Jagos István Róbert versei
Legyen halotti tor Törvényeitek alatt repedezik kiszikkadt haragom a mindennapok helyben járásában. Már nincs erőm rátok nézni, nyitni cserepes számat, hangot adni a percenkénti rosszakaratokra. Vonz a mély. Az ősnihil, hol bár senki vagyok, de mégsem negatív. A láthatatlan. Tolakodnék a halálba menők között – mint koldus ki az élettelTovább…
