újra karácsony jön és én várlak
velem vagy
mégis várlak mint az a régi hétéves
olyan jó hogy ismered az arcomat

*Első közlés

The post Hajnal Éva: advent appeared first on Litera-Túra .

*A verset Kiss Andrea fotója ihlette

The post Hajnal Éva: rebbenő appeared first on Litera-Túra .

I Write simple water
of broken sunsets,
of distant Kisses
I Paint mirages.
I Sing the Stars
of a distant sea
those Distant Words
sad and isolated.
I’m looking for a beach
that you touch the words
at night, deserted
the Inert existence

*

Anna Ferriero: Talán… Költészet

Ha egyszerűen
vizekről írok,
vagy suttogássá szaggatott alkonyról,
ha régvolt csókokról szól a költemény,
lám, káprázatot festek.
Ha csillagokról,
vagy távoli tengerekről zengek,
szavaim szomorú szigetek.
Magányos éjszakáim vágya,
hogy féktelenül megmártózhassanak
verseim a végtelenben.
Ideje keresnem egy strandot.

Fordította: Hajnal Éva

The post Anna Ferriero verse appeared first on Litera-Túra .

*Első közlés

The post Hajnal Éva: most sikerülni fog appeared first on Litera-Túra .

Vizet mindenkinek!

A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a Magyar Hidrológiai Társaság Baranya és Somogy Megyei Területi Szervezeteivel az idei Víz Világnapja alkalmából, „Vizet mindenkinek! címmel, általános iskolás tanulók számára országos versíró pályázatot írt ki.
Külön öröm, hogy a díjátadóra a Költészet Világnapján került sor .
A díjazottakat Márk László, a Magyar Hidrológiai Társaság Baranya Megyei Területi Szervezetének elnöke, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője részesítette értékes tárgyjutalomban.
A rendezvényen megjelent és a Víz Világnapja alkalmából köszöntőt mondott Nagy Csaba, Baranya megye országgyűlési képviselője, Genczler István, a Magyar Hidrológiai Társaság Somogy Megyei Területi Szervezetének elnöke, Dr. Balatonyi László, az Országos Vízügyi Főigazgatóság osztályvezetője.
A nap háziasszonya: Jusztinger Brigitta, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság PR munkatársa volt.
Zsűri: Hajnal Éva – Márkus László

DÍJAZOTTAK:
1.
SZALKOVSZKI DÉZI LILLA: Szivárvány színben
Görbeházi Széchenyi István Általános Iskola 8. osztályos tanulója
Felkészítő tanára: Priscsákné Szekrényesi Judit

2.
HUGYI VIKTÓRIA: Tengernyi kékség
Budapest, Vermes Miklós Általános Iskola 7. osztályos tanulója.
Felkészítő tanára: Komenczi Lenke.

3.
PREISENDORF ANDOR: Tiszta víz
Villányi Általános Iskola és AMI 7. osztályos tanulója
Felkészító tanára: Maczkó Vivien

*
KÜLÖNDÍJ:

SZARKA HANNA: Vizet mindenkinek
Zenta, Emlékiskola 3. osztályos tanulója
Felkészítő tanára: Tripolszki Csilla.

*
… és az alkotások:

Szalkovszki Dézi Lilla

Szivárvány színben

Ujjam hegyén vízcsepp táncol. Forgatom.
Szivárványos színben játszik a napon.
Harmat csepp volt, fűről szedtem, vállalom.
Nézem őt, és elfelejtem bánatom.
Elképzelek sok kis cseppet a világon.
Máris szebbé válik az én világom.
Kéklő szép vizekről álmodom.
Érintetlen Föld lesz az én otthonom.
Hűs vizű forrásból vizet veszek.
Minden kis virágra abból teszek.
Átadom másoknak a kis virágot.
Velem együtt lássák a szép világot.
Emberek! Kérlek, hogy figyeljetek.
Jusson még tiszta víz mindenkinek.
Az utódok életét megmentitek.
Ez az utolsó esély, hát tegyétek meg!

*

Hugyi Viktória:
Hugyi Viktória vagyok, 13 éves és hetedik osztályos egy budapesti általános iskolában. Anyukámmal, nevelőapukámmal és a hat éves kisöcsémmel Budapest 21. kerületében lakunk. Kedvenc időtöltésem az olvasás és az írás, de azon kevés gyerekek közé tartozok akik szeretnek tanulni. Izgalmasnak találom, hogy mindennap megtudhatok valami érdekes és új dolgot az iskolában. Kedvenc tantárgyaim a történelem, a földrajz és a magyar irodalom. Szeretek történelmi összefüggésekről, saját és más népek kultúrájáról olvasni. Sok verset olvasok, zenét hallgatok és szeretek ezeken elmélkedni. Gyakran gondolkozok mindenféléről, általában mindenről van véleményem vagy valamilyen magvas gondolatom. Szeretek elmerűlni egy történetben és együtt izgulni a szereplőkkel. Köszönöm hogy elolvassák a versemet.

Tengernyi kékség

A megszelídíthetetlen tenger,
Büszke hajókat, titkokat nyel el.
Az óceán végtelen a szemnek,
De védtelen a kapzsi szív ellen.
Néha olyan, mintha az ég sírna,
Mintha több szenvedést ő se bírna.
Van akinek természetes, hogy van,
Sokak áhítják ezt álmaikban.
Pazaroljuk, pusztítjuk, szennyezzük,
Sivatagban egyetlen reményünk,
Te vagy az, te fodrozódó szépség!
Te vagy az, Víz! Te gyönyörű kékség!

*

Preisendorf Andor
13 éves vagyok és hetedik osztályos. Sokáig sportoltam focit, majd egy évig kosaraztam és pingpongoztam. Nagyon szeretem az állatokat és természetesen szeretek verset írni is. Kedvelem a kihívásokat.
Eleinte a barátaim ihlették meg műveim majd megadott témák.
Sokszor kértek fel versírásra. Az egyik kedves tanár nénim – Maczkó Vivien – ajánlotta a versenyeket többek között ezt is.

Tiszta víz

Van vizem és benne van minden,
nem a gonosz s szenny,
csupán az mi még tiéd ingyen.
A tiszta víz maga a menny,
és ha még hited útját járod,
a víz is éppen borrá lett.
S ne félj, nem lesz károd!
Mert ez is egy Jézusi csodatett.
Ő is pont, mint ha csak a földön járna,
úgy járt a vízen is.
Tudta, hogy eljő a halál, de nem hiába.
De az ember ki szerint ez irreális,
nem tudja mit lelhet bennük.
Érezze az áldást mindegyikük!
Van vizem és benne van minden,
nem a gonosz s szenny.
Csupán az mi még tiéd ingyen,
a tiszta víz maga a menny.
S oly nemes életnek feltétele…
Erre szomjazik a föld,
kapkodja el, benyelé s tele!
Csak egyszer meg ne öld!
Hisz, ha nincs többé már,
hiába is érte,
óriássá duzzad a kár.
Tényleg megérte?
Van vizem és benne van minden,
nem a gonosz s szenny.
Csupán az mi még tiéd ingyen,
a tiszta víz maga a MENNY!

*

Tóth Viktória Anna:
Először is köszönöm a különdíjat a zsűritagoknak és köszönöm felkészítő tanáromnak, Timárné Mikola Erzsébet Franciskának és családomnak a támogatást, másodszor pár szóban szeretnék beszélni magamról, eddigi életemről:
2006. május 23-án, Kaposváron jöttem a világra, családunkban első gyermekként. 1 éves koromban költöztünk jelenlegi lakóhelyünkre, Csurgóra. 4 évig jártam a Mókuskert Óvodába. Ezután megkezdtem általános iskolai tanulmányaimat először a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium és Általános Iskolában. Már ezekben az években is nyertem több országos és Kárpát-medencei versenyeket, főleg a rajzaimmal. Felső tagozatos tanulmányaimat aztán a Csurgói Eötvös József Általános Iskolában folytattam, ahol most is tanulok, a 6. b osztályban. Aktív tagja vagyok iskolám média-szakkörének, már több interjút készítettem. Hobbim az olvasás, horgászás és nagyon szeretem a természetet. Ennek köszönhetően, amikor tudomást szereztem a versíró pályázatról, hát, gondoltam kipróbálom magam “írónak”. Életemben ez a második “komolyabb” versem és mivel egyenlőre csak pozitív visszajelzéseket kaptam, lehet, hogy folytatom ezt tovább, és újabb verseket fogok írni.

A víz mindenkié!

A hajnal épphogy felébredt,
Egy szép, nagy erdőbe tévedt.
S egy gyönyörű tavat látott,
Mely beragyogta a napvilágot.

A tó vize tükörtiszta,
Halat látni éjjel ritka,
De mikor a hajnal feljön
Egy állat se pihen földön.

S miért nézte a hajnal
Ennyire azt a nagy tavat?
Mert kissé gondolkodott rajta:
Miért lát keveset mostanra?

Miért fogyatkoznak tavak?
Élőhelyek miért pusztulnak?
Vizek miért szennyezettek?
Mi történt itt mindezekkel?

Mi ez a rossz pusztító vész,
Mi tönkretesz sok vízi részt?
Mi haragos, durva, gonosz,
Hogy képes tenni ennyi rosszt?

Hát, nem más, mint mi, emberek
Mi voltunk e gaz tettesek,
Mi tettünk tönkre vizeket,
S nem törődünk mindezekkel…

Megszoktuk már minden napon,
Hogy könnyen jön víz a csapon.
És még csak rá se gondolunk;
Néha mennyit pazaroljuk!

A víz mindig életet ad,
Télen megfagy, nyáron szárad.
Sőt, a víz maga az élet!
Nélküle nincs emberlélek…

Hát, most bizony mondom nektek:
Ez egy csoda mindenkinek!
Növény, állat, ember vagy Föld,
A víz az, mi mindent összeköt…

A víz egy gyöngy, mi törékeny,
Ne bántsd őt, nagyon érzékeny.
De szükség van rá, sejtitek:
Így hát: VIZET MINDENKINEK!

*

Szarka Hanna:
10 éves tanuló Zentáról (Délvidék). Három testvére van. Nagyon szereti a verseket, sok szavalóversenyről díjazottként tért haza. Imádja a lovakat, ha ideje engedi eljár lovagolni is. Három éve szertornázik, az idén kijutott korosztályában az országos döntőre. Nagyon szeret még rajzolni és a természetben lenni.
Iskolája: Emlékiskola, Zenta (Szerbia)
Felkészítő pedagógus: Tripolszki Csilla

Vizet mindenkinek!

A víz kincs.
Nélküle élet sincs.
Kell a fának, kell a fűnek,
a virágnak, a mezőnek.

A mezőn az őzikének,
A virágon a méhecskéknek.
Az égen a kismadárnak,
A vízben a halacskáknak.

Vigyázzunk rá, ne mérgezzük,
hisz mindannyian nagyon szeretjük.
Azt kívánom, földön s égen,
Szomjas soha senki ne legyen!

*

Folyóiratunk szeretettel gratulál és további alkotói sikereket kíván
a díjazottaknak!

Fotó:
Pinczehelyi-Tátrai Tímea – A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság
PR referense – a díjazottak és a zsűri

The post Hajnal Éva – Márkus László: Vizet mindenkinek! appeared first on Litera-Túra .

Kovács Emil Lajos festményéről

vannak útjaim
mik talpamhoz idomultak mint az évek
velük élek
vérereimbe beleégtek
akár a csillagok éjszakáim saruján
vannak útjaim gondolatban
végigjárok rajtuk
mint tehervonatok tetején a szél
mint szárnyát táró kismadár a fán
mint illatos földben megbúvó remény
mi sarjad ha magvát eső sírja s nap melengeti
vannak göröngyös útjaim
hol ijeszt a farkas a medve
hol mégis gyöngyök gurulnak tenyerembe
és vannak csillámló utak is
égig elérők
velem futnak a végtelenbe
mindezeket szeretem
és vannak utak hol saruimat leveszem
ezek csöndútjaim nekem
veled lehetek ott Uram
ez
legfontosabb utam

The post Hajnal Éva : saruim appeared first on Litera-Túra .

*Első közlés

The post Hajnal Éva: rétegek appeared first on Litera-Túra .

Ha kapcsolatot akartak tartani egy-egy ismerősükkel, levelet írtak neki és várták a választ. Jó volt lesni a postást, volt ebben egy reményteljes izgalom!
Ha nem írásban, akkor személyesen találkoztak: meglátogatták egymást, jókat sütöttek-főztek együtt, kertet gondoztak, betakarították a termést, olykor felöntöttek a garatra…
Mindezt együtt volt jó átélni!
Együtt!
A vonalas telefon megjelenése okozott némi változást, de még megmaradt a beszélgetések jó íze! Előfordult, hogy csak az egyik szomszédnak volt tévéje, legtöbbször “Tavasz” márkanévre hallgató, apró képernyőjű, egyszerű jószág, azt nézte a fél utca.
Együtt!
Mindenki tudott mindenkiről, szinte mindent. Találkozások alkalmával köszöntötték még az idegent is, s a pénz, akármilyen kevés is volt, mindig jutott belőle másoknak.
Ha a háziasszony palacsintát, pogácsát, lángost sütött, a szomszédok is jóízűen ették….
A rétest kézzel nyújtották, a kenyeret dagasztották, nem is volt annál finomabb!
Aztán nagyot fordult a világ!
A fiatalok a városba költöztek jobb munka, több fizetés reményében, vagy csak kíváncsiságból, kalandvágyból… Eleinte még gyakran hazajártak, aztán már csak telefonálgattak és az ünnepekre jöttek látogatóba…
Lassacskán mindenkinek lett mobiltelefonja, számítógépe, laptopja, ájfonja, tabletje, netbookja és ki sem tudom mondani, mi mindene.
A tévé a lakás összes helyiségét elfoglalja – olykor a fürdőszobát is – és éjjel-nappal ontja az információt. Képernyője olyan óriási, hogy betölti a falat.
A kis Trabit felváltották a szebbnél szebb, drágábbnál drágább nyugati autók.
Minden megvan a boldogsághoz…
Úton-útfélen mindenki “mással beszél”.
A gyerekekkel skype-on beszélgetünk, bármilyen messze élnek, olyan, mintha itt ülnének mellettünk a szobában…
…. olyan?
Persze, hogy nem!
Ahogy mondani szokták: ” a sok bába között elveszett a gyerek….”
Valami eltűnt!
Elidegenedtünk…

A minap kézzel nyújtott rétessel kínáltam egyik ismerősömet. Először nem is értette mit mondok…, majd eszébe jutott a nagymamája és elsírta magát. Soha ennyit nem beszélgettünk, mint akkor.
Bárki gondolhatná, ördögtől való rettenetnek tartom modern világunk kütyüit!
Nem így van!
Szögezzük le: rendkívüli a fejlődés, különlegesen értékes eszközök segítik életünket! Virtuálisan, szinte mindenhová pillanatok alatt eljuthatunk! Kutathatunk, olvashatunk, írhatunk, rajzolhatunk, zavar nélkül tarthatunk kapcsolatot…
Nincs akadály!
A sokféle kapcsolatban, vajon nem vész el maga a KAPCSOLAT?
… és ki irányít?

*Első közlés

The post Hajnal Éva: Kütyüvilág appeared first on Litera-Túra .

“… ha nagy leszek, akkor tűsarkú cipőm lesz és hosszú műkörmöm és elviszem a Maci kutyát a kutyakozmetikába és piros lesz a szám.”

“… amikor nagyobb leszek, olyan munkám lesz, amivel sokat fogok keresni és nem kell csinálnom semmit…”

“… ha olyan idős leszek, mint az apukám, én is el fogok válni és majd megyek csajozni, ahogy az apukám…”

Amikor arra kértem a gyerekeket, válasszanak példaképet, a közel 30 gyerek közül, senki nem jelölte szüleit, családtagjait…
Riasztó…!!!
A legriasztóbb pedig, hogy ezeket a fiatal szülőket mi neveltük.
Mit tettünk rosszul?
Hogy lehet, hogy nem értették meg, gyermekük nem az életre készül, hanem ÉL?
Most és itt!
Hogyan lehetséges az, hogy nem vették észre, gyermekeiknek rájuk van leginkább szüksége, az örömteli, kötelezettségmentes együttlétekre, a közös élményekre…?
Megnyugtató, hogy rengeteg jó példa-, nagyon sok kivétel van!
Létezik még olyan család, ahol érték az együtt töltött minőségi idő! Ahol rendszeresen beszélgetnek, együtt játszanak, mesélnek, jókat nevetnek, kirándulnak, mókáznak…
Ahol együtt készítik a farsangi jelmezt és eszükbe sem jut kölcsönözni…
Ahol nem kell sietni és ahol nem a tévé és nem az épp aktuális kütyü nevel…
Ahol érték az olvasás…
Boldogság ezt látni!
… de mi lesz a többi kisgyerekkel?

*Első közlés

The post Hajnal Éva: A gyermek él appeared first on Litera-Túra .

Korunkban semmitmondónak tűnnek a Könyvek Könyvéhez mérhető alapértékeink. Nehéz ebben a világban eligazodni, főként nehéz becsületesnek maradni.
Taposómalom – mondhatjuk.
Fura, néha érthetetlen, értelmezhetetlen kihívások érnek bennünket. Itt, aki becsületes, könnyen nevetségessé válhat. Aki nem sodródik a tömeggel, magányos marad.
Ma értékrendünk könnyedén változik, erkölcsi normarendszerünk igazítható, bárhogy átszabható, kedvünk szerint. Ha ezt adjuk örökségként, ha így nőnek fel gyermekeink, elvtelenekké, versengőkké, könnyen másokat figyelmen kívül hagyó emberekké válhatnak.
Bármit mondhatunk szavainkkal, a példaadás hoz valóságos változást!
Az változást hoz.
Csodálatos kaland kitartani!!!
Aki kitart, nem marad soká egyedül, akadnak követői, mert látják az életét! Látják, hogy tiszta a tekintete, tiszta a beszéde, hogy nyugodtan pihen minden éjszaka és azt is észre veszik, hogy képes örülni a következő napnak!
Zrínyi Ilona 1692-ben írja fiának:
„… Nincs a világon szebb és dicsőbb dolog, mint a becsületes név és a jó hír. A földi javak elveszhetnek, de aki becsületét vesztette, mindenét elvesztette.
Becsüld az embereket!
Aki másokat megbecsül, magamagát becsüli …”

… és ez nem kevés!

*Első közlés

The post Hajnal Éva: Gondolatok a becsületről appeared first on Litera-Túra .