On:
In: Szépirodalom, Vers

Hangtalan jön az ébredés, túlélni önmagam kevés, tükrömbe szemed ver szeget, kifosztott lelkiismeret karmol eleven húsomba, lázam hidegen kioltja, akár lehulló csillagok, szavak mögött olyan vagyok. Magamból csorgó vérüket felissza, úgy hajt majd rügyet a hangtalan feloldozás, egy szóbafojtott dobbanás hull kezembe észrevétlen, míg a hideg járdaszélen állok, szívig megkövülve,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

RENDBEN Még eligazítom ezt a függönyredőt, kinyitom a mosdó ablakát, járjanak ki-be a kóbor fuvallatok, mert elmegyek és nem tudom, emlékszem-e majd a függöny illatára- szétnézek, mint hagyatkozó, még papírra vetem tetten ért szívhangjaim, mert nem tudom, mit gondolok majd a kertről, hogyan fogadnak új lombjaik alá a fák –Tovább…