On:
In: Szépirodalom, Vers

Autonóm A közepébe Mindig a reggel közepébe, mint egy berepülő pilóta, csapódom. Mint akit egy óriási valag a földbe fojt, tudatomban még ismeretlen földrészek, s vissza milyen távolról érkeztem! Ragadnak szemem sarkába a csipák, a reggel rögei. De a „kezdődik megint” kezdődik, beesett. beteges arcú hétköznapok ezer szállal behálóznak. KívülTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Már este hét is elmúlt, mikor eszébe jutott, aznap még semmit sem evett. Ült a konyhában, három tojásból rántottát készített, apró kolbász darabokat pirított a pattogó zsírban, aztán szeletelt gombafejeket zúdított rá; kínai gomba, ma már minden kínai, még ő is. Felnevetett. Hétfőn az ablaknál ücsörgött, a sarkon befordult aTovább…