The post Jóna Dávid: Hajnal Éva, Szeplős című gyerekvers kötetéről appeared first on Litera-Túra .
]]>Mi gyerekek a hangsúlyokból, az arcokból értünk, elég, ha anyácska benyit a szobába, s mi már pontosan tudjuk, hogy mit gondol a megmentett, délután talált kóbor cica befogadásáról. Pedig mi gyerekek azt szeretnénk, ha anyácskáink velünk örülnének, s nem csak akkor, amikor hibátlanul visszamondjuk a telefonszámukat, vagy az értelmetlen iskolai verseket, ha megkötjük a cipőnk fűzőjét, vagy ha meglocsoljuk a lépcsőházban a virágokat. Illetlenség, mondják, ha nem köszönünk. Pedig van, akiknek nem akarunk köszönni. Mert akinek köszönni kéne, az ránk se néz, vagy büdös, vagy mert dünnyög, és ez nem szimpi, vagy azért, mert éppen nincs hozzá kedvünk. Illetlennek lenni meg jó dolog, azt hiszem. Ezt abból gondolom, hogy hintázni a székkel, szipogni, és nevetgélni igenis jó.
És azt is szeretnénk mi gyerekek, ha anyácskáink nem haragudnának, ha nem veszekednének, inkább velünk játszanának, ha apácskáink viccesek lennének, mert akkor ők is boldogok, és ők is velünk lennének sokat, és készítenének nekünk bungit, adnának borostás puszit, a filmhez hoznának popcornt, mert filmet nézni így szeretünk. És az a jó, hogy Hajnal Évi néni ezeket elmondja, vagyis, hogy beleírta egy könyvbe, mert ha olvassák a felnőttek, akkor talán megtalálják a gyerekeiket, játszanak velük, s rájönnek, hogy az is milyen jó, s akkor ez így marad mindig.
Bodó Béla bácsi és Janikovszky Évi néni tudtak valamit. És valahogy Hajnal Évi néninél is pont ez van. Igen, mindhárman tudnak valamit, valami egyszerűt, valami csodálatosat. Valami olyat, amit mi is tudtunk. Akkor, amikor még kicsi, ügyetlen bocsok voltunk. Amikor anyácskánk még megsimogatta a buksinkat. Amikor szerettük mindazt, ami körülvett minket. A barátainknak örültünk főleg, annak, hogy együtt lehetünk. Amikor tudtunk örülni kicsi dolgoknak is. Mert a kicsi dolgokból lesznek a nagy dolgok is, ezt már a nagyon kicsik is tudják. De aztán mintha a felnőttek idővel elfelejtenék. És a kicsiknek nem örülnének annyira, amennyire örülniük kellene.
Hajnal Éva: Szeplős, című kötete a Litera-Túra Kiadó gondozásában jelent meg 2019-ben. A fülszöveget Izsó Zita költő, az ajánlást Döbrentey Ildikó meseíró és férje, Levente Péter társasjátékos írta. Az illusztrációkat másodikos gyerekek rajzolták, Évi néni legutolsó osztálya. Titkos búcsúajándék számukra ez a könyv ….. és 42 évnyi pedagógushivatás esszenciája.
*Első közlés

The post Jóna Dávid: Hajnal Éva, Szeplős című gyerekvers kötetéről appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Jóna Dávid: Na, most akkor appeared first on Litera-Túra .
]]>Na, most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen?
Folytassam a sormintát, könnyít ez majd lelkeken?
Ellentétek vonzásában páros sorsok hada vár,
Hiteles-e, azt nem tudom, ha családom van, s hazavár?
Nagyokosok kik lehettek? Kitől várunk igazat?
Hosszú sípjel, nincs üzenet! Csapoljunk hát mocsarat!
Jöhet kontraszt, felülnézet, úttalan út sokaság,
messzi látni nem lesz könnyű, sok a lomb, és sok az ág.
Nem látjuk a miérteket, döntés volt, vagy aljasság,
alkohol és önsorsrontó felelőtlen szabadság.
Méltatlan ez, vitán felül, biztos, hogy ez szégyen,
mint vakon élni, fájdalmak közt, s bénán tolószékben.
Áldozat lesz mindazokból, ki megcsúszott a jégen,
ki nem bírt végig talpon állni, gyilkos ellenszélben.
Na, most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen?
Egyenlőség, testvériség, mindenkit kell féltenem?
Vásároljon az egész világ, így lesz úrrá a kényszeren,
végtelen pénz lesz hozzá, s minden lesz majd készleten,
Felelősség nincs tehát már, szabad lesz az új világ,
csak győztes lesz a sportversenyen, egy megvalósult túlvilág.
Nincs már szegény, éhes, fázó, ember itt a földön,
bezárhat az iskola is, a kórház és börtön,
gyűlölt szavak porladnak szét: a bank, a zálog, a kölcsön,
alanyi jogon jár majd néked száz szép gyapjúöltöny.
Na, most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen?
Ha nem lesz szitok, nem lesz átok, s válogatott fertelem,
ha nem lesz kocsma, sem költészet, mi oldaná a problémát,
ha ehetővé tették nekünk minden gyümölcs csonthéját,
nem lesz csaló, sikkasztó, és házassággal szédelgő,
nem lesz prosti, dubajozó, ezerszámra kéjelgő,
de minden lesz itt mindenkinek rendeltetésünk szerint,
nem csak féligazság lesz majd kérem, igazság lesz, szó szerint.
Hátradőlhet a teremtő is, ha majd műve készen áll,
hogy ha végre megvalósul, s az egész egyszer összeáll.
Na, most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen?
Nem lesz undor, unalom, sem élősködő kegyelem,
nem lesz kínzás, megalázás, gyűlölet sem, mert minek?
Cipő jut hát bizonyára minden egyes pertlinek,
nem lesz bűnnek büntetése, törvény se kell, úgy hiszem,
tökéletes lesz itt minden, ne szólj közbe, hogy nincs ilyen!
Nem kell vágyjál semmire hát, elrendezve életed,
megszűnik az adó is majd, és az államgépezet.
*Első közlés
The post Jóna Dávid: Na, most akkor appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Jóna Dávid: Vers szürkében appeared first on Litera-Túra .
]]>
© Kelebi Kiss István – KÖLTÉSZET (papír–tus)
The post Jóna Dávid: Vers szürkében appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Jóna Dávid: Faludy appeared first on Litera-Túra .
]]>Virrasztott éjben, keserűségben,
valaki egyszer dúdolni kezd,
a mindenséggel harcol eközben
az üvegbe vésett hajszálkereszt.
Ellenség kell az elvtársi láznak,
börtönt bélel a népi ügyész,
a csipkebokrok takarásában,
neszét dugdossa a mesterlövész.
A préda-ijedtség sorsát legyűri,
teremtett világa útmutatás,
furcsa, de így van, hasztalan minden:
a kegyetlenség, s a kínvallatás
A hitnek, s a versnek győzelmét hozta
az örökké lázas Faludy György,
szavak-őrizte méltóságával
reményt kapott a nyomorult föld.
Korona presszó, ötven év múlva,
figyelve hallgat, s érti, mit kell,
fölötte marad a mulandóságnak,
mint folyóban úszó hungarocell.
Meztelen lábú, kócos kis este,
sápadt az arca, mint a tojáslikőr,
de szeretve biztat, értően vizslat,
s érdeklődve előre dől.
Az elfogyott csendben, mindennel szemben
nekem ez mindig biztos alap,
egy falnak támasztott kerti söprű,
melyre olykor felfut a bab.

Szinkronicitás © aga https://agarajz.blog.hu/
The post Jóna Dávid: Faludy appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Jóna Dávid: A férfi, ha 40 appeared first on Litera-Túra .
]]>A férfi, ha 40
már nyugodt erő,
már nem támadó, inkább védelmező,
tudja, hogy minek van ára, s minek értéke,
már van mindenféle érzéke,
tud olvasni a testtartásban, a szavakban, a szemben,
már kész férfi a férfi, ha negyven.
A férfi, ha 40
tudja mi a jó a másiknak, s magának,
már óvatos, nem adja könnyen vérét a (pártnak)hazának,
már tudja, hogy eltérhet a tett és a szó,
már ritkán manipulálható,
és már nem áll ott, ahol a fejére szarnak,
tudja, hogy füle van mindenféle falnak,
óvatos, mérlegel, és fontolva dönt,
és talán már tudja, hogy ki van odafönt,
és a csodát látja a folyóban, s a hegyben
már kész férfi a férfi, ha negyven.
A férfi, ha 40
számot vet, és számokat arat,
együtt van már a becsület, s az akarat,
de nem mozgat szimbólum, a hatás
medrét találva győz az élniakarás,
már nincs fekete és fehér, gonosz és jó,
elkapkodott ítélet, habzó konklúzió,
már nem többet akar, csak ami van azt szebben,
már kész férfi a férfi, ha negyven.
A férfi, ha 40
gyakran érez késztetést,
de a mindenesetre való felkészülést
fontosnak tartja,
hisz tudja milyen messze van a folyó partja,
hogy miért jár a korsó a kútra, s mi hajtja…
s persze azt is, hogy mi lesz vele…
ha férfi, ha negyven, kialakult az eszmerendszere.
A férfi, ha 40
a sejtésekben
a kiszemelt pillanatok rejtett szépségeit látja,
ajándék neki a nő isteni kitárulkozása,
vággyal válaszol a vágyra,
és talán nem elég neki soha,
ugyanúgy a mennyországba jár az okos, mint az ostoba,
hisz a lélek vétkei oldódnak a testben,
a férfi az férfi, ha el is múlt már negyven…
A férfi, ha 40
jártas kütyükben, telefonokban, tablettekben,
s persze tablettákban is:
jelez a porc, ízület, derék,
és tudja már, hogy kell a gáz mellett a fék,
mert mindig “akad egy kerék”,
hogy a gyermekzsivaj fontos, de kell a csend,
hogy idővel felértékelődik a mindenféle rend,
érteket keres, és persze talál
az eddig szidott Kreszben,
és válogat már: filmben, ételben és szeszben
már kész férfi a férfi, ha elmúlt már negyven…
A férfi, ha 40
már meg tudja köszönni a mát,
méltósággal hozza meg napi kompromisszumát,
rutinjai beváltatlan ígéreteket taposnak
inkább erózió ő, mint tájfun,
de abban mondható alaposnak.
Golgota és kereszt, dárda és szeg egyben
már kész férfi a férfi, ha negyven.
The post Jóna Dávid: A férfi, ha 40 appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Jóna Dávid: Ötven évesen appeared first on Litera-Túra .
]]>Negyven évvel ezelőtt,
a sorsomba belenőtt
a vers,
akkortól szeretem, ahogy dallamával, ritmusával ringat,
mikor izgalmas rendbe rántjuk homokóráinkat,
s képzeletünk társunkká lesz:
levetkőztet, lepikkelyez.
Harminc évvel ezelőtt voltam
pont húszéves,
irodalmi hűbéres,
zongora órán adtam-vettem,
magamban hittem, tévedhetetlen
sorok űzték sorsom az akkori mában,
leginkább a szenvedélyem szolgálatában.
Húsz évvel ezelőtt,
a versemnek keze nőtt,
s rögtön magával is ragadott,
némelyik sikert aratott,
s ezzel kicsit megemelt,
a taps megvolt, kár hogy a szívem hangszigetelt.
Tíz évvel ezelőtt, napra pontosan
negyven lettem.
Elestem, hát újrakezdtem,
száz helyen is megjelentem,
versek közben verssé lettem.
Öt éve már, hogy betöltöttem a negyvenötöt,
négyzetre emeltek, s belőlem vontak gyököt,
rangos lapok befogadtak,
több nyelvre is fordítgattak:
azóta is írok: tükörablak,
szédszedlek és összeraklak,
akit szeretsz, vidd el annak,
a verseimmel simogatlak.
*Első közlés
The post Jóna Dávid: Ötven évesen appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Jóna Dávid: voltál olyan fáradt? appeared first on Litera-Túra .
]]>voltál olyan fáradt,
hogy a mindegy is mindeggyé vált,
hogy az akaratod a valóságtól hámlott,
s hogy bőrcafatként hullott le Rólad,
s hogy az egész szánalmas volt – persze csak utólag….?
voltál olyan fáradt,
hogy a lejárt lemezt, nem tudtad újraindítani?
a telefont se felvenni, se lehalkítani?
hogy se vágyad nem volt, de még lemondani se tudtál róla?
olyan voltál, mint egy szénsavnélküli dobozos kóla.
voltál olyan fáradt,
mikor reménytelenségek dőltek rád, és Te megadtad magad,
s hogy feladtad, s hogy kikapcsolt az agyad,
hogy hajnalodott, de aludni se bírtál,
hogy feküdtél mozdulatlan, s könnyek nélkül sírtál…?
voltál olyan fáradt,
hogy az ördögnek ott hagytad?
hogy mindegy volt már, hogy legyőzted, vagy elbasztad?
mindegy az egész, hogy mi volt,
mikor a bénult bordák alatt egy fáradt szív zakatolt?
voltál már így?
hogy elengedted, hogy már nem kerested az értelmet, se a szépet,
sem a szent értelmetlenséget,
hogy már nem hozott lázba az ígéretnyi élet,
voltál már így, hogy vártad a végét?
a csendet, a nyugalmat, a békét?
voltár már így? vagy ilyesfélén?
a tisztesség foltnak hívott bölcsességén
ahol kimúlik hamar minden illúzió,
sáros latyakká válik a hó,
ami odafentről nem erről álmodik,
a szennyvízzel távozik,
és életét egy dolog mozgatja: a félsz.
voltál már így? hogy össze-vissza beszélsz?
*
jesi li bio toliko umoran? (Szerb)
jesi li bio toliko umoran,
da je glava naredbu izdala,
ali noga, ruka, telo se nije pomerilo?
da je sve na nedohvatnu daljinu dospeo,
jel ti se već dogodilo, da te je Gospod napustio?
jesi li bio toliko umoran,
da ti je i svejedno svejedno postalo,
da ti je volja od zbilje se ljuštila,
i sa Tebe poput dronjce kože spala,
i da je stvarno jadno bilo – naravno samo naknadno…?
jesi li bio toliko umoran,
da odigranu ploču nisi mogao ponovo pokrenuti?
telefon niti prihvatiti, niti stišati?
da ni želju nisi imao a ni odreći se od nje nisi mogao?
bio si poput kole bez ugljičnog dioksida.
jesi li bio toliko umoran,
kad te je beznađe prekrilo i Ti si se predao,
i kako si se predao, da mozak isključiš.
dolaskom zore, ni spavati nisi mogao,
nepomično si ležao i bez suza plakao…?
jesi li bio toliko umoran,
da si ostavio đavolu?
i već je bilo svejedno, dal si ga pobedio ili zeznuo?
svejedno je što je bilo,
kad ispod ukočenih rebara morno srce kucalo?
jel ti se već dogodilo?
da si sve otpustio, da više nisi tražio razum, a ni lepotu,
niti svetu nerazumnost,
da ti obećan život više nije nadahnuo,
jel ti se već dogodilo da si čekao kraj?
tišinu, mir, smiraj?
jel ti se već to dogodilo? ili skoro tako nešto?
na časnosti mrlje nazvanoj mudrosti
gde svaka iluzija brzo isčezne,
sneg u lokvu se pretvara,
što gore ne o tome sanja,
sa otpadnom vodom otiče
i život samo jedna stvar pokreće: bojazam.
jel ti se već dogodilo? da bez veze pičaš?
Forrás: Magyarul Bábelben – Irodalmi antológia
Fordította: Fehér Illés
The post Jóna Dávid: voltál olyan fáradt? appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Jóna Dávid versei appeared first on Litera-Túra .
]]>Hajnalodban, hajnalunkban
a jövő is mögöttünk,
előttünk pedig megnyúzva a jelen,
felkoncolt, felboncolt szavaival
naponta lesz úrrá a szükségszerűségeken…
Bizonyosságunk katarzisa: a versírás maga,
az éjszakai vadászatba képzelt napi metamorfózisa,
ami az ájult közöny kiszolgáltatottságából enged,
már ha a naiv égieket édes szavakkal sikerült kiengesztelned.
Az alvásról leszokott agy felkeresi
az egykorvolt találkozások helyeit,
a homlok sejtéseit ilyenkor a képzelet szolgálja már,
a valóság bent van, elzárva mélyen:
több ponton zár, a hevederzár.
Míves túlélési ösztön, teremtői kegy, nem akármilyen.
A rímekben pácolt döntéskor jobb ízű az igen,
(és talán finomabb a nem).
A szellem pedig pakol, szétszed, összerak, átfest, javít,
felöltöztet és ha úgy, hát lecsupaszít,
feldob, elkap, megmutat és elrejt, és néha eltalál:
nem ritkán telibe,
ahogy Faludy írta ilyenkor:
kapaszkodsz, mint a festő a pemzlibe!
*
Hódmezővásárhely
A konyha párás csendjében,
az ablak könnyeivel küzd.
Ki azt hiszi, hogy csak a jelen van: téved.
önmagát keresi az, ki a múltba réved:
a lábas a kályha vaslapján, körötte reggeli félhomály,
a dédi ül a sezlonon, s tűri, ami fáj.
Mögöttünk a kuvasz-őrizte nyári éjszaka,
gőzölög a rizskása, s a fahéj illata.
A székről a lábam nem ért le a földig,
a kezem nem ért fel az égig,
a lehetetlenből itt lett talán,
mikor nem értem fel az asztalt, párnát tettek alám.
A dédi a lábast két kézzel az asztalhoz hozza,
száraz keze valódi kehely,
a gyermekkorom, a múltam,
pausz lágy hetvenes évek: Hódmezővásárhely.
*
gabonaraktár
többkötetnyi vers az én váram,
az intervenciós gabonaraktáram,
kötet, mely kiadásra vár, ahogy a búza reménye,
hogy liszt lesz belőle, majd kenyér…
de szavaim csak elszórt búzaszemek,
melyet esti homályban hint szét a tenyér,
néhány városi galamb és veréb jól lakik,
meg amit az utcakövek közül kiszed a migrénes egér…
míg a gabonatőzsdén alacsony az ár,
a raktárban szeretkezik egy alkalmi pár,
a búzaágyon közös gond születik,
a rezonőr szól: meg is lesz az szüretig…
azt hiszem, ezt még színeznem kell,
motorzaj helyett legyen tücsök,
szólok, ahogy elkészülök: holdfény, romantika, csipetnyi pátosz,
majd holnapot is írok a mához,
és verságyra fektettem a pillanat-szülte sorsot,
ellátom jó-szóval a majdani színjátszó csoportot.
Dionüszosznak felajánlott búzaáldozat,
kardigánból imaköpeny; érdekes változat,
a vers és búza hasonlat mentén élet fogant,
a lány boldog: a hírrel rögtön hazarohant…
még a buszon a búzáról egy vers jutott eszébe,
amit a neten olvasott,
a lelkén átáramolhatott a csuporméz költemény:
(na, ezt írtam én).
így lett a búza a vers, majd a pillanat a születés párja,
kacskaringós játék: a költő kettős spirálja,
hogy hízelegjen önmagának,
s hogy kényszeredetten hagyjon jelet,
elszórt és elcseszett búzaszemek helyett…
néhány csillag ilyenkor pályájáról letér
rükvercben hátrál a Göncölszekér,
hogy az ezeregyéjszaka meséi szerint,
ott legyen, amikor a történet végére elér
és ne csak a búzaszemeket felkapkodó
veréb, a galamb és a migrénes egér.
*Első közlés
The post Jóna Dávid versei appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Jóna Dávid: tavasz appeared first on Litera-Túra .
]]>szellőzött lelkek, elégedettek,
ha nyálban gazdag a tavaszi szó:
édin, ha játszik a buta kis macska,
és rügyek hasán az olvadó hó.
ég-homlokán jő, a suhanó felhő
szoknyáját festő virágszirom,
előbúvó hóvirág jön,
s tavaszt köszöntő szép liliom
szépelgéssel, reménykedéssel,
tele a facebook személyesen,
szirupos versek, túlcicomázva,
érzelgősen ízléstelen
a kliséktől sajnos nem szabadulhat
a millióféle ábrázolás,
ébredő zsongás zúg a fejekben,
giccsre váltott panaszkodás
méhecske-röpdös, rózsaszín-köntös,
hajnal-derű és magasztalás,
közhelyeinkben így talál otthont
a tavaszt örvendő szívdobbanás
*Első közlés
The post Jóna Dávid: tavasz appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Jóna Dávid: hagyjatok már a változással! appeared first on Litera-Túra .
]]>hagyjatok már a változással,
inkább őrizném azt, ami van,
szorongatott cseppnyi csendben,
magam lennék csak magam
nem akarok már megfelelni,
bevállalni trendi kihívásokat,
biokölest szopogatva mélyre szívni
ismeretlen bölcs diktálta tanításokat
hagyjatok már kicsit: csak úgy lenni,
a Sorsomban körülnézni, s szeretni azt,
a reklámmosoly elvár, s büntet,
s e mű világhoz hozzátapaszt
a változás az bizonytalanság is,
a mozgás azért van, mert ott nem jó,
de nekem a pillanatot őrizni van kedvem,
mint örök idealista megalkuvó
nekem még van dolgom az élményemmel,
a képeit még nem néztem végig,
nem akarok a következőkre gondolni,
megvárnám azt, ami megtörténik
ma korai, holnap már késő,
na és akkor mi van?
nem érzem magam túl jól,
az élet száguldó vonataiban
hagyjatok már a változással,
változik az úgyis, változik minden,
nincs szükség gyorsítósávra
a szerpentinjeimben.
kicsit várj, kérlek,
nem mennék most sehova el,
fekszem az ágyon,
mint egy füstölgő töltényhüvely…
*Első közlés
The post Jóna Dávid: hagyjatok már a változással! appeared first on Litera-Túra .
]]>