On:
In: Szépirodalom, Vers

meg kell hallani itt a csöndet ahogy a fűszálak csörögnek és talpig fehér gyászban hervad a gyöngyvirág a hó alatt szunnyadó tavaszi tájat a halkuló partitúrákat ahol húrként feszül a törzs és a gallyakkal utolsót roppan a szélhegedű a zene mögött a gyérülő réteket az elvesztett lombot a bokros füstötTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Sorstalanság miért most roskadsz el, te magaddá apadt, világgá sorvadt félelmek gyenge ember-árnya. érzéssé lettél mint szakadni vágyó csendes felhő, az én nagy döbbenésemre. a nincsnél gazdagabb gyalázat kelletlen-lényed, némaságod burjánzó fényesség, üres kondulása a légnek. lépj túl magadhoz messzebb sorsod emeld, vagy feledd, teperd le magad te búsúló én.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Úgy kell nekünk Úgy kell nekünk a gravitáció mint éhségünket betöltő kenyér a józanság hogy újra összezúzzon ebnek a póráz lepkének tenyér kavicsnak tó selyemszalag a blúzon kulcsra zárt  szombat kettétört idő innen a csend két térfél a világ úgy kell nekünk hogy a föld visszahúzzon ahogy az égnek kellenekTovább…