Mi gyerekek a hangsúlyokból, az arcokból értünk, elég, ha anyácska benyit a szobába, s mi már pontosan tudjuk, hogy mit gondol a megmentett, délután talált kóbor cica befogadásáról. Pedig mi gyerekek azt szeretnénk, ha anyácskáink velünk örülnének, s nem csak akkor, amikor hibátlanul visszamondjuk a telefonszámukat, vagy az értelmetlen iskolai verseket, ha megkötjük a cipőnk fűzőjét, vagy ha meglocsoljuk a lépcsőházban a virágokat. Illetlenség, mondják, ha nem köszönünk. Pedig van, akiknek nem akarunk köszönni. Mert akinek köszönni kéne, az ránk se néz, vagy büdös, vagy mert dünnyög, és ez nem szimpi, vagy azért, mert éppen nincs hozzá kedvünk. Illetlennek lenni meg jó dolog, azt hiszem. Ezt abból gondolom, hogy hintázni a székkel, szipogni, és nevetgélni igenis jó.

És azt is szeretnénk mi gyerekek, ha anyácskáink nem haragudnának, ha nem veszekednének, inkább velünk játszanának, ha apácskáink viccesek lennének, mert akkor ők is boldogok, és ők is velünk lennének sokat, és készítenének nekünk bungit, adnának borostás puszit, a filmhez hoznának popcornt, mert filmet nézni így szeretünk. És az a jó, hogy Hajnal Évi néni ezeket elmondja, vagyis, hogy beleírta egy könyvbe, mert ha olvassák a felnőttek, akkor talán megtalálják a gyerekeiket, játszanak velük, s rájönnek, hogy az is milyen jó, s akkor ez így marad mindig.

Bodó Béla bácsi és Janikovszky Évi néni tudtak valamit. És valahogy Hajnal Évi néninél is pont ez van. Igen, mindhárman tudnak valamit, valami egyszerűt, valami csodálatosat. Valami olyat, amit mi is tudtunk. Akkor, amikor még kicsi, ügyetlen bocsok voltunk. Amikor anyácskánk még megsimogatta a buksinkat. Amikor szerettük mindazt, ami körülvett minket. A barátainknak örültünk főleg, annak, hogy együtt lehetünk. Amikor tudtunk örülni kicsi dolgoknak is. Mert a kicsi dolgokból lesznek a nagy dolgok is, ezt már a nagyon kicsik is tudják. De aztán mintha a felnőttek idővel elfelejtenék. És a kicsiknek nem örülnének annyira, amennyire örülniük kellene.

Hajnal Éva: Szeplős, című kötete a Litera-Túra Kiadó gondozásában jelent meg 2019-ben. A fülszöveget Izsó Zita költő, az ajánlást Döbrentey Ildikó meseíró és férje, Levente Péter  társasjátékos írta. Az illusztrációkat másodikos gyerekek rajzolták, Évi néni legutolsó osztálya. Titkos búcsúajándék számukra ez a könyv ….. és 42 évnyi pedagógushivatás esszenciája.

*Első közlés

The post Jóna Dávid: Hajnal Éva, Szeplős című gyerekvers kötetéről appeared first on Litera-Túra .

Na, most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen?
Folytassam a sormintát, könnyít ez majd lelkeken?
Ellentétek vonzásában páros sorsok hada vár,
Hiteles-e, azt nem tudom, ha családom van, s hazavár?
Nagyokosok kik lehettek? Kitől várunk igazat?
Hosszú sípjel, nincs üzenet! Csapoljunk hát mocsarat!

Jöhet kontraszt, felülnézet, úttalan út sokaság,
messzi látni nem lesz könnyű, sok a lomb, és sok az ág.
Nem látjuk a miérteket, döntés volt, vagy aljasság,
alkohol és önsorsrontó felelőtlen szabadság.
Méltatlan ez, vitán felül, biztos, hogy ez szégyen,
mint vakon élni, fájdalmak közt, s bénán tolószékben.
Áldozat lesz mindazokból, ki megcsúszott a jégen,
ki nem bírt végig talpon állni, gyilkos ellenszélben.

Na, most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen?
Egyenlőség, testvériség, mindenkit kell féltenem?
Vásároljon az egész világ, így lesz úrrá a kényszeren,
végtelen pénz lesz hozzá, s minden lesz majd készleten,
Felelősség nincs tehát már, szabad lesz az új világ,
csak győztes lesz a sportversenyen, egy megvalósult túlvilág.
Nincs már szegény, éhes, fázó, ember itt a földön,
bezárhat az iskola is, a kórház és börtön,
gyűlölt szavak porladnak szét: a bank, a zálog, a kölcsön,
alanyi jogon jár majd néked száz szép gyapjúöltöny.

Na, most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen?
Ha nem lesz szitok, nem lesz átok, s válogatott fertelem,
ha nem lesz kocsma, sem költészet, mi oldaná a problémát,
ha ehetővé tették nekünk minden gyümölcs csonthéját,
nem lesz csaló, sikkasztó, és házassággal szédelgő,
nem lesz prosti, dubajozó, ezerszámra kéjelgő,
de minden lesz itt mindenkinek rendeltetésünk szerint,
nem csak féligazság lesz majd kérem, igazság lesz, szó szerint.
Hátradőlhet a teremtő is, ha majd műve készen áll,
hogy ha végre megvalósul, s az egész egyszer összeáll.

Na, most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen?
Nem lesz undor, unalom, sem élősködő kegyelem,
nem lesz kínzás, megalázás, gyűlölet sem, mert minek?
Cipő jut hát bizonyára minden egyes pertlinek,
nem lesz bűnnek büntetése, törvény se kell, úgy hiszem,
tökéletes lesz itt minden, ne szólj közbe, hogy nincs ilyen!
Nem kell vágyjál semmire hát, elrendezve életed,
megszűnik az adó is majd, és az államgépezet.

*Első közlés

The post Jóna Dávid: Na, most akkor appeared first on Litera-Túra .

© Kelebi Kiss István – KÖLTÉSZET (papír–tus)

The post Jóna Dávid: Vers szürkében appeared first on Litera-Túra .

The post Jóna Dávid: Faludy appeared first on Litera-Túra .

A férfi, ha 40
már nyugodt erő,
már nem támadó, inkább védelmező,
tudja, hogy minek van ára, s minek értéke,
már van mindenféle érzéke,
tud olvasni a testtartásban, a szavakban, a szemben,
már kész férfi a férfi, ha negyven.

A férfi, ha 40
tudja mi a jó a másiknak, s magának,
már óvatos, nem adja könnyen vérét a (pártnak)hazának,
már tudja, hogy eltérhet a tett és a szó,
már ritkán manipulálható,
és már nem áll ott, ahol a fejére szarnak,
tudja, hogy füle van mindenféle falnak,
óvatos, mérlegel, és fontolva dönt,
és talán már tudja, hogy ki van odafönt,
és a csodát látja a folyóban, s a hegyben
már kész férfi a férfi, ha negyven.

A férfi, ha 40
számot vet, és számokat arat,
együtt van már a becsület, s az akarat,
de nem mozgat szimbólum, a hatás
medrét találva győz az élniakarás,
már nincs fekete és fehér, gonosz és jó,
elkapkodott ítélet, habzó konklúzió,
már nem többet akar, csak ami van azt szebben,
már kész férfi a férfi, ha negyven.

A férfi, ha 40
gyakran érez késztetést,
de a mindenesetre való felkészülést
fontosnak tartja,
hisz tudja milyen messze van a folyó partja,
hogy miért jár a korsó a kútra, s mi hajtja…
s persze azt is, hogy mi lesz vele…
ha férfi, ha negyven, kialakult az eszmerendszere.

A férfi, ha 40
a sejtésekben
a kiszemelt pillanatok rejtett szépségeit látja,
ajándék neki a nő isteni kitárulkozása,
vággyal válaszol a vágyra,
és talán nem elég neki soha,
ugyanúgy a mennyországba jár az okos, mint az ostoba,
hisz a lélek vétkei oldódnak a testben,
a férfi az férfi, ha el is múlt már negyven…

A férfi, ha 40
jártas kütyükben, telefonokban, tablettekben,
s persze tablettákban is:
jelez a porc, ízület, derék,
és tudja már, hogy kell a gáz mellett a fék,
mert mindig “akad egy kerék”,
hogy a gyermekzsivaj fontos, de kell a csend,
hogy idővel felértékelődik a mindenféle rend,
érteket keres, és persze talál
az eddig szidott Kreszben,
és válogat már: filmben, ételben és szeszben
már kész férfi a férfi, ha elmúlt már negyven…

A férfi, ha 40
már meg tudja köszönni a mát,
méltósággal hozza meg napi kompromisszumát,
rutinjai beváltatlan ígéreteket taposnak
inkább erózió ő, mint tájfun,
de abban mondható alaposnak.
Golgota és kereszt, dárda és szeg egyben
már kész férfi a férfi, ha negyven.

The post Jóna Dávid: A férfi, ha 40 appeared first on Litera-Túra .

The post Jóna Dávid: Ötven évesen appeared first on Litera-Túra .

voltál olyan fáradt,
hogy a mindegy is mindeggyé vált,
hogy az akaratod a valóságtól hámlott,
s hogy bőrcafatként hullott le Rólad,
s hogy az egész szánalmas volt – persze csak utólag….?

voltál olyan fáradt,
hogy a lejárt lemezt, nem tudtad újraindítani?
a telefont se felvenni, se lehalkítani?
hogy se vágyad nem volt, de még lemondani se tudtál róla?
olyan voltál, mint egy szénsavnélküli dobozos kóla.

voltál olyan fáradt,
mikor reménytelenségek dőltek rád, és Te megadtad magad,
s hogy feladtad, s hogy kikapcsolt az agyad,
hogy hajnalodott, de aludni se bírtál,
hogy feküdtél mozdulatlan, s könnyek nélkül sírtál…?

voltál olyan fáradt,
hogy az ördögnek ott hagytad?
hogy mindegy volt már, hogy legyőzted, vagy elbasztad?
mindegy az egész, hogy mi volt,
mikor a bénult bordák alatt egy fáradt szív zakatolt?

voltál már így?
hogy elengedted, hogy már nem kerested az értelmet, se a szépet,
sem a szent értelmetlenséget,
hogy már nem hozott lázba az ígéretnyi élet,
voltál már így, hogy vártad a végét?
a csendet, a nyugalmat, a békét?

voltár már így? vagy ilyesfélén?
a tisztesség foltnak hívott bölcsességén
ahol kimúlik hamar minden illúzió,
sáros latyakká válik a hó,
ami odafentről nem erről álmodik,
a szennyvízzel távozik,
és életét egy dolog mozgatja: a félsz.
voltál már így? hogy össze-vissza beszélsz?

*

jesi li bio toliko umoran? (Szerb)

jesi li bio toliko umoran,
da je glava naredbu izdala,
ali noga, ruka, telo se nije pomerilo?
da je sve na nedohvatnu daljinu dospeo,
jel ti se već dogodilo, da te je Gospod napustio?

jesi li bio toliko umoran,
da ti je i svejedno svejedno postalo,
da ti je volja od zbilje se ljuštila,
i sa Tebe poput dronjce kože spala,
i da je stvarno jadno bilo – naravno samo naknadno…?

jesi li bio toliko umoran,
da odigranu ploču nisi mogao ponovo pokrenuti?
telefon niti prihvatiti, niti stišati?
da ni želju nisi imao a ni odreći se od nje nisi mogao?
bio si poput kole bez ugljičnog dioksida.

jesi li bio toliko umoran,
kad te je beznađe prekrilo i Ti si se predao,
i kako si se predao, da mozak isključiš.
dolaskom zore, ni spavati nisi mogao,
nepomično si ležao i bez suza plakao…?

jesi li bio toliko umoran,
da si ostavio đavolu?
i već je bilo svejedno, dal si ga pobedio ili zeznuo?
svejedno je što je bilo,
kad ispod ukočenih rebara morno srce kucalo?

jel ti se već dogodilo?
da si sve otpustio, da više nisi tražio razum, a ni lepotu,
niti svetu nerazumnost,
da ti obećan život više nije nadahnuo,
jel ti se već dogodilo da si čekao kraj?
tišinu, mir, smiraj?

jel ti se već to dogodilo? ili skoro tako nešto?
na časnosti mrlje nazvanoj mudrosti
gde svaka iluzija brzo isčezne,
sneg u lokvu se pretvara,
što gore ne o tome sanja,
sa otpadnom vodom otiče
i život samo jedna stvar pokreće: bojazam.
jel ti se već dogodilo? da bez veze pičaš?

Forrás: Magyarul Bábelben – Irodalmi antológia
Fordította: Fehér Illés

The post Jóna Dávid: voltál olyan fáradt? appeared first on Litera-Túra .

Hajnalodban, hajnalunkban
a jövő is mögöttünk,
előttünk pedig megnyúzva a jelen,
felkoncolt, felboncolt szavaival
naponta lesz úrrá a szükségszerűségeken…

The post Jóna Dávid versei appeared first on Litera-Túra .

szellőzött lelkek, elégedettek,
ha nyálban gazdag a tavaszi szó:
édin, ha játszik a buta kis macska,
és rügyek hasán az olvadó hó.

ég-homlokán jő, a suhanó felhő
szoknyáját festő virágszirom,
előbúvó hóvirág  jön,
s tavaszt köszöntő szép liliom

szépelgéssel, reménykedéssel,
tele a facebook személyesen,
szirupos versek, túlcicomázva,
érzelgősen ízléstelen

a kliséktől sajnos nem szabadulhat
a millióféle ábrázolás,
ébredő zsongás zúg a fejekben,
giccsre váltott panaszkodás

méhecske-röpdös, rózsaszín-köntös,
hajnal-derű és magasztalás,
közhelyeinkben így talál otthont
a tavaszt örvendő szívdobbanás

*Első közlés

The post Jóna Dávid: tavasz appeared first on Litera-Túra .

hagyjatok már a változással,
inkább őrizném azt, ami van,
szorongatott cseppnyi csendben,
magam lennék csak magam

The post Jóna Dávid: hagyjatok már a változással! appeared first on Litera-Túra .