The post Kelebi Kiss István versei appeared first on Litera-Túra .
]]>a napi salakmennyiség
e délután konténerében
billeg dolgaim fölött
nemsokára rám zuhan
sietnem kell tehát menteni
maradék álmaimat
nem lesz nehéz
soványkák már
lötyög rajtuk ez a kedd is
talán elhibáztam valamit
ha fölismerném is mit és hol
az már nem segíthet a belém-
ágyazódott cselekvéssorok
maradandó sérüléseket okoztak
s egy újabb próbálkozáshoz
az elvétett lehetőségeket
nem lehet visszavarrni
ismét kezdenem kell
amit be sem fejeztem
állandó indulásban lenni
hogy megérkezhessek végre
igaz magam sem tudom hova
de majd megérzem mint egykor
nagymama rétesének illatát
*
Útkövező a fiához
Itt térdelek magos jegenyék alatt
és messze nézek. Nem hátra, nem is
előre. Messze. Térdeim helyén,
e porba-mélyedt, homorú hegek-
re ráfeszül a fényes kövezet.
Kő kőre rímel s én, akár a rák,
a kelő napnak háttal, felé megyek
és mint ezüst csiganyál, amerre járt,
üres vázként is eleven csigát
őriz, múltamból így leszek jövő.
Fiam, míg ember él, két pont között
nem fogyhat el az út s a kő!
*
Mozgólépcső
Bezárt, kilincs-nélküli kapuk előtt,
kerítések beomló árnyékai között megyek
és nem tudom, milyen ingerek vezetnek
leírni a szavakat, nem tudom milyen kutak nyílnak
és mekkora mélyek sodródnak felszínné,
ki néz rám föntről, vagy sandít alulról,
miért kiáltozik, aki sok éve néma,
és miért hallgat a velem haladó
azon a mozgólépcsőn, mely csak lefelé visz.
*Első közlés
The post Kelebi Kiss István versei appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Kelebi Kiss István versei appeared first on Litera-Túra .
]]>a VERS hogy nagyobbnak lássák
gólyalábat készít a balladából
így pózolva egy szonettnek
(Shakespeare nem lát a pipától)
mint mosás után a vászon
a NAGY SZÓ összemegy
feszül a világmegváltáson
begombolni sem lehet
mert ez a szösszenetek ideje
ajtóstól ront a házba ami jön
és csordogál a vers leve
ám marad a kő kövön
*
Szabadság
Zavar a kert, mert össze-vissza
hevernek bokrok és virágok.
Néhány fa, ötletszerűen elhajítva,
a méhek röptében sincsenek szabályok,
DE
már nem kollektív terv része vagy,
egyedül te döntöd el merre menj,
mit csinálj és megtanítod-e röpülni
kalitkákhoz szokott sorsodat.
*
Menni
Kilépve eresz alól
nem ügyelve szélfogókra,
szétvegyülni, mint a spóra.
mindig lenni valahol.
Nem érkezni, menni!
Kint? Bent? Mindenütt!
Látni: vödör helyett létra
kellett volna, a kútból kimászni,
mert hiába van cserép a házon,
ha lyukas az eresz,
persze lehet reménykedni,
hogy elkerül a zápor
de az aszály sem tart örökké,
előbb-utóbb te is megázol,
hiába mondogatod az esőben:
cserép és eresz is van a házon.
*Első közlés
©Kiss Andrea
The post Kelebi Kiss István versei appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Kelebi Kiss István versei appeared first on Litera-Túra .
]]>hidak hamujában
fejbúbig tegnap-volt-országban
gipszöntvénye a mának
héfők hűvös köpenyében
(kötések közt kötöző
cserepesedett ajkú
ráncok öltéseivel
éjszakákhoz toldva)
hideg folyam gerince kínnak
maga elől örvénybe bukó
szita-tenyérrel öblögető
titok-aranymosó
(évszakok pásztora
arany őszkos után
vajákolt utakon
örökké indulásban)
izzó kaláccsal a sebben
üszökben sárban is makulátlan
mégis csillaggal megkövezett
villámmal földbedöngölt
(fellegek madarak
kendő-lobogás alatt
ég-érintő ujjal
javíthatatlanul)
bomlott csokrok suhogása
mint a botok suhogása
szépségverten meg-megálló
gyökeret mégsem eresztő
*
Dob
sosem látjuk a tömegtől
a keresztúthoz mikor érünk
ÍGY egyenes a kacskaringó
a járás kínja csak mit érzünk
sosem tudjuk meg kik voltunk
és voltunk-e valahol
szívünké e a hang mit hallunk
vagy egy másik rab dobol
*
A FA Lelke…
el-elereszt egy levelet
végül csupán az ágak
és a törzs marad
a csemetekori álmok
bezárva a kéreg
ráncai alatt
s mit 100 éven át vágyott
a madarak röptében
kinyíló szabadságot
(hisz őrzött annyi fészket)
megkapta végre
a földet markoló gyökérzet
engedett és beleröppent
az angyalok énekébe
©Koncz Csaba – Balatonkenesei vihar 2007
The post Kelebi Kiss István versei appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Kelebi Kiss István versei appeared first on Litera-Túra .
]]>sosem látjuk a tömegtől
a keresztúthoz mikor érünk
ÍGY egyenes a kacskaringó
a járás kínja csak mit érzünk
sosem tudjuk meg kik voltunk
és voltunk-e valahol
szívünké e a hang mit hallunk
vagy egy másik rab dobol
*
Függőhíd
mikor befagynak a napok
híddá szerveződik
egy verses szerkezet
és áthajlik a másik partra
ahol álmok és tények
összemosódnak
*
Királyfi
az első útkanyarnál beleszeret valakibe
és nem megy tovább
a gellert kapott történetben
hétfejű macskák dorombolnak
egy rőzsehordó nénike fölfűti a kályhát
nyár lesz
délben bólogatni kezdenek a harangok
helyeslik a tündér érkezését
aki portós csomagot hozott
(kápráztató csomagolás)
meg sem nézi a feladót
kibontja
a felejtés detonációja
darabokra tépi emlékeit
minden szétrepül
mint egykor kíváncsisága műtőjében
nagymamája féltett vekkerének alkatrészei
*
Oda a fiókakor
széken ülsz
de tátogó mélység
előtted
mondod
Ikarosz ám a padló
nem a tenger
nem tollak suhognak
levert tárgyak
zaja az
*
egyre nehezebb
(ha van is)
szárnyat lendíteni
ám a zuhanás
sem a régi
egykor Cél vezetett
még az elbukáshoz is
*
nem tudom mi kezdődik
nem tudom meddig ér a Híd
nem kérdezek nem válaszolok
mert e homályos csöndben
hiába van szemüvegem
nem látszik élesebben
semmi
*Első közlés
The post Kelebi Kiss István versei appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Kelebi Kiss István: Vén tengeri medve appeared first on Litera-Túra .
]]>Ez is sík vidék. Bennem mégis
jegenyés út, biciklinyom, tyúkok,
gyík a ház meszelt falán. A távolban
torony, de harangszó helyett ütemes
fények. Kék mezőn hullámfüvek.
Szöcskék híján repülő halak.
Rum-marta hang kiált: végre föld!
Mégis ezt hallom: kész a reggeli.
Anyám hangja sirállyá változva
suhan s én nézem, amint
fölszívja a horizont itatósa.
2
Albatrosz. Hullámok. Horizont.
Zátonykaréjjal óvott szigetek.
Kérges tenyér. Kérges lélek.
Tülekedő történetek. Kalózok.
Vászonba varrt társak csobbanása.
Cápák. Sirályok. Delfinek.
Már nem tudni kint, vagy bent világít,
közel vagy távol van a fény,
de erős határozott támpont. Vezet,
mert nélküle minden reménytelen.
3
Mikor az albatrosz röptére figyelek,
miért is gondolnék a hajó aljára tapadt kagylókra.
Mosolygok: ismét szigetnek néztem a bálna hátát.
A vitorlák suhogása nem a vihar előjele,
gyors haladásom jelzi. Mozdul bennem a cél,
az utazás mámora bódít. Föl sem tűnik,
egyre magasabbak és szeszélyesebbek a hullámok.
Mire félni kezdenék, már túl közel a zátony.
Próbálok a sziget partjáig úszni.
Dobál a víz, és akkor egy pillanatra,
megpillantom a kagylókat a roncs hasán.
*Első kézből
The post Kelebi Kiss István: Vén tengeri medve appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Kelebi Kiss István versei appeared first on Litera-Túra .
]]>menetet vágok az Időbe
így próbálom magamra
szerelni a holnapot
de csupán a kétségbeesés
növeszt pihéket
röpképtelen napok
*
verset hajítok a felejtésbe
talált süllyedt
torpedójáték ez
(kicsöngetés előtt)
a négyzetrács-Időn
*
játszom
pedig figyelnem kellene
fehér krétaívből miként lesz szivárvány
szótáraznom kellene biflázni
pipacsot füvet szöcskéket
hogy szó szerint lefordíthassam
a rétet
*
ki értem már az éjszakát
nyugtatom
de a bennem-lakó gyermek retteg
hiába festek homlok barlangfalára
álmot szépnek és színesnek
mégis izgatott mert érzi én is félek
és egymás kezét szorítva lessük
mikor indulnak el a fekete bölények
***
Akciós JELkép
Nincs hó. Kivágott kölyökfenyők.
Gyantakönnyek. Szatyros emberek.
Dugig a pláza-parkolók. Utolsó
órák. Bóvlit venni, még most is lehet.
Itt állsz te is. Halért. Alig halad a sor.
Lökdösődés. Szitok. Kell ez Így neked?
Lesújt a bunkó. Az akciós JELkép
már nem modul. Kötények. Véresek.
***
Havazik
szeretném azt mondani
fehér a tető
szeretném azt mondani
fehér a mező
szeretném azt mondani
hova tűnt a biciklik nyoma
de itt csak lakott kockák vannak
a sózott járda levedlett kígyóbőr
az út testén autókerék-korbácsnyomok
havazik
fehér zománc alatt
didereg a valóság
*
The post Kelebi Kiss István versei appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Kelebi Kiss István versei appeared first on Litera-Túra .
]]>ezen a pályaudvaron
nincs indulási oldal
nincsenek sínek
ezen a pályaudvaron
nincs pályaudvar
ám
valaki lelke útlevél
valakié hintaszékbérlet
van aki maga az utazás
és meg-megdöccen a sorsa
*
itatósra-hullt szavak
CSEND
eltört érintések
VESZÉLY
köd-mögötti szigetek
LEHETŐSÉG
*
múlt és jövő ívén
a Hídon állva
szárnyat bont
az este s ellebeg
ösztönöm emlékezik
a halálra
a lét szervezi
önvédelmemet
*
nyílok és csukódom
akár a kagyló
talán gyöngytől izgatva
talán hiányától izgatottan
* * *
Ingatag állványzaton
táltost kimérni virsliként
főnixtollakkal olajozni pogácsát kalácsot
és nem átharapni de sűríteni a rácsot
vastagítani a cellafalat hogy begombolkozhassak
bamba porkolábok kegyébe mosolyába
NOS
ha megfogadtam volna mind e jó tanácsot
ma már könyökvédő-tulajdonos
vagy alhelyettes mintafi lehetnék
kockákból-épített-agyú szamárlétra-tulajdonos
ki azt hiszi gondolkodik
ha csöpp egén összekoccan
két lankadt-szárnyú megszokás
LÁTOD
sokkal jobb ezen az ingatag állványzaton
vakolni majd lefesteni az Időt
így készítve alapot egy nélkülemvaló graffitinek
* * *
Magán-Kálvária
amit estére megépítek
reggelre nem omlik össze
így magán-Kálváriámon
mind magasabbra mászom
és elbukva-megpihenve
(mint most is)
nézem e csillagböglyös eget
mely nyugtalan forgolódik
a hegy mögött már dereng
izzó köszörűkövön a Párkák
élezik ollóik
*Első közlés
Ábri Pacl Judit – Salix – akvarellkollázs
The post Kelebi Kiss István versei appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Kelebi Kiss István versei appeared first on Litera-Túra .
]]>sorsom tükre mögött állok
mondogatom
vagyok vagyok vagyok
és a szürke foncsoron
próbálok kaparni
egy apró ablakot
*
Kavics
csodálom e víz gyalulta követ
melyet úgy épít a változás
hogy lecsiszol róla minden fölösleget
nem vénül mégis emlékké kopik
így szűnik meg bennem magam
miközben új kezdetet terem
mely képes kiteljesedni
és egy újabb újban létem föloldani
*
Folyó
Hiába adok hidanként
új nevet a folyónak,
vize, halai változatlanok,
ám megesik, a sok hídtól
már nem látom a folyót,
ilyenkor elképzelem a vizet, halakat,
Ez igen tetszetős művelet,
hasonlít a teremtéshez,
ám nem marad esélyem korsóm
megmeríteni és halászni sem.
*Első közlés
The post Kelebi Kiss István versei appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Kelebi Kiss István versei appeared first on Litera-Túra .
]]>elfutsz egy vidék mellett
és észre sem veszed
a levélfonákon megtapadó csendet
mégis veled marad
de mikor harangjaid félreverve
tűzvész ellen csődíted a tájat
akkor elengeded a szavakat
fussanak oltani ők is
*
Faluvége
Az utolsó udvaron
anyád helyett
egy idegen integet
s a bádogKrisztus
tenyérsebén
rozsdás lyukon
átfúj a szél
*
Két amorf szonett
Képek skanzenébe hordok
megőrzendő percet, dolgot:
Halottak, élők: csoda-csonkok
állnak itt másféle regulában.
Gombolyagban út, (amit bejártam),
érintések között szikrázó áram,
húslevesen cirkáló napkorongok,
és vízözöni galambon a szárnyam.
Sárkány-ölések, királyfi-átkok,
tenyérben dübörgő rianások,
melyek minden csönd fészkei:
a lélek izzó körzőkészletei-
vel megszerkesztett látomások
e valóból tövestül tépve ki.
*
Egyetlen arc, mögötte árnyék
rosszul-exponált fim, vagy éppen Ő?
a lenyomat, a kitalált kép
a mögöttes, vagy az örök elő ?
Ki tudja, mára összeforrt rég
minden bolyongó, kósza emlék,
elporladtak rímes kelengyék,
egynyári fények, nincsen évelő.
Hiába látok, ha nem nézek,
hiába látnak, ha nem néznek,
lapulunk, mint csúzliban a kő:
az emlék-arcok összeérnek
s egymásba folyva, új Egészet
alkot, szobrászkézzel az Idő.
*Első közlés
Illusztráció: Kelebi Kiss István – az Angyal titka
The post Kelebi Kiss István versei appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Kelebi Kiss István: Az első vers appeared first on Litera-Túra .
]]>hogy mindennek
színes hátlapja van,
csak eddig szemből
láttad a valóságot.
Olyan fölfedezés ez,
melyet kár volna
titokban tartani.
Nekifogsz hát
és fecsegni kezdesz.
Rímeket keresel
és, mert azt hiszed
találtál, örömödben
a csikorgást zenének
gondolod, a betűhalmazt
versnek, pedig még nem az
és talán sosem lesz az.
Mégis gazdagabb lettél,
hiszen láttad a valóság
hátán a tetoválást,
a mindig változó ábrákat,
melyekre jó emlékezni,
de az lehet, hogy végleg
melléd szegődnek
*Első közlés
The post Kelebi Kiss István: Az első vers appeared first on Litera-Túra .
]]>