hagyjunk fel az életveszélyes vállalkozás próbálgatásával éljünk hittel hogy a szerelem kiolvassza a tájat a hosszú télből tanuljuk meg a csönd jelbeszédét szálljunk partra ahol biztonságban ébredünk nyújtsd el a csókidőt kedves avassuk egymás testét a szenvedély szentélyévé köszönöm hogy kilépsz az álmok gőzéből és nekem tartod magad melegen köszönömTovább…
téli estén meghasad a tér kormos kémények tartják az ég palotáját Isten összeráncolt szemöldöke közé viharfelhők gyűlnek hangosan zörög a kábult sötétséggel pöröl a szélkakas bádogtolla a fasorban szabadon nyargalnak a fák a Tó magányosan szendereg szürke szelek borzolják hullámos haját eltépi láncát a rab csónak és a mélybe süllyedTovább…
Azt mondjuk: hús. Pedig a húsodat nem ismerem. Nincsen hozzá közöm. Csak véres, rejtett, romlandó anyag. Azt mondjuk: csont. Bújok, tapogatom: tudom a tökéletes szerkezet ízelt mozgását, de mégsem te vagy. Azt mondjuk: szem. Az ajkaimmal érzem rezgő mozgását szemhéjad alatt. A szád belseje, finom, rózsaszín selymességeid, ahol lüktető melegedTovább…