Csongor Andrea: Merítkezés
és ketten. vagyunk sötétbarnán ölelkező szemeinkben Áradó lustabarna örömben, pupilládba szorul a tágas pillanat! Vele mozdul a világ, vele mozdulok én is – fekete cseppje fickándoz : összeszűkül, kitágul újra! Megmerülök. Bársonybarna tükörtó közepén a mélység Medrünkben lágyan fürdőzik a meztelen, parttalan meleg. lassan készül, fészkelődik, hangolódik rám, színesül aTovább…
