belehalványult

*

ÚTIKALAND

Egy pille illeg
hajóm orrán: bámulom:
most ő kormányoz.

*

TÁJUNK KÉPE

ami történik:
vízre hulló hópehely:
van is és nincs is:

Az utak holtágairól és az emberi sorsok pereméről tudósít, úgy lát, mint a kemény, barázdált arcú emberek. Arányos szerkezet, rövidség, egyszerűség, áttekinthetőség jellemzi. Meditatív alkat, festői látásmóddal a lélek tájait rajzolja. A versírás létszükséglete, az elkallódás elleni küzdelem vezérli. Látja, sőt szenvedi az események és a valóság különbözőségét. Saját személyes létállapotáról beszél.

Mesterházi Mónika írta róla: Fodor Ákos költészete igazi, tiszta vigasz. Amióta verseit először láttam: mindig ez a prizmás tisztaság, mint itt, oda-vissza, ómegától alfáig, vagy (ahogy jobban kézre is esik) hátrafelé lapozva a hátsó borítón látható alfától a kötetkezdő ómegáig.

Versei filozofikus világérzékelések, szentencia-szerű, megfellebbezhetetlen, általános tanulságokat fogalmaz meg, és van egy állandó hivatkozási alapja: a kultúra, amelyet sajátosan él át.

fölkereslek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamra hagytál

*

nem figyelünk, csak
számítunk egymásra. Ne
hangverseny: lemez

Verseinek közege az eddig volt, és a számára mindennél fontosabb európai kultúrából elvont, dialektikus gondolkodásmód, amelyet etikus parancsként érzékel. Tömör közlései didaktikusnak hatnak, csakhogy a tanító szándéknál erősebb bennük az öntanító célzat. Azért fogalmaz megfellebbezhetetlen pontossággal, hogy maga se kételkedhessék mondatai igazában, s hogy magánéletében, mely költészetének nem közvetlen témája, belekapaszkodhassék abba a Fodor Ákosba, akit a kultúra ideális befogadójává és önzetlen továbbvivőjévé kalapált ki magából.

Ehhez a mindennél fontosabbnak tekintett, mozdulatlan, időn kívül lebegő kultúrához, pontosabban e kultúra tanulságához képest elhanyagolható mindaz a történelmi és társadalmi változó, amit „eseménynek” szoktak nevezni, mint Anekdota című művében fogalmaz:

az esemény el-
keni saját nyomait;
Új Semmi történt.

A kultúra Fodor felfogásában, egyetlen témáról szól: két ember kapcsolatáról, a szerelemről. Költészetének ez a legközvetlenebbül fájdalmas, közlésmódjának általánosságán is átütő, személyes vonása:

Előbb és utóbb

hűlt helyén holmi
meleg mocorgás multán
mélyebb a hideg

Halványan ragyogó fénynyilak, domborulatok, színek homorulatok, vájatok érzékelésébe vezet minket. Aztán forró álomba lépünk, ahol aszfalthő remeg. A távolban lángolva vérző őzpár. Majd száradó madártetemek fekszenek a sárban és friss seb lebeg a holdfényben. Maradnak az örök kérdések, hogy kísér-e minket tengeri hullám, ha már nem leszünk.

*Első közlés

The post Novák Imre: Belső világa tájait írja appeared first on Litera-Túra.

*

minden reggel
csiszolgat játékán
az őszi tücsök

*

jó társaságban
hajnalkavirágokkal
reggelizem

*

beteg vadliba
hideg éjbe zuhant le
elszenderülni

*

minden áldott nap
másnak mutatja magát
a gyapotrózsa

*

beleborzongok
ilyen őszvégi este
az alvilág lehet

*

mint a sötét éj
szentjánosbogarat fogsz
de tövist markolsz

*

házak ormán
foszladozik a napfény
hűvös esténk lesz

*

borom zavaros
rizsem sötét – virágból
világból elég

*Terebess Gábor fordítása

The post Macuo Baso haikui appeared first on Litera-Túra.

Olyan messzire
mentem, hogy az út végén
magam maradtam.

Nászinduló

Borzongató a
lúdbőrző teste. Sajgó
táj tájfun után.

Holdtenger

Égbe emelte
a moccanó dagály a
fölkelő holdat.

Látótávolság

Semmi sem látszik,
még a tejsűrű köd sem,
akkora köd van.

Gyűjtőszenvedély

Gereblyeélet:
kellőt húz-von, fölöset
maga mögött hagy.

Természetesen

Gyökerek, törzs, lomb,
ágak, levelek és a
levélerezet.

Elözvegyülés

Pállott konyhaszag,
gyűrött papírzsebkendők,
csöpögő vízcsap.

Színjátszó

Kaleidoszkóp
ezer színét dicsérte
a színtévesztő.

Látványkékség

Az ég kigyulladt,
s a nap sisteregve a
tengerbe fulladt.

Percre perc

Óra a falon.
Az idő pereg le, vagy
csak a vakolat.

Tolató

Maradna inkább.
Életerősen markolja
köldökzsinórját.

Szenvedély

Szenvtelensége
ellen jó ellenszer az
én ellenszenvem.

Űrkutató

A bennem lévő
űrt te, a benned lévőt
én töltöttem ki.

Oltári

Akár a szolga:
életét egy Úr miatt
eltékozolta.

Légáramlat

Lélegzetnyi az
élet: ózon falja föl
a kondenzcsíkot.

Kőhíd

A túlsó parton
koppan a folyó vízén
siklatott kavics.

Elcsigázva

Bakancs tiporta
csiga. Mégsem meztelen,
csak hajléktalan.

Lámpafény

Keskeny sikátor
kormos falai közé
beszorult a hold.

Hajszálcsövesség

Virág bibéje
kis csövön egy szenderbe
lehel életet.

Életút

Halott űrhajós.
Tudod, egykoron holdat,
most meg földet ért.

*Első közlés

The post Nagy Bandó András: Húsz haiku appeared first on Litera-Túra.

magas az égbolt
kacsokkal kapaszkodó
lián nem éri fel

*

いかなごにまづ箸おろし母恋し
ikanago ni mazu hashi oroshi haha koishi

csíkhal-evés közben
anyám emléke tört rám
pálcám lebénult

*

もの置けばそこに生まれぬ秋の蔭
monōkeba sokoniumaren akinokage

csak le kell tenni
valamit s megszületik
egy őszi árnyék

*

この松の下に佇めば露の我
kono matsu no shita ni tatazumeba tsuyu no ware

fenyőfa alá
állok és ott harmatcsepp
leszek magam is

*

耳とほき浮世の事や冬籠 (1898)
mimi tohoki ukiyo no koto ya fuyu-gomori

világ ügye-baja
nem fárasztja fülem
a téli magányban

*

瓢箪の窓や人住まざるが如し (1903)
hyōtan no mado ya hito sumazaru ga gotoshi

kihalt lakóház
lopótök inda mászik
be az ablakon

*

相慕ふ村の灯二つ虫の声 (1905)
ai-shitau mura no hi futatsu mushi no koe

két fény egymásért
pislákol a faluban
tücsökzene szól

Fordította: Terebess Gábor

The post Takahama Kjosi hét haikuja appeared first on Litera-Túra.

The post Kelár György haikui appeared first on Litera-Túra.