On:
In: Szépirodalom, Vers

Blanche de Bruxelles Zavarba hoz, ahogyan szólsz, ha szólsz, és amiként hallgatsz; idegesítő, ütemtelen cselek, mintha folyton árnyékra vetődnék. Empátia? Éppen most lennél megértő? Nehogy már helyembe képzeld magad! Ha sarokba szorítod, a gyöngytyúk sem válogat elébe szórt szavak között.  Fair play? Hát persze! Poszter-mosoly fehére nem véletlenül innen villan haza:Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Kölcsönhatás A hajnal kívülről jött, érte bőröm meleg árama, míg belülről fénylett az értelem. És együtt volt e kettő tudatot ötvöző: magára ismert bennem a vágy, a kert, a kő! Egy percre eltűnődtem: ha a föld mélye zár s egy olvasó majd könyvem fogja, amit kitár: gondolatomból ismer fel vagyTovább…